Ó az én Teremtőm, hiányzol nekem. Te értesz engem, Uram. – Minden a földön fakó árnyéknak tűnik, szomjazom és vágyom utánad, bár annyira sokat teszel értem, hiszen különös módon magad látogatsz meg engem, de ezek a látogatások nem csillapítják a szívem fájdalmát, hanem egyre nagyobb vágyakozást ébresztenek bennem utánad, Uram, ó, vigyél magaddal, Uram, ha ez a Te akaratod. Te tudod, hogy haldoklom és haldoklom a vágytól utánad, és nem tudok meghalni. Halál, hol vagy? Vonzzasz engem, Uram, isteni mélységedbe, és rejtőzködsz a sötétség mögött. Lényem teljesen elmerült benned, de én arra vágyom, hogy arcodba nézzek. Mikor kezdődik ez el számomra?
(Szent Faustyna Kowalska, Napló, II. füzet, 841)
