A kezdetben
a érzékeken túl,
ott van a Szó.
Ó, gazdag kincsesládikó,
amelyben a kezdet
a kezdetet szüli!
Ó, az Atya szíve,
amelyből szüntelen
a nagy örömre áramlik ez a Szó!
És mégis ez az öleb
tartalmazza ezt a Szót.
Ez az igazság.
Azokból a kettőből egy folyó,
a szeretetük tüzéből,
a kettőből egy kötelék,
ami összeköti őket –
a csodálatos Lélek, aki
folytonosan áramlik,
elválaszthatatlan.
E hárman Egy –
te tudod, mi? Nem. Mi az,
azt csak Ő tudja.
(versek, amelyeket Eckhart Mesternek OP /1260–1327/ tulajdonítanak, ifjúkori versek, I, II)
