Az igazságos harag az erények közé tartozik. A gyerekeknek általában azt mondjuk – biztos azért, hogy megkönnyítsük az életünket –, hogy haragudni rossz, hogy a harag a féktelenségek közé tartozik. De akkor Jézus, aki felforgatta a templom kereskedőinek asztalait, tele volt féktelenséggel! A harag valójában egyfajta „képesség”, hasonlóan az érzelmekhez vagy a intelligenciához. Csak a tárgy, amelyre a haragunk irányul, teszi ezt a képességet erénnyé vagy féktelenséggé. Amikor harag fog el, amikor látom, hogy az emberek ártanak valakinek, és ez erőt ad nekem, hogy segítsek neki és felszabadítsam, akkor ez a harag azt mutatja, hogy szeretem a másik embert.
Amikor valaki megharagszik, kérdezze meg magától, hogy megérdemli-e ezt a haragot, hogy például megérdemli-e, hogy segítsen a szenvedőknek. Nem olyan nehéz magát az igazságos haragba sodorni, majd azt mondani, hogy a lelkiismeretem tiszta. Maga a harag azonban nem mentesít a konkrét cselekedetek elvégzésének kötelezettsége alól.
(Abbé Pierre /Henri Grouès, 1912–2007/, Testamentum)
