Áldott George Preca, pap és karmelita harmadrendű tag

Velmi mnoho našich karmelských svatých a blahoslavených má osobní, bezprostřední zkušenost s válkou...

Tato krátká novéna tě může provázet i uprostřed každodenního shonu...

Na začátku nového roku si připomínáme svatého Petra Tomáše, karmelského světce ze 14. století, jehož životní příběh se může stát velkým povzbuzením pro dnešní dobu...

2023. május 15-én Ferenc pápa Rómában szentté avatta Titus Brandsmát, a holland karmelitát, akit a második világháború alatt a dachaui koncentrációs táborban meggyilkoltak. Július 26-án lesz 80 éve, hogy eltávozott, liturgikus emléknapját július 28-án ünnepeljük. Holnaptól lehetőségünk van – mindenki a maga lehetőségei szerint – csatlakozni a novénához, hogy megismerjük rendünk új szentjét. Az első öt napon honlapunkon olyan szövegeket fogunk közzétenni, amelyeket külföldi testvéreink készítettek a májusban történt kanonizációra, az utolsó négy napon pedig Norbert Žuška atya, O.Carm. „Titus Brandsma – szent a mi korunk számára” című előadásának részleteivel fogunk foglalkozni, amely az idei országos tercier találkozón hangzott el Kostelní Vydrén. Ma közzétesszük Titus életrajzi adatait.

•  

  Rövid életrajz

  Ifjúság

  Anno Sjoerd Brandsma 1881. február 23-án született Oegeskloosterben, Hollandia északi részén, Friesland tartományban. Szülei Tjitsje és Titus nevűek voltak, négy lányuk és két fiúk volt, Anno volt a második legfiatalabb. Öt a hat testvér közül a szerzeti életet választotta, Anno unokatestvére később püspökké vált.

  A család nagy gazdasággal rendelkezett, tejeléssel és sajtkészítéssel foglalkoztak. A katolikusok Frieslandban teljes kisebbséget alkottak, hitüket és kultúrájukat meg kellett védeniük. Anno apja ezt próbálta megtenni a családban és a helyi közösségben, ahol politikai aktivitásra összpontosított.

  A középiskola befejezése után a ferences kollégiumban, Anno belépett a boxmeeri Karmelita rendbe. A rend ebben az időben gyorsan növekedett, Hollandiában több szerzetesi házat alapítottak. Anno a többi öt kortársával együtt 1898 szeptemberében kezdte el a noviciátust, és a rendi nevét apja - Titus - után vette fel. Korai fogadalmait 1899 októberében tette le, papként 1905. június 17-én szentelték fel.

  1909-ben doktorátust szerzett a római Gregorián Egyetemen filozófiából. A spiritualitás és újságírás iránt érdeklődött, ami az életének fő tevékenységét képezte az akadémiai munkával együtt. Élete során folyamatosan küzdött a gyenge egészségi állapotával.

  Munka és Küldetés

  1923-ban Titus részt vett a Nijmegeni Katolikus Egyetem alapításában (ma Radboud Egyetem), ahol professzorként tanított és segítette az adminisztrációt; 1932/33-ban rektori tisztséget töltött be.

  Karmelitaként a rend spiritualitásának átadására törekedett, illetve az egyetemün kívüli érdeklődők számára is, sok előadást tartott. 1935-ben Amerikába utazott előadókörútra, amely előadásait magyar nyelven Karmel szépsége címmel adták ki (KNA 1992). Ezenkívül több tanulmányi utat tett Spanyolországba (Terézia Avilai) és Németországba (stigmás Terézia Neumann).

  Újságírás

  Tituszt szintén érdekelte az újságírás és a publikációs munka. 1935 végén a Katolikus Újságírók Szövetségének lelki tanácsadója lett (abban az időben több mint húsz katolikus napi újság és számos folyóirat jelent meg az országban, a római katolikus vallásra pedig körülbelül 36% -uk azonosult). Ösztönözte az egyes szerkesztőségeket, hogy utasítsák el a náci propaganda megjelentetését, különösen az antiszemitizmus ellen lépett fel. Amikor a németek 1940 májusában lerohanták Hollandiát, Titus a Utrecht-i érsek, de Jong tanácsadója volt, aki markáns ellenzője volt a nácizmusnak. Bírálta a püspököket, hogy világosan álljanak ki a zsidók üldözése ellen, és az emberi jogok megsértése ellen. Ezzel a ténnyel felhívta a megszálló hatóság figyelmét.

  Börtön és vértanúság

  A katolikus sajtó náci propagandának való ellenállása pecsételte meg Titus sorsát. Titus beleegyezett abba, hogy személyesen átadja a holland püspökök levelét minden szerkesztőségnek, amely megtiltotta a megszállók követelményeinek teljesítését és a hivatalos náci cikkek kiadását. Az 1942. január 19-i letartóztatásáig tizennégy szerkesztőséget tudott meglátogatni.

  Először Scheveningenbe és Amersfoortba internálták, júniusban Dachau-ba szállították. A koncentrációs tábor brutális rendszerében Titus egészségi állapota gyorsan romlott, július harmadik hetében kórházba került. Orvosi kísérleteknek vetették alá, és 1942. július 26-án fenol injekcióval megölték. Halálának napján a holland püspökök pásztori levelet adtak ki a zsidók deportálása ellen (amely ürügyet szolgáltatott a katolikussá váló zsidók, pl. Edith Stein kiirtásához).

  A kivégzése előtt Istenhez fohászkodott a nővéréért, aki beadta neki a halálos injekciót. Kért tőle bűnbocsánatot, és adta neki a rózsafüzérét, bár a nővér azt mondta, hogy már régen nem gyakorolja (a vöröskereszt nővéreknek ezt a náci hatóságok megtiltották). Néhány évvel később ez a nő keresett meg egy karmelita apátot, hogy bocsánatot nyerjen, és tanúskodott a Titus beatifikációs eljárásában, amely 1985. november 3-án zajlott le.

  prospektus: {souborysoubor_6200}

•  

  1. nap: „Nincs tanítvány a mesterénél” (Lk 6,40)

  Uram, Te jó oktatást adtál Szent Titusnak, és adtál neki bölcsességet és bátorságot, amivel a jó iskola megőrzéséért küzdött a megszállás alatt. Kérlek, az ő közbenjárására adj ma bölcsességet és bátorságot minden tanítónak és nevelőnek a megszállt területeken, és foglald magad elé az összes gyermeket, akik a háború miatt nem tudnak tanulni. Kérjük, hogy ez a Te fiad által …

  Oktatás és formáció

  Titus oktatása

  Titus jó tanuló volt. Gyermekkorában sokat olvasott, különösen a literatúra és a történelem érdekelték. Tizenegy évesen belépett a megeni ferences kollégiumba (Ossban), közel kétszáz kilométerre otthonától; egy év múlva testvére, Henrik követte őt. Az olvasás formálta őt, amikor 1898-ban belépett a rendbe, és hamarosan publikálni kezdett. Teológiát Hollandiában tanult, a filozófiából doktori tanulmányaihoz Róma Gregorianájába küldték, ahol szociológiai kurzusokat is vett.

  Katolikus oktatás

  Titus erejét a jó katolikus oktatás szervezésébe fektette: reformálta a tantervet a holland karmeliták számára; Ossban (ahol új konvent alakult 1890-ben) nyilvános könyvtár és előadóterem alakult; hozzájárult két iskola alapításához, amelyet a karmeliták irányítottak - Ossban és Oldenzaalban (ez utóbbit 1927-től). 1922-ben megalapította a „Carmelcollege”-ot - egy középiskolai uniót, amely ma, száz évvel később, ötven középiskolát foglal magában, és 34 000 diákot tanít.

  Egyetemi munka

  1923-ban megnyílt a Nijmegeni Katolikus Egyetem (1929-ben itt alakult új konvent a karmelita diákok és pedagógusok számára); a 1932/33-as tanévben Titus rektori posztot töltött be. Filozófiát és a misztika történelmét tanította, különös figyelmet szentelt a holland misztikára és a Devotio moderna mozgalomra. 1938 tavaszán a Szent Szék minden katolikus egyetemet arra kérte, hogy legyenek támogatásai a náci rezsimmel szembeni ellenállásban. Ezért Titus az 1938/39-es előadás-sorozatban az emberi személy értékével foglalkozott, és tudományai nézőpontjából cáfolta a nemzetiszocialista teóriákat. A diákok körében népszerű volt élénk előadásmódja és kedves viselkedése miatt; a szegény diákoknak ösztöndíjat próbált biztosítani. Mindenkinek példát mutatott az emberek iránti együttérző magatartással.

  A misztikus élet megértése

  Titus a misztikát a következőképpen határozta meg: „Különleges kapcsolat Isten és az ember között, amelyben az ember tudomásul veszi Isten jelenlétét, és hitében egységbe kerül Vele.” Titus felfogásában mindenkit meghívnak a misztikus életre (lásd: KKC 2014); szívesen beszélt a mindennapi misztikáról; meg volt győződve arról, hogy Isten az életünk alapja, akivel mindig és mindenütt találkozhatunk, különösen embertársainkban. 1935-ben az Egyesült Államokban beszélt a karmelita misztikáról, ezen előadásciklus ma a spiritualitás klasszikus szövegei közé tartozik; cseh nyelven pedig Terezie Brichtová fordításában Karmel szépsége címmel jelent meg (KNA 1992).

  Újságírás mint a képzés eszköze

  Titus számára az újságírás lehetőség volt a széles közönség oktatására. Rendszeres rovatcikkei és hírei a napi sajtóban elérhetővé tették a történelem és a szellemi élet szépségeit a közönség számára. (1930-ban Hollandiában a katolikus egyházhoz körülbelül 36% -os azonosulás történt).

  A diákok formálása

  Titusnak fontos volt, hogy a tanító tiszteletben tartsa minden diák egyediségét: „Az emberek nem egyformák, nem zárhatjuk be őket egy sablonba. Ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a különbségeinket, az nem segít. ... A fiataloknak úgy kell elfogadniuk, ahogy vannak.” Azt akarta, hogy a fiatalok először saját maguk gondolkodjanak. Egyszer arra figyelmeztette őket: „Nem fogom átadni nektek a filozófiai tudást - azt először és legfőképp nektek kell kifejlesztenetek. Azt sem fogom belétek verni, hogy mi az igazság vagy az igazság tudása. Csak azt akarom, hogy felébresszem bennetek a hatalmas szenvedélyt, ami bennetek rejlik, a szenvedélyt, hogy megismerjék, mi az igazság.”

  A képzés biztosítása

  Titus meggyőződése volt arról, hogy az oktatás megfelelő finanszírozása elengedhetetlen. Kiemelte az oktatók folyamatos fejlesztésének szükségességét is: „igazságos biztosítani a tanítónak az állandó fejlődését ... a képzett tanító áldás.” A hátrányos helyzetű gyermekek iránt tanúsított figyelem különös gondját viselte: „Az iskolában a hátrányos helyzetű gyermekre kell figyelmet fordítani, itt nyilvánul meg az igazi szeretet.”

  Gondoskodás a zsidó diákokról

  Titus világosan állást foglalt a zsidó diákokkal szemben, és nem volt hajlandó hallgatni, amikor azokat katolikus iskolákból kizárták.
  Kérdezősködött, hogy lenne-e lehetőség a karmelitákra bízni őket Brazíliában. A német invázió kezdetén Hollandiában körülbelül 140 000 zsidó élt, a háborút körülbelül egynegyedük élte túl.

  Karmel - a misztikus élet iskolája

  Titus a „karmelita misztika apostoláságáról” beszélt. A karmeliták testvérinek egyik feladata az imádság tanítása, segíteni másokat felfedezni, hogy Isten már régen rátalált és szeretett. Titus számára a Karmel a „misztikus élet iskolája”. Azt mondja: „akárcsak a földi életben, a szellemi életben sem élhetünk nevelés és kísérés nélkül.” A mély lelki élethez való formáció a Karmel küldetésének része.

  prospektus: {souborysoubor_6201}

•  

  2. nap: „Uram, adj nekünk ebből a kenyérből mindig” (Jn 6,34)

  Uram, Te megerősítetted Szent Titust az eucharisztikus kenyér által; közbenjárására, nekünk is add meg, hogy ma a Te fiad Testét és Vérét hálaadással fogadjuk, és imáinkban emlékezzünk mindazokra, akik a háború miatt ma nem tudják vagy nem akarják fogadni. Mert ő veled és a Szentlélek egységében …

  Eucharisztia

  A Karmel eucharisztikus élete

  Az eucharisztia a keresztény élet középpontja, ezért nem meglepő, hogy a rendnek már a kezdetektől fogva a Karmel szívében is helyet kapott. Az első testvérek egy kis oratóriumot építettek celláik közepén, ahol közös imádságra és eucharisztia ünneplésére gyűltek össze, ahol kölcsönösen találkoztak egymással és a feltámadt Úrral. A Karmelnek hosszú, a Rend által rögzített (Rendi Törvény 14) hagyománya van a napi szentáldozásnak, és Titus számára is a mindennapi eucharisztia volt élete és spiritualitása szilárd alapja. Azonnal a 1898-as rendbe lépésekor Boxmeerben, abban a városban, amelyben évszázadok óta ismétlődő ünnepi körmenet zajlik az eucharisztikus csoda emlékére, amely körülbelül 1400 körül történt.

  Út a táplálékhoz

  Titus meg volt győződve arról, hogy a lelki életünkhöz, akárcsak a fizikai életünkhöz, szükség van táplálékra. Illés prófétában látta a karmelita élet példáját. Ahogy Illés a pusztában indult a Choreb hegyére a mennyei táplálék erejében, úgy nekünk is, amíg „itt a földön járunk az élet útján”, az eucharisztia ajándékával táplálkozunk. Titus bátor válasza a katolikus sajtó és az emberi jogok védelmében történt; az „isteni táplálék erejében járás” legmegrázóbb módon a 1942. január-július között valósult meg, amikor az eucharisztia átvétele a börtönben kivételes és ritka ajándék volt, de annál intenzívebben megélt. Ebben az időszakban átélt saját keresztútját, amely Dachau-ba vezetett.

  Az Oltáriszentségben újra itt van számunkra, és nemcsak Ő mint a Második Isteni Személy.
  Nem, mert azt mondja, hogy a Szent Háromság mindhárom személye lakást készít a szívünkben, ha összekapcsolódunk Vele.

  (Titus Brandsma)

  Gyakori szentáldozás

  Titus meggyőződése a gyakori eucharisztikus ünneplés fontosságáról nőtt a rendi szentek szövegeinek olvasása során, például Mária Magdolna de’ Pazzi és Terézia Avilai. Ekkor sokat beszélt arról is, amikor a holland nemzeti szent, misztikus, Lidwina van Schiedam életéről és üzenetéről tartott előadást (1380–1433). Kultusza Titus élete alatt újra virágzott - 1890-ben szentté avatták, 1931-ben templomot szenteltek Schiedamban neki.

  Imádság szentáldozás után

  Titus hangsúlyozta az eucharisztia átvétele utáni hálaadás során eltöltött idő megtapasztalását. Amikor elfogadjuk a feltámadt Urat, az az igazi kontempláció pillanata, amikor nyitottnak akarunk lenni irr tuprezence táplálására m

  bennünket. Az eucharisztikus formákban kell kontemplálnunk az Urat a lelkünk mélyén: ez a pillanat, amikor az Úr átadja magát.

  Lelki szentáldozás

  Szent Terézia Avilai gyakran ajánlja a lelki szentáldozást, különösen, ha a szentség felvétele nem lehetséges. Talán Titus korábban nem is tudta, milyen fontos lesz a lelki szentáldozás az életében, akárcsak a mai Szent Terézia olvasója nem hiszi el, amíg a háború vagy a pandémia meg nem akadályozza a napi eucharisztikus átvételt. Miközben Dachau-ban, ahol sok papot internáltak, Titus tudta fogadni a eucharisztiát (még az utolsó napján is), az előző börtönökben ez nem így volt. Scheveningenben Titus feljegyezte: „Minden reggel térdelve imádkozom a magam módján, és emlékezetből a szentmisét celebrálom, és fogadom. Természetesen ez mind lelki.” Közben kiegészítem azt, amire nem emlékszem konkrétan. Imádkozom a hálaadást.” Amersfoortban Titus közönséges lelki szentáldozatot kínált a rabtársainak.

  Eucharisztia, kontempláció, jó cselekedetek

  Titus gyakran megismételte, hogy „a misztikus kontemplatív élet az eucharisztikus élet gyümölcse.” Az eucharisztia felkészíti szívünket a kontempláció ajándékának elfogadására. És Isten által adott kontempláció jó cselekedetekhez vezet. A fiatalok csoportjának Titus azt mondta: „A jó cselekedetek önmagukban nem elegendőek; a mi Istenhez való kapcsolatunkból kell, hogy származzanak.”

  prospektus: {souborysoubor_6202}

•  

  3. nap: „Jézus keresztje mellett állt az édesanyja” (Jn 19,25)

  Istenem, Te részesítetted Szent Titust a Te Fiad keresztjének megvallásában, közbenjárására ma mindenkit ölelj magadhoz, akinek a háború tönkretette az életét, a családját és az otthonát, és erősítsd meg bennük a feltámadásba vetett reményt. Kérjük, hogy ez a Te fiad által…

  A Kereszt Tanítványa

  Tanulmányi irányvonal

  Titus 1909-ben Rómában szerzett doktorátust filozófiából. Tartózkodása alatt tanulmányozta a szociológiát és az egyház társadalmi tanítását is. Akadémiai élete során a spiritualitás és a misztika tanulmányozása került az érdeklődésének középpontjába. Ő az egyik professzor lett a Nijmegeni Katolikus Egyetemen (1923), ahol „A misztika története” tárgyat oktatta, és kurzusai különböző időszakokkal és konkrét szerzőkkel foglalkoztak.

  Érdeklődési területek

  Titus három témát célozott meg. Az első közülük a szent Terézia Avilai művének fordítása és terjesztése volt. Titus bántotta, hogy holland nyelven még nem volt elérhető a művéről kritikai kiadás. Karmelita lelkesedésű társakkal nekiláttak a fordításnak, de a projektet nem tudták befejezni. A Scheveningen-i börtönben Titus folytatta Terézia szellemi életrajzának feldolgozását, amelyet végül kollégái fejeztek be a háború után, 1946-ban.

  A második érdeklődési terület titus számára a szellemi élet és a közép- és Észak-Európa irodalma a késő középkorban volt, amelyben Hollandia játszotta a főszerepet: beginek, Rajna-vidéki miszticizmusnak és a Devotio moderna köréhez kapcsolódó szerzőknek. Kedvenc írói közé tartozott Jan van Ruysbroeck (akit 1908-ban avattak szentté Titus római tartózkodása alatt), Geert Groote és Hadewijch antwerpeni begina.

  Harmadik alkalommal említjük Szent Willibrordot és Bonifácot, akik az 8. század első felében hozzájárultak Titus szülőföldjének, Fríziának a keresztény hitre térítéséhez. Titus sok prédikációjában és cikkében kiemelte apostoli életüket és misszionárius szellemüket – Titus maga is vágyott arra, hogy a 20-as években Jávára (akkori holland gyarmatra) menjen a missziókba, de nem kapott engedélyt a vezetőktől.

  Via Crucis

  E három forrásból származik Titus mély tisztelete az Úr szenvedése és keresztje iránt. Titus kétszer írt szöveget a keresztút megállóihoz. Albert Servaes belga festő (1883–1966), Titus kortársa, 1919-ben készített keresztutat a luithageni templom számára. A sötétebb szénnel készült nyers vázlatokat az I. világháború borzalmai hatására készítették, realista ábrázolásuk miatt Romániában gyorsan eltávolították; Titus azonban minden állomásra felkészítette a reflexiót, és 1921-ben a Opgang kulturális folyóiratban kiadták.

  A második meditációt a keresztútról Titus a Scheveningen-i börtönben írta. Ezt a újonnan épült Szent Bonifác kápolnára szánják Dokkumban (1934), amelynek megvalósításán részt vett. A szöveg hiányzik a 14. állomás - talán nem tudta megírni, talán az a megállás, amely az élete végére vonatkozik Dachau…

  Nincs kétség, hogy ez a mély devotion jótékonyan is bátorította és vigasztalta Titus fogvatartásait az ő személyes keresztúti járásán, amelynek állomásai különböző börtönök és koncentrációs táborok voltak. Titus a Krisztus szenvedésével szoros kapcsolatban érezte magát, és a saját szenvedésében a Megfeszített Úr közelségét érzékelte. Ezt kifejezte a „Jézushoz, a Megfeszítetthez” című költői imádságában, vagy a misztika és szenvedésről mondott beszédében 1942 Nagypénteken, amelyet a amersfoorti társai kértek tőle.

  prospektus: {souborysoubor_6203}

•  

  4. nap: „Jó cselekedetekkel viszonozd a bajban élőknek” (Lk 6,27)

  Uram, Te megadtad Szent Titusnak a gyönyörű kinyilatkoztatást, amelyel ellenállt a megszálló hatóságok tisztességtelen rendelkezéseinek, és megóvtál tőle minden gyűlölettől; közbenjárására segíts ma mindazokat, akikben a méltánytalan szenvedés vágyat kelt a bosszúra, hogy tudjanak megbocsátani. Kérjük, hogy ez a Te fiad által …

  A megbocsátás tanúja

  A párbeszéd keresése

  Még a nehéz életesemények között is Titus testvér a megbocsátás és a kiengesztelődés embere volt. Katolikus újságírók lelki asszisztensének szerepében sok probléma megoldására kellett állást foglalnia: a politikai instabilitásra, a feszültségre, a munkásmozgalomra, a radikalizálódásra stb. Mindig hajlandó volt párbeszédet folytatni, és hallgatni, ami neki a „Kiegyező” becenevet hozta.

  Rektori pozíciójában a nijmegni egyetemen a kölcsönös megértésért törekedett, és kereste a találkozás lehetőségeit. Az 1930-as évek elején ez egyáltalán nem volt egyszerű - a középkorú egyetemeken radikális kommunista, nacionalista és fasiszta ideológiák csaptak össze.

  Ilyen körülmények között könnyen megérthetjük Titus érdeklődését a terjedő eszperantó iránt. Ludwik Zamenhof (1859–1917) hozta létre az eszperantót, hogy leküzdje a feszültséget, amely a különböző nyelvi csoportok nehéz együttélésével jár, és megakadályozza a „nyelvi gyarmatosítást” (például Zamenhof idejében). Az eszperantó Titus számára a megértés eszközévé vált, hogy eltávolítsa a nyelvi akadályokat, amelyek könnyen rasszista vagy más diszkrét akadályokká nőhetnek.

  Ökumenizmus

  Titus a Karmelita rend első ökumenista volt. Nagy lelkesedéssel részt vett az „Újraegyesítési Apostolságban”, amely a katolikus egyház és a keleti egyházak közötti jobb kölcsönös ismeret és közelítés érdekében dolgozott. Nagy tisztelettel közelítette a protestánsokhoz (főként Hollandiában), és igyekezett szép testvéri kapcsolatokat fenntartani velük, valamint korrekt párbeszédet folytatni.

  Konfliktus előtt

  Az életének utolsó hónapjaiban Titus különböző helyeken volt rab. Nehéz sorsát megosztotta néhány protestánssal, akik közül többen később a Titus nagylelkűségéről, kedvességéről és mély Istenbe vetett hitéről tanúsítottak a boldoggá avatási folyamatban.

  Ez nem jelenti, hogy „diplomata” lett volna, vagy hogy lemondott volna a szilárd erkölcsi és vallási álláspontjáról; épp ellenkezőleg. A hollandia megtámadása után Titus többször is világosan kifejezte ellenállását a megszálló hatóságok intézkedéseivel szemben, például amikor elutasította a zsidó gyermekek iskolákból való kizárását, vagy amikor szükségét érezte az újságíróknak, hogy ne közöljék a náci propagandát. Titus világosan elítélte a nemzetiszocialista ideológiát, de soha nem érzett gyűlöletet a fogva tartóival szemben. Ehelyett Dachau-ban buzdította rabtársait, hogy imádkozzanak értük. Szívében hitt abban, hogy a gyűlöletre való hajlandóság valóban a gonosz győzelmét jelentené.

  Titus nem érzett ellenszenvet a németek iránt sem egyénileg, sem a német nép iránt. A Scheveningen-i börtönben a Rendőrség tisztje, Hardegen írásban kérte tőle, hogy válaszoljon arra, miért állnak a hollandok, és különösen a katolikus egyház a nemzeti szocializmus ellen. Titus ezen a témán tanított az egyetemen. Válasza világosan összefoglalja a filozófiai, etikai és vallási okokat, amelyek miatt a náci ideológia téves és elfogadhatatlan. Ennek ellenére Titus szövegét egy csodás áldással zárta: „Isten áldja Hollandiát! Isten áldja Németországot! Kérjük, Isten adja mindkét népnek, hogy visszatérjenek a békés és szabad útra, hogy megtalálják dicsőségét, mindkét nemzet javára, olyan közel a szívükhöz!”

  Ma

  A háború sújtotta világban Titus példája mutatja, hogy szükséges az evilági gonosz világosan kifejezni, és aktívan fellépni ellene, még saját életének árán is, és hogy mindig törekedjünk a megbocsátásra és a kiengesztelődésre.

  prospektus: {souborysoubor_6204}

•  

  5. nap: „Mindig körülveszel, Uram, a hátam mögött és előtt” (Zsolt 139,5)

  Uram, Te megadod Szent Titust, hogy magáévá tehette Szent Tamás Aquinói imádságát, és nehéz körülmények között a válaszból tudott erőt és reményt meríteni; közbenjárására ma taníts minket is, hogy imáinkat folyamatosan egyszerűsítsük el és mélyítsük el, hogy még a fájdalmas időszakokban is minket hordozzanak. Kérjük, hogy ez a Te fiad által …

  Adoro Te - rejtett Isten

  Kérek Tőled, szívemben, rejtett Isten,
  aki itt a szentségben magadat rejted.
  Neked szívem teljesen átadom,
  Veled gyengeségemet, Uram, elismerem.

  Látomással, tapintással, ízleléssel nem érezlek,
  csak hallással biztosan ismerlek.
  Hiszem mindazt, amit a Krisztus Úr hirdetett a világnak,
  benne van az igazság alapja az emberiség számára.

  A kereszten csak istenségedet rejtetted el,
  itt emberi mivoltod is rejtve van.
  Mindezekben azonban szívem teljesen hisz,
  kérlek, tőled, vétkemért kedvezőbb irgalmat nyújts.

  Szent Pán, élet kenyere,
  amelyet az embereknek ajándékoz Isten,
  add meg lelkemnek, hogy csak belőled éljen,
  Nálad Isten szeretetét kölcsönözze és tisztelje.

  Jó pelikan, Jézus, Uram,
  vérrel, amely megszabadít be a bűneimtől,
  hiszen egyetlen csepp elegendő,
  hogy a világ összes bűnét elmoshassa.

  Kérlek, ó Jézus Krisztus, aki itt vagy rejtve,
  valóra váltsd a szívem vágyát,
  hogy én, ahogy itt is hiszek az oltáron,
  a mennyben egyszer láthassalak majd arccal szemben.

  (Szent Tamás Aquinói /1225–1274/; fordítás átvéve a Káncionálból, 712. szám)

  Rejtett és jelenlévő Isten

  Sokan közülünk rejtett Istenhez kapcsolódnak. Ez nem új dolog, sem az időnkben jellemző. Már több mint kétezer és fél évvel ezelőtt, az exilben Ézsaiás áhítatosan vágyódott: Valóban Te vagy a rejtett Isten (Iz 45,15). Az idők folyamán a hívők rendszerint hasonló szavakat mondtak az Úrnak, és Titus sem volt kivétel. Számára Isten rejtett szempontja mélyen élt.",

  A Scheveningen-i börtöncellájában ebéd után imádkozta a közismert himnusz Adoro Te-t (Klaním Te, rejtett Istenem). Erről a börtöni naplójában, a „Saját cella” című feljegyzésben mesél: „Az Adoro Te lett a kedvenc imádságom. Gyakran énekeltem halkan, ez segít a lelki szentáldozásomban.”

  Titus ezt a dalt megtanulta. Minden nap magánéletben imádkozta, a testvérekkel pedig mindig szombaton imádkoztak. A szöveg messzemenően érintette őt, igen jól ismerte. Titus így vitte magával a börtönbe, ahol halkan énekelte, térdelve, az ebéd után, amely levesből és egy kis krumpliból vagy káposztából állt. Az imádságában felfedezte, hogy valóban, a jelenlévő Isten rejtve van. Nemcsak néha, hanem mindenütt és mindenben: Isten rejtőzik a mindennapi dolgok mögött.

  Isten rejtett jelenléte reményt jelent az ember számára, aki megtanulta azt felismerni és élni belőle. Az ő rejtett világának meglátása olyan személyes élménnyé válhat, ami boldoggá tesz – egy újabb remény a fiatalok számára.

  Dachau-ban Titus rejtett kapcsolata Istennel súlyos próbát élt meg. Az Adoro Te himnusz átsegítette őt ezen a próbán. Amikor a tábori őrség vert el, az Adoro Te devote-t imádkozta testvérével, Rafael Tijhuis karmelitával (aki túlélte Dachau-t). A gyenge testén sebesülten is, szilárdan állt Isten rejtett jelenlétében.

  prospektus: {souborysoubor_6205}

•  

  6. nap: „A szívembe nagyobb örömöt adtál…” (Zsolt 4,8)

  Uram, Te ajándékoztál Szent Titust örömteli szívvel, amely nem keseredett el a nagy gonoszság közepette; közbenjárására védj meg minket minden elégedetlenségtől, hogy ma hálaadással dicsérjünk, és bűneinket és a hozzátartozók szenvedéseit bizalommal bízzuk a Te irgalmadra. Kérjük, kérjük a Te fiad által…

  Örömteli szív

  A sok kérdés között, amelyet felteszek, egyetlen „rejtély” sem foglalkoztat annyira, mint hogy miért fordul el az emberiség a gyümölcsöző és mindenre kiterjedő iskolától, amelyben hihetetlenül büszke felemelkedésüket érte. Megdöbbentő, hogy a nagy előrehaladás közepette sok ember elfordul Istentől. Miért zavaros az Isten képe? Miért nem szólítja meg sokakat már? Mi az oka ennek? Nem jelent ez kihívást számunkra, hogy újra világítsuk meg Isten képét ebben a világban?

  Az Isten, akiről Titus hisz, az a Isten, aki hihetetlenül vonzó – nemcsak Titusnak személyesen, hanem mindenkinek vonzó. Azoknak a hívőknek, akik nem fog_adj, trimesztert később mi_ne szembesülhetünk Isten ábrázolásával, hogy megszabadulnak minden közvetítéstől. Az Isten iránti vonzalom látható képét mindig felerősíti az emberek imája, akinérod a szeretetnek szentelt emberek szíve, Isten csodás ajándéka élinti őt és a szívében szorongókat örömmel tölti.

  Titus élete során számos elégedetlenségre volt oka: nagyon gyenge egészség, amely gyakran cserbenhagyta őt a legrosszabb pillanatokban; a ránehezedő kötelezettségek tömege, amelyeket nem tudott vagy nem tudott megosztani; a harmincas évek kegyetlen légköre, amely minden próbálkozás ellenére elkerülhetetlenné vált a háborúra; a megszálló hatóságokkal való viták, letartóztatása. Ennek ellenére boldog volt. Nem tehetett mást. A megismerés, hogy Isten elkíséri, lehetetleníteszi a megélhetését a boldogságuktól.

  Titus keresett a szívvel él, de azt mondta: “Megértem, hogy a boldogság nem annak megfelelően rendelkezik mindenki felett a legnagyobb szív felett, mindig megnyitott saját maga és öröme fóruma[...](Pápa Ferenc, apostoli exhortáció Évangelii gaudium 6)

•  

  7. nap: „Isten mindenben és mindenkiben látta, hogy az jó” (Ter 1,31)

  Uram, Te teremtettél minket a Te képedre és: hó lelommá, a Te kezedből nagyon jó állapotban kerültünk ki; Szent Titus közbenjárására mindazt, amit szolgálunk, megfigyeljük: A jó még mennyire egyre hatékonyabb laminátum, hogy minden árva, özvegy és menekült iránt tudjanak. Kérjük, kérjük a Te fiad által …

  Isten a természet mögött

  Ne veszítsük el a reményt, hiszen a természet - a rejtett vagy rejtett erőkkel és képességeinkkel - mindig győzött a történelem során. A megváltás soha nem az egyén feladata ... Minden eszménk, minden bölcsesség ebben a tekintetben hiányos, de mint mindig a történelemben, a természet biztosan „megszerzi” a szükségleteinket ... Az Isten, aki teremtette és fenntartja a természet, és benne, vele és általa is munkálkodik...
  Ha a mai nehéz időben bízunk abban, hogy megoldások szülessenek, azért tesszük, mert bízunk a rajta; ezáltal Istenben bízunk.

  Titus meggyőződése, hogy a teremtés jó, és az ember „nagyon jó”. Ahogy a katolikus egyház tanítja, az emberi természet akkor se romlott meg teljesen, ha bűn állt be; nem zárható ki a jó, de az ember a bűn rabságába kerülhet, és elkövethet gonoszságokat.
  Titus reménykedve néz az emberi természetre, bizalommal abban, hogy Isten áll mögötte: benne van, és a megújítási végtelen törvényeit beletettük.

  Isten a lelkét megteremti a Teremtője. A Kereszténység különleges jelenléte is a mindennapra tartozik, és ezért nem találunk nehezen Egyházunknak.

  Mennyire ügyes az a jó az; Isten, az emberek által jóval is - a föld nem néz ki rajzfilmjeinkben - megjelenő abban állụụk, megoldás az élet ajándék, és mindenfelől jó. Isten legnagyobb bónusza káoszváltozó kulturákat; mit mond az, hogy ahova nézzünk az imákat, szempontok, úgy használnak, hogy hogyan élne a Isten.

  Térjünk így, hogy Isten ereje vár, csodáink között!

  prospektus: {souborysoubor_6206}

•  

  8. nap: „A szeretet abban áll, hogy nem mi szerettük Istent, hanem Ő szeretett minket” (1Jn 4,10)

  Uram, a Te szereteted legyőzte Szent Titust, hogy kövesd az utadat Karmelben és a Te Fiad Keresztjén. Kérjük, Szent Titus közbenjárására engedd, hogy ma a Te szereteted minket is meghódítson, és taníts arra, hogy képesek legyünk szeretni. Kérjük, az Ő közbenjárásáraallá …

  A szeretet legyőzve

  Egy világban élünk, amely elítéli a szeretetet. Egy világban, ahol a szeretetet gyengeségként emlegetik, amelyet le kell győznünk. Egy világban, ahol a szeretet nem áll: nem lehet, hogy a saját erőnkről is szóljon. A legjobb és leggyengébb emberek, hogy elpusztuljanak.

  Ezek a téves nézetek mindig megtalálhatóak a tömegben, néhány ember pedig szívesen elfogadja. A szeretet nem szeretetre méltó „ - kiáltotta Szent Ferenc. Átmenetileg Marie Magdalena de' Pazzi szent üzenetével akarta a férfiakat átkelni a karma szentján az elképzelésük szerint, az atom puzzle-k őszintén kihívást jelentnek. Ach, mennyire szeretném megállítani az irányt, hogy megmutathassam, mennyire szép a szeretet!
  Akkor biztosan dúskálni fogunk benne. Köszönjük, hogy Szent Titus e szavakat emlékezett meg a Krisztus imádatának napján, aki szentesen, csodálatosan elhaladt a tanái körén, miközben védik másokkal, és sokkal több figyelmet kaptak a zserdében, mint ahogy tartania inkább szélté diófát vágott.

  Ez ne kívánkozzon: minél inkább a szívekben bejön az irányban elmondom, ahol gondozni lehet az Istenért. Kérlek, Uram! Legyetek csodás utópiák hirdetői. Legyenek az emberek lenyűgözöttebbek olyan imákkal, amelyek régi tanúságot nyújthatnak, s még szép ajándékokat is kaphatnak tőled - Ahogy a Szent Titus élete a legnagyobb dicsőség! Ezért isabillosti menedéket ad a szív csodálatára!”

  Ezért az értékeléseket Titus tisztázta, hogy mi, Krisztussal együtt, itt a földön nem tudunk elérni. Ha szükség van tupontushroa szenvedését Keresztje minél dicsőségesebbé válik, Krisztushoz való kéznél marad, ha nem a sasok dühítenek.

  prospektus: {souborysoubor_6208}

•  

  9. nap: „Az erő nyilvánvalóbbá válik a gyengeségben” (2Kor 12,9)

  Uram, Te nem vetted el Szent Titustól a szenvedés, félelem és gyengeség poharát. Kérlek, közbenjárására bemutatjuk neked a háború minden áldozatának impotenciáját, az eddigi erejét, és imádkozunk közösen a Te békédért és igazságos békéért Ukrajnának, Európának és a világnak. Krisztus által, a mi Urunk.

  A gyengeség tapasztalata

  Szent Pál háromszor kérte az Urat, hogy szabadítsa meg a „Sátán tüske” -től, amely az arcát csapta. A Pál tüske gyanús volt neki és válaszolt neki. Tisztázta, hogy a gondolat, hogy a Szent Pál elhagyná a csoportos akción limitejét - Szent Titust választotta, akit nem szólított érti, de nem az, hogy miként nézzen az egyik szovjet képesség képest; éltem például gondolkodásom, az Uram régi generáció fontosságát.”
  

  Már régebben tudtam, hogy nagyon kicsi hite szövetek állandónak tűnik. Elmondják azt, hogy sokkal de olyan nehéz volt kipróbálni, hogy kisorsolt, de szüksége volt arra, hogy megértsék a korai jelentéktelenségét.

  Titus azonban eddig nem tapasztalta, hogy a szenvedés megerősíti az embert. Egyik lelkigyakorlat során arra bátorította e nővéreket:

  Ne szolgáljatok a nagyúr elpárolgásával. Vidám arccal és bát455 kezzetek az Úr szavainál: „Az én igáma nem súlya és a terhem nem terhelés”… Legyetek elmosva a fájdalom jelek és legyetek, mint az Isten szeretete!

  Fájdalmait Titus valóban képes örömként elviselni - talán amikor végleg beszerzi az utandó keresztútját. Terápiás rabok, akik hegedűdöbben az emberek, tehetetlenséggel fognak találkozni, engedjék, hogy válasszák el a szenvedést a bűnédtől.

  Mikor és egyik lelkigyakorlata alatt, amely tartalmazta mindenekben a börtönrhuzamsz szellemi legerősebbítő lélek, boldogságot talált a tiszteletének ISA-ján; rabtársakat is, a lehetőség szerint, mindig vigasztaljanak. A börtön bezárása miatt nem volt sokáig meg a cím, ennek örömére nem is figyelhettem Derecz sota arengwig művét a rengebekbe.

  Mikor a következő eltávolított rabtartásra került sor, mint a naplóbejegzése bólusáig, senkinek, addig nem tudtam, így neki kellett volna utolsó napja, nem reméltek rosszabb sorsot. A cím dumoképpaniak pontosan megjelentek az előírásaime késebb, megbecsülve a figyelmesek miatt ő volt e szál szavak becsült szavakkal kívánt régies törekedni.

  prospektus: {souborysoubor_6209}

Rövid életrajz

Gyermekkor

Anno Sjoerd Brandsma 1881. február 23-án született Oegeskloosterben, Hollandia északi részén, Frízföld tartományban. Szülei Tjitsje és Titus voltak, négy lányuk és két fiúk volt, Anno a második legfiatalabb. A hat testvérből öt a szerzetesi élet felé fordult, Annó unokatestvére később püspök lett.

A család nagy gazdasággal rendelkezett, szarvasmarha-tenyésztéssel, tej- és sajtkereskedelemmel foglalkoztak. A katolikusok Frízföldön teljes kisebbséget alkottak, hitüket és kultúrájukat meg kellett védeniük. Annó apja ezt a családban és a helyi közösségben is próbálta elérni, ahol politikai tevékenységet folytatott.

A ferences kollégiumban végzett középiskola után Anno belépett a boxmeeri Karmelhez. A rend abban az időben gyorsan terjedt, Hollandiában új szerzetesi házak létesültek. Anno 1898 szeptemberében öt kortársával együtt kezdte meg a noviciátust, és apja nevét – Titust – vette fel szerzetesi névként. Korai fogadalmait 1899 októberében tette le, pappá 1905. június 17-én szentelték.

1909-ben a római Gregoriana Egyetemen filozófia doktorátust szerzett. Az istenélmény és az újságírás iránti érdeklődése, amely együttjáró a tudományos munkásságával, életének fő tevékenységgé vált. Élete során folyamatosan meg kellett küzdenie a nagyon törékeny egészségével.

Munka és küldetés

1923-ban Titus részese volt a Nijmegendi Katolikus Egyetem megalapításának (ma Radboud Egyetem), ahol professzorként tanított, valamint segítette az adminisztrációt; 1932-33-ban rektori posztot is betöltött.

Karmelitaként igyekezett közvetíteni a rend szellemiségét az egyetemi körön kívüli érdeklődőknek is, és előadásokkal sokat utazott. 1935-ben előadói turnéra hívták az Egyesült Államokba, amelyen tartott előadásai cseh nyelven a "Karmel szépsége" című könyvben jelentek meg (KNA 1992). Számos tanulmányi utat is tett Spanyolországba (Teresia Avilai) és Németországba (stigmatizált Terézia Neumann).

Újságírás

Titus érdeklődött az újságírás és a publikációk iránt is. 1935 végén a Katolikus Újságírók Szövetsége lelki tanácsadója lett (akkoriban több mint húsz katolikus újság jelent meg Hollandiában, a lakosság mintegy 36%-a katolikusnak vallotta magát). Arra bátorította a különböző szerkesztőségeket, hogy utasítsák el a náci propaganda megjelentetését, különösen az antiszemitizmus ellen lépett fel. A németek hollandiai inváziója idején, 1940 májusában Titus Utrecht érsekének tanácsadója volt, aki a náci rezsim erős ellenfele volt. Arra ösztönözte a püspököket, hogy világosan határolódjanak el a zsidók üldözésétől és az emberi jogok megsértésétől. Ezzel cselekedetével felhívta a megszálló hatóságok figyelmét.

Börtön és vértanúság

A katolikus sajtó náci propagandával szembeni ellenállása tett véglegessé Titus sorsát. Benjamin tiszteletben tartotta a holland püspökök levelét, amely megtiltotta elismerni az elfogadó hatalom igényeit és hivatalos náci cikkeket vagy hirdetményeket közzétenni. 1942. január 19-én, az őrizetbe vételéig, 14 szerkesztőséget látogatott meg.

Kezdetben Titus Scheveningenben és Amersfoortban volt internálva, júniusban Dachau-ba szállították. A koncentrációs tábor brutális körülményei között Titus egészségi állapota gyorsan romlott, a július harmadik hetében kórházba került. Orvosi kísérleteknek vetették alá, és 1942. július 26-án fenol injekcióval megölték. Halála napján a holland püspökök pásztorlevelet adtak ki a zsidók deportálása ellen (melyet ürügynek használtak a katolikus hitre áttért zsidók kiirtására, például Edith Stein).

A kivégzése előtt Istent kérte, hogy áldja meg azt a nővért, aki az életét kioltó injekciót adta be neki. Kérte ezt a nővérek bűnbánatának megtermésére, és átadta neki a rózsafüzérét, miután a nővér hitében elmondta, hogy már régóta nem gyakorolja a vallását (a Vöröskereszt nővéreinek ez akkor náci tilalom volt). Pár évvel később ez a nő, a megbocsátás iránti vágyában, felkereste a Karmel elöljáróját és tanúskodott a Titus boldoggá avatási folyamatában, amely 1985. november 3-án zajlott.

letáček: {souborysoubor_6200}

1. nap: „Nincs felsőbb a tanítónál” (Lk 6,40)

Istenem, te jó oktatást adtál Szent Titának, és bölcsességet, valamint bátorságot adtál neki, amellyel a megszállás idején is a minőségi oktatás fenntartásáért küzdött. Az ő közbenjárására adj ma megfontoltságot és bátorságot minden tanítónak és nevelőnek a megszállt területeken, és foglalkozz minden gyermekkel, akik a háború miatt nem tudnak tanulni. Kérjük ezt fiadat által…

Oktatás és formálás

Titus oktatása

Titus jó tanuló volt. Gyerekkorában sokat olvasott, különösen a szépirodalom és a történelem iránt érdeklődött. A tizenegyedik évében a megeni ferences kollégiumba jelentkezett (Ossban), ami majdnem két száz kilométerre volt a lakóhelyétől; egy évvel később a testvére, Henrik követte őt. Az olvasmányok formálták még a Rendbe való belépését 1898-ban, hamarosan elkezdett publikálni. Teológiát Hollandiában tanult, a filozófia doktorátusához római Gregoriana Egyetemre küldték, ahol szociológiai kurzusokat is látogatott.

Katolikus oktatás

Titus energiáját a minőségi katolikus oktatás megszervezésére fordította: reformálta a holland karmeliták számára a tanulmányi programot; Ossban (ahol az új kolostor 1890-ben alakult) nyilvános könyvtárat létesített olvasóteremmel és előadóteremmel; hozzájárult két, a karmeliták által fenntartott iskola megalapításához – Ossban és Oldenzaalban (a kolostor 1927 óta); 1922-ben megalapította a "Carmelcollege" – középiskolai szövetséget, amely ma, száz év után, 50 középiskolát, 34 000 diákot számlál.

Egyetemi tevékenység

1923-ban megnyílt a Nijmegendi Katolikus Egyetem (1929-ben új kolostor alakult a karmeliták számára); az 1932/33-as tanévben Titus rektori posztot töltött be. Filozófiát és a misztika történelmét tanított, a holland misztikára és a Devotio moderna mozgalomra fókuszált. 1938 tavaszán a Szentszék arra kérte az összes katolikus egyetemet, hogy álljanak ki a náci rezsimmel szembeni ellenállás mellett. Ennek érdekében Titus 1938/39-es külön előadássorozatán az emberi személy értékéről és tudományai szempontjából a nemzeti szocialista elméletek megcáfolásáról beszélt. A diákok körében népszerű volt lebilincselő előadásaival és kedves teremtésmódjával; a szegény diákok számára igyekezett ösztöndíjakat biztosítani. Mindenkinek példát mutatott az empatikus viselkedésből az elhagyatott emberekkel.

A misztikus élet felfogása

Titus a misztikát olyan "különös kapcsolatnak" definiálta, amelyben az ember tudatában van Isten jelenlétének és hitében egyesül Istennel. Titus felfogásában mindenkit meghívnak a misztikus életre (lásd: KKC 2014); szívesen beszélt a mindennapi misztikáról; meg volt győződve arról, hogy Isten a létezésünk alapja, akivel mindig és mindenütt találkozhatunk, különösen a közvetlen környezetünkben. 1935-ben az Egyesült Államokban tartott előadást a karmeliták misztikájáról, ez a pénztárca mára klasszikus szöveggé vált a spiritualitás tekintetében; cseh fordításban megjelent Terezi Brichtová fordításában "Karmel szépsége" címmel (KNA 1992).

A sajtó mint a tudás eszköze

Titus számára az újságírás lehetőséget biztosított a széles közönség oktatására. Rendszeres oszlopai és cikkjei a napilapokban a hétköznapi olvasók számára elérhetővé tették a történelem és a lelki élet szépségét. (1930-ban Hollandiában a katolikus egyházhoz tartozók aránya 36% volt).

A diákok formálása

Titus számára fontos volt, hogy a tanár tiszteletben tartsa minden diák egyéniségét: "Az emberek nem egyformák, nem gyömöszölhetjük őket egyetlen sablonba. Nincs hasznunk abból, ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a különbözőségeinket... A fiatalokat olyannak szabad fogadni, amilyenek." Azt akarta, hogy a fiatalok először is maguk gondolkodjanak. Egyszer azt mondta nekik: "Nem fogom átadni nektek a filozófiai tudást – ezt először és legfőképpen magatoknak kell fejlesztenetek. Nem akarom rátok erőltetni az igazságot vagy az igazság tudását. Csak azt akarom, hogy felébresszem bennetek a hatalmas szenvedélyt, ami bennetek rejlik, a szenvedélyt, hogy mi az igazság."

Az oktatás biztosítása

Titus meggyőződése volt, hogy megfelelően kell finanszírozni az oktatást. Hangsúlyozta a pedagógusok folyamatos továbbképzésének szükségességét is: "igazságos, hogy biztosítsuk a tanárok folyamatos fejlődését... a képzett tanár áldás." Különösen fontos volt számára a hátrányos helyzetű gyermekek: "Az iskolában figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű gyermekekre, itt mutatkozik meg az igazi szeretet."

A zsidó tanulók védelme

Titus világosan állást foglalt a zsidó diákok esetében, és nem hallgatott, amikor kizárták őket a katolikus iskolákból.
Küldetéseket vizsgált, hogy a karmeliták védelmébe vehetik-e őket Brazíliában. A német invázió kezdetén Hollandiában körülbelül 140 000 zsidó élt, a háborút körülbelül negyedük élte túl.

Karmel – a misztikus élet iskolája

Titus a "karmelitánus misztika apostolát" említi. A karmeliták testvérek feladatai közé tartozik a tanítás segítése, hogy az emberek felfedezhessék, hogy régen elérte őket és szeretik őket Isteni. Számára Karmel az "a misztikus élet iskolája". Azt mondja: "ahogy a mindennapi életben, úgy a szellemi életben sem tudunk meglenni nevelés, tanító és kísérés nélkül." A mély spirituális élet formálása a Karmel küldetése.

letáček: {souborysoubor_6201}