Valamely értelemben elmondható, hogy minden hivatásban fokozatosan két "kövess engem" hangzik el: az első, amely bizonyos sürgősséggel és nagylelkűséggel bír, és a második, amit a búskomorság, nehézségek és próbák órájában hallunk. Szent Péter mindkét "kövess engem"-et megismerte. Életével azt mutatja, hogy nem adta fel még akkor sem, amikor a Krisztus követése rendkívül nehéz volt számára – miután megtagadta Krisztust. A kudarcai viszont lehetőséget jelentettek egy új érettségre, amikor újból elhatározta, hogy szeretettel követi Jézust a végsőkig.
Ezt látjuk Krisztus feltámadása után Galileában, amikor az Úr alapvető kérdést tesz fel neki: Szeretsz engem jobban, mint bármi mást? Jobban, mint a saját érzéseidet, a saját boldogságodat? És Péter ajkáról a legszebb szerelemvallomás hangzik el, a szívből fakadó szerelem kiáltása, amely ismerte a szenvedést: "Uram, Te mindent tudsz, Te tudod, hogy szeretlek." És akkor Jézus másodszor is mondja neki: "Kövess engem."
Így az életünkben is megjelenik a második "kövess engem", ami a próbák órájában érkezik. Bár elsőre nem így tűnik, ezek a pillanatok sosem akadályoznak meg minket abban, hogy a szeretetben és hűségben maradjunk; éppen ellenkezőleg: valójában lehetőségeket kínálnak a fejlődésre, a Jézus "kövess engem" felszólítására adott mélyebb válaszra.
(Mary David Totah, OSB /1957–2017/, Isten öröme)
