1870. július 16-án Franciaország hadat üzent Poroszországnak. A számbelileg túlerőben lévő és jobban felszerelt porosz hadsereg azonban gyorsan ellentámadásba lendült, északkelet felől Franciaországba vonult. Amikor decemberben a poroszok beléptek Le Mans-ba, Louist és Zéliát elárasztotta a félelem Pavlínáért és Mariáért, akik még mindig a Látogató Szűz Anya kolostorában tartózkodtak. Zélie ezért a háború által sújtott területre indult, hogy a lányait megmentse: „Csak bánat és fosztogatás látható, nehezemre esik szívből. … Valóban olyan szerencsétlenek vagyunk, mint még soha.”
1871. január elején, két évvel Teréz születése előtt, a porosz hadsereg elfoglalta Alençont. A várost először ágyúzták, a Martin család a gránátok elől a pincébe menekült, házuk megúszta a támadást. A tizenhatezres városba huszonötezer porosz katona lépett be, a Martin családnak kilenc katona jutott szállásra és ételre. Zélie így kommentálta: „Én nem hezitálok előttük; ha sokat kérnek tőlem, azt mondom nekik, hogy ezt nem lehet. … Mindenki sír, kivéve engem … Tulajdonképpen mit akarhatunk? Amikor ez a szenvedés elmúlik, összegyűjtjük a maradványokat, és úgy rendeződünk be, hogy a kevésből tudjunk élni.”
1871. január 17-én a lapok beszámoltak a Szűz Mária megjelenéséről Pontmainban (Alençontól nem messze, kevesebb mint száz kilométerre). A Boldogságos Szűz mint a reményasszonya jelent meg, és imádságra hívott a békéért – a tűzszünetet már január 28-án aláírták…
Szent Zélie és Louis, közbenjárjatok értünk!
(H. Mongin könyve nyomán feldolgozva, Terézia szülei;
szerkesztett változat; a „idézetek” Zélie levelezéséből származnak)
