Blog
Nem adták, hogy egyek... nem adták, hogy igyak...
„Mert éhes voltam, és nem adtatok nekem enni, szomjas voltam, és nem adtatok nekem inni…” Milyen súlyos szavak! Nincs szükség arra, hogy kommentáljuk őket. Hinnünk kell bennük, és jól meg kell értenünk, hogy amit megtehettünk volna egy másik emberért, de nem tettük, azzal a saját hanyagságunkkal megfosztottuk Urunkat… Arról beszélünk, amit nem hajtunk végre. Arról, amit megtehetnénk, de a saját hanyagságunk miatt nem teszünk meg. Ez az ember, aki mellett elhaladunk, szegény, mezítelen, az úton, szenved, nem kér tőlünk semmit, de Jézus tagja, Jézus darabja; ha hagyjuk elmenni, és nem adunk neki semmit abból, amire szüksége van, akkor Jézust engedtük elmenni…
(Charles de Foucauld /1858–1916/, Aux plus petits des mes frères)
