Lőrinc a Feltámadásról (1614–1691)
Ehhez a sorhoz csatolva küldöm a válaszomat az általunk nagyon kedvelt nővér N... -tól kapott levélre; legyen szíves átadni neki írásomat. Úgy tűnik, hogy rendkívül jó szándékú, de spiritualitásának növekedése terén gyorsabb akar lenni, mint a kegyelem: az ember nem lesz szent hirtelen!
Bízzuk rábízzuk őt, kölcsönösen segíteni kell egymásnak tanáccsal és még inkább jó példával. Időnként kérem, tájékoztasson arról, hogyan halad, és hogy valóban hűséges-e és engedelmes.
Gondoljunk gyakran arra, kedves anyám, hogy az egyetlen feladatunk ebben az életben, hogy tetszünk Istennek: nem minden más ostobaság és hiábavalóság? Több mint negyven éve élünk szerzetesként, és ezt arra használtuk, hogy szeressük Istent és szolgáljuk Őt, aki a saját irgalmából hívott minket erre? Szégyen és szomorúság tölt el, amikor az egyik oldalon a nagy kegyelmekre gondolok, amelyeket Isten megadott nekem, és amelyeket folyamatosan ad nekem, a másik oldalon pedig arra, hogy mennyire rosszul használtam őket, és a lassú, vonakodó előrehaladásomra a tökéletesség útján.
Mivel Isten irgalmában még egy kis időt ad nekünk, kezdjünk el gyorsan és örömmel dolgozni! Pótoljuk be az elvesztegetett időt! Forduljunk újra teljes bizalommal ehhez a jó Atyához, aki mindig kész szeretettel fogadni minket. Tagadjuk meg, kedves anyám, tagadjuk meg szeretetből iránta nagylelkűen mindent, ami nem Ő, Őt pedig határtalanul megérdemli. Gondoljunk rá folyamatosan. Bízzunk benne minden bizalmunkkal, nem kételkedem abban, hogy hamarosan tapasztalni fogjuk kegyelmeinek hatását és bőségét, amelyekkel mindent legyőzhetünk, nélkülük pedig csak a bűnbe esünk.
A veszélyektől és csapdáktól, amelyekkel az élet tele van, nem tudunk elkerülni állandó, aktuális isteni segítség nélkül; kérjük ezt folyamatosan. De hogyan kérhetjük Őt, ha nem vagyunk Vele? Hogyan lehetünk Vele, ha nem gondolunk gyakran rá? Hogyan gondolhatunk rá gyakran, ha ezt nem tettük szent szokásunkká? Azt mondaná nekem, hogy mindig ugyanazt mesélem. Ez igaz: nem ismerek alkalmasabb és egyszerűbb módszert ennél! És mivel magam sem használok másikat, ajánlom mindenkinek. Az embernek meg kell ismernie valamit, mielőtt megszeretheti: ahhoz, hogy megismerjük Istent, gyakran gondolnunk kell rá. És amikor majd szeretni fogjuk Őt, annál gyakrabban fogunk rá gondolni, hiszen ahol a kincsünk, ott a szívünk is van (2). Gondoljanak erre gyakran és sokat!
Önnek legnagyobb tisztelettel etc.
1689. március 28.
(1) A levél címzettje egy nővér, akinek a nevét nem ismerjük, és nem ismerjük azt a "jó nővért" sem, akinek az elveszett válaszlapja szól.
(2) Mt 6,21.
Forrás: Bruder Lorenz von der Auferstehung, Gesammelte Werke
Kiadta: sr. Ancilla Karl OCD és P. Antonio Sagardoy OCD
Megjelent: CERF Párizs, 1991
Fordította és szerkesztette: Norbert Žuška, OCarm.
