Szent Terézia szívének átszúrásának emléknapja, augusztus 26.
»Terézia erényei közül kiemelkedik különösen Isten iránti szeretete, amelyet Úr Jézus Krisztus számos látomással és kinyilatkoztatással még inkább felnagyított. Így választotta őt egy látomásban menyasszonyának; egy másikban Terézia látta, hogy egy angyal áll mellette, aki a lángoló lándzsával átszúrta a szívét. Ezek a mennyei ajándékok Isten szeretetét oly lángra gyújtották a szívében, hogy forró szeretettel megígérte, hogy mindig azt teszi, amit a legteljesebbnek és Isten nagyobb dicsőségére tart.»
(XV. Gergely, a boldoggá avatás bullája)
Szent János a Keresztből »A szeretet lángja« írásából
Mózes a Deuteronomium könyvében azt mondja, hogy „Az Úr, a mi Istenünk tűz, amely megemészt” (1). Ezen a szeretet tüzét értjük – a végtelen erő tüzét, amely úgy emészt meg, hogy azt semmi mással nem lehet összehasonlítani, és annyira ég, hogy amit érint, azt önmagává tudja átalakítani. De minden lélekben ég és égeti azt attól függően, hogyan találja felkészülve: egyesekben jobban, másokban kevésbé; és ahogyan és amikor ő akarja. És amikor ez a mérhetetlen szeretet tüze egy kicsit erősebben érinti a lelket, az fokozza a lélek szeretetét, hogy úgy tűnik neki, mintha minden világ összes hőjénél jobban égne. És mivel ez a isteni tűz most átalakította a lelket önmagává, nemcsak az ő hőjét érzi, hanem maga is a hatalmas tűz lopófénye lesz.
Csodálatos, és érdemes megemlítenünk, hogy ez a szent tűz, bármilyen heves is és emésztő, ezer világot sokkal könnyebben megemésztene, mint egyetlen lenfonalat a földi tűz, és mégsem emészti meg és nem pusztítja el azokat a lelkeket, amelyekben ég. Inkább kedvesen lángol bennük, és erejével és melegével megörvendezteti és megdicsőíti őket. Mert amikor Isten így osztja meg magát a lélekkel, nagyobb szépséget és nagyságot akar adni neki, ezért nem gyötri, hanem kiterjeszti; nem kimeríti, hanem örömöt és fényt ad és gazdagít.
Boldog lélek, aki eljutott ennyire kiváló állapotba, amely a láng: mindent tud, mindent megízlel, mindent megtesz, amit akar, és minden jól megy neki (2), senki sem győzi le, semmi sem érinti. Mert ez a lélek az, akiről az apostol mondja: A szellemi ember a dolgokat mind megítélheti, ő maga azonban senkinek sem kerül az ítélete alá (3). És máshol: „A Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is” (4).
Amikor a lélek ilyen szeretettel lángol, előfordulhat, hogy úgy érzi, mintha egy szeráf átszúrta volna őt a legforróbb szeretettel átitatott lándzsával, és ezen a lángoló szenes szénnel átszúrta volna (5), vagyis, jobban mondva, azzal a lánggal, és égetett neki olyan égő jelet. Akkor a lélek úgy érzi, mintha átalakult volna abba a hatalmas szeretet lángjába, és mintha átszúrták volna a szívét és legmélyebb bensőjét.
Kevesen érnek el idáig, de néhány lélek eljutott, főleg azok, akiknek erénye és lelkiélete örökségül öröklődött fiaikra és lányaikra. Isten így adta a fejnek a Lélek első gyümölcseiben a gazdagságot és az erőt, aszerint, hogy mi legyen a ház öröksége.
Ó, boldog reggel, akit az üdvözítő ültetett! Ó, kívánatos és boldog reggel, mert nem azért ültettek, hogy másért, mint a lélek öröméért és élvezetért! Nagy ez a reggel, mert nagy az, aki ültette; és nagy az öröm, mert a szeretet tüze végtelen. Tehát – ó, áldásos reggel!, annál inkább szent áldásos, minél inkább a szeretet lángjának legmélyebb középpontját érintette, és égeti mindazt, ami égethető, hogy mindent adhasson, amit csak lehet.
(1) Dt 4,24; (2) Zsolt 1,3; (3) 1 Kor 2,15; (4) 1 Kor 2,10; (5) Ézs 6,6.
(A Boldogságos Szűz Mária Karmel-hegyén található Barátainak Rendje)
