Kedves, kis Rózsikám,
örülök, hogy jobban megy neked. Ne fáradj! Mi úgy gondoljuk, hogy Isten a teljesítményeinkre támaszkodik, különben nem tudna szeretni minket. Ő azt akarja, hogy üres kezekkel álljunk előtte, hogy megajándékozhasson minket. Amikor tele vagyunk a saját teljesítményeinkkel, azt hisszük, hogy ez a mi érdemünk. De akkor Isten nem tud megajándékozni minket, mert nincs üres hely a szívünkben az Ő ajándékainak. Ez, úgy gondolom, a mondat értelme a Ti alkotmányaitokban - szabadnak lenni Isten számára. A mi énünk a legnagyobb akadály Isten működése előttünk. Ne körülötte forogjunk, hanem önmagunkból kiindulva legyünk „üresekké” Isten és az Ő működése előtt.
(Vladimir Koudelka OP /1919–2003/, levelezés, levél 1998. január 27-én)
