Laurentius a Feltámadásról (1614–1691)
Kedves Édesanyám! (1)
Ha eléggé megtanulnánk az Isten jelenlétében élni, minden testi betegség könnyebben elviselhető lenne.
Isten gyakran megengedi, hogy egy kicsit szenvedjünk, hogy csiszolja lelkünket és így arra ösztönözzön minket, hogy Ővele maradjunk. Nem értem, hogy az a lélek, amely kapcsolódik Istenhez és csak Őt akarja, hogyan szenvedhet túlzottan valami miatt; és mégis elég tapasztalatom van, hogy ezt megértsem.
Legyetek bátorak! Folyamatosan ajánljátok fel szenvedéseiteket Neki, kérjétek Tőle az erőt, hogy elviseljétek őket, különösen szokjátok meg, hogy gyakran beszélgessetek Vele, és amennyire lehet, soha ne feledkezzetek meg Róla. Tiszteljétek Őt és hajoljatok meg előtte minden betegségetek idején, időnként ajánljátok fel magatokat Neki, és amikor a fájdalmaitok a legintenzívebbek, alázatosan és szeretettel, mint gyermek a jó Atyjához, kérjétek Őt, hogy egyesítsen akaratával és segítsen a kegyelmével. Én pedig imáimmal segítek nektek, még ha gyengék és nyomorultak is.
Istennek sok eszköze van arra, hogy minket magához vonzzon. Néha úgy tűnik, hogy elrejti Önmagát előttünk, de csak a hit, ami adott pillanatban nem hiányzik, lesz a támaszunk és reményünk alapja, amely teljes mértékben Istenben kell, hogy gyökerezzen.
Nem tudom, mit tervez velem Isten. Egyre boldogabb vagyok. Mindenki szenved, és én, aki szigorú bűnbánatot kellene hogy tartsak, még mindig olyan nagy örömöt érzek, hogy alig tudom uralni.
Ha nem ismerném a gyengeségemet, kérném Istent, hogy vegyen részt a fájdalmaitokban. De a gyengeségem olyan nagy, hogy ha Isten csak egy pillanatra is magamra hagyna, a legrongyosabb teremtménnyé válnék. Jelenleg azonban nem tudom, hogyan hagyhatna egyedül, mert hit által meg tudom ragadni Őt, és Ő soha nem fordítja el tőlünk a hátát, ha mi magunk nem távolodunk el Tőle először. Óvakodjunk attól, hogy eltávolodjunk Tőle. Maradjunk mindig összekapcsolva Vele, éljünk és haljunk meg Vele. Imádkozzatok értem, és én is imádkozom értetek.
Üdvözlettel: etc.
1690. november 28.
(1) Egy nővérnek, aki már minden orvosi tanácsot és minden gyógyszert kipróbált. Laurentius arra buzdítja őt, hogy ajánlja fel magát Istennek, és nagylelkűen fogadja el a szenvedést.
Forrás: Bruder Lorenz von der Auferstehung, Gesammelte Werke
Szerkesztette: sr. Ancilla Karl OCD és P. Antonio Sagardoy OCD
Kiadó: CERF Párizs, 1991
Fordította: Norbert Žuška, OCarm.
