Isten Fia és uram, mennyi jót adsz nekünk az Úr Imájának első szavában! Oly mélyre süllyedsz, hogy csatlakozol könyörgéseinkhez, és testvérünkké válsz a nyomorult és alávaló lények számára. Mivel azt akarod, hogy az Atyád minket fiainak tekintsen, mindent megadsz, amit csak tudsz; és mivel a te szavad nem maradhat észrevétlen, arra kényszeríted Atyádat, hogy hallgasson meg minket. S ez Neki nem jelent kis dolgot, hiszen emiatt el kell viselnie minket a súlyos bűneink ellenére, meg kell bocsátania nekünk, valahányszor úgy térünk Hozzá, mint a tékozló fiú, meg kell vigasztalnia minket a szenvedéseinkben és gondoskodnia arról, hogy legyen miből élnünk, ahogyan az illik egy jó Atyához, felülmúlva a világ összes apját jóságban, mint aki a legfőbb tökéletesség; és végül örököseinkké tenni minket, és részesíteni minket minden gazdagságában.
(Terézia Jézustól, Az tökéletesség felé vezető út XXVII,2)
