Ne várjunk a gyengédség megnyilvánulásával, amíg a másik ember meghal. Mutassuk ki a szeretetet, amikor a másik még érezheti és viszonozhatja. Osztogassunk szeretetteljes vagy hálás szavakat, amíg a mások hallhatják. Az apám látogattam meg azelőtt a napon, hogy megölték volna. Amikor anyámmal távoztunk a szobából, éreztem, hogy figyel rám, talán még mondani akart valamit. De mivel már elkéstünk, azt gondoltam: „Ezt holnap is elmondhatom.” De másnap már késő volt.
Ne várjatok. Az utolsó vacsora előtt egy nő megkente Jézust olajjal. A tanítványok ellenezték ezt. De ő azt mondta nekik: „Jót tett velem. Hiszen a szegények mindig veletek vannak, engem pedig mindig nem lesztek. Amit tudott, azt megtette: előre megkente a testemet a temetésre.” Amikor a nők majd eljutnak Jézushoz, hogy megkenjék a sírban, akkor már késő lesz. Carpe diem: használd ki a jelen pillanatot, hogy kifejezd a szereteted.
(Timothy Radcliffe OP /*1945/, Keresztút hívőknek és nem hívőknek, 13. megálló)
