Legdrágább testvéreim, halljátok szavaimat egy nagyon fontos dologról: oltsátok meg lelketek szomját a mennyei forrás vizével, de ne oltjátok el teljesen! Igyatok, de úgy, hogy mindig kedvetek legyen. Már hív minket a élő forrás, az élet forrása, mondván: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyon!” (…) Őbelőle iszik az, aki szeret; iszik az, aki Isten szavával táplálkozik. Aki nagyon szeret, az nagyon vágyik. Iszik az, aki ég a bölcsesség iránti szeretettől.
Nézzétek, honnan tör elő ez a forrás. Biztosan onnan, ahonnan a kenyér is száll alá. Hiszen egy és ugyanaz a kenyér és a forrás. Ez a forrás a szomjazóknak való, és nem a jól lakottaknak. Éppen ezért hívja az éheseket – akiket máshol boldognak hirdetett –, akik mindig isznak, és soha nem elégszenek meg, de minél többet isznak, annál inkább szomjaznak.
(Kolumbán z Bobbia /540–615/, Instructio de Christo fonte vitae)
