Úgy vélem, hogy amikor a lélek rátalál Istenre, soha nem hagyja abba a keresést. Istent nem lehet keresni úgy, hogy ide-oda járkálunk, hanem a szívünk vágyain keresztül. És amikor a lélek boldogan rátalál, a vágy iránta nem csitul, hanem éppen ellenkezőleg, fellángol. Jelenti a boldogság teljessége a vágy kimerülését? Inkább olyan, mint az olaj, amelyet a lángokra öntenek. Így van ez. A boldogság eléri a beteljesülését, de a vágy ezzel nem ér véget, és ezért az Isten keresése sem.
(Bernard de Clairvaux, O.Cist. /1090–1153/, prédikáció a Páska daláról II)
