A szerelem jellemző tulajdonsága, hogy folyamatosan adunk és folyamatosan fogadunk. Krisztus szeretete nagylelkű. Minden, amije van, minden, ami ő, ad; minden, amink van, és minden, ami mi vagyunk, elvesz. Többet kér, mint amennyit mi magunktól adni tudunk. Határtalan éhsége van, amely teljesen fel akarja falni. A csontjaink belsejéig hatol, és minél inkább engedjük meg Neki szeretettel, annál gazdagabb ízét tapasztaljuk meg.
(Tudományos Erzsébet, A menny a hitben 18)