Terézia Avilská (1515–1582)
Sok sok éveken át inkább vágyakoztam, hogy véget érjen a meditációs óra, és várjam az órák ütését, mint hogy hasznos gondolatokkal foglalkozzam. Sok napig inkább csináltam volna a nem tudom milyen nehéz bűnbánatot, mint hogy összeszedjem magam imádságra. Mindenki azt mondja, hogy nagyon bátor vagyok: pedig nem egyszer kiderült, hogy Isten több bátorságot adott nekem, mint amennyit egy nő általában birtokol, ám ezt eléggé rosszul alkalmaztam.
Mindazonáltal a gonosz és a perverz hajlamaim olyan ellenállást váltottak ki bennem az imádsággal szemben, és olyan szomorúság öntött el, hogy alig léptem be az oratóriumba, hogy minden erőmet össze kellett szednem, hogy legyőzzem magam, és végül az Úr segített. Azonban ezek a küzdelmek után több örömöt és békét éreztem, mint amikor az imádságra vágyakoztam.
(Élet 8,7)
Visszatérek azokhoz, akik ezen az úton akarnak járni, és nem állnak meg, amíg el nem jutnak a élő vízhez, és nem isznak belőle. Nagyon fontos tudni, hogyan kell kezdeni, ezért mondom, hogy el kell határozni magunkat, hogy a szóban forgó személy nem áll meg, amíg el nem éri a forrást. Bármilyen történik, bárki is morog, meg kell feszíteni magunkat, amennyire szükséges: még az árán is, hogy útközben meghalunk, ha bátorságunk sok akadály előtt csökken, haladjunk a cél felé, még ha az egész világ is a pusztulásba rohan.
(Az út a tökéletességhez 21,2)
