Elég csak csendben elviselni a tökéletlenségeidet.

Amint Isten látja, hogy meggyőződünk semmiségünkről, kezünket nyújtja. Ha még mindig próbálkozunk nagyot cselekedni, még a buzgóság álcája alatt is, Jézus hagy minket magunkra. (…) Igen, elegendő megalázkodni, csendben elviselni tökéletlenségeinket. Ez az igazi szentség!

(Terézia a Gyermek Jézusról és az Oltáriszentségről, 243. levél, Jenovéfa nővérnek, 1897. június 7.)