A lélek Krisztus elé állhat, megszokhatja Őt, és nagyon beleszerethet szent emberségébe, folyamatosan élhet jelenlétében, és beszélgethet Vele: kérheti Őt szükségei miatt, panaszkodhat Neki szenvedéseiről és örvendhet Vele a vigaszokban - mindezt anélkül, hogy bonyolult imákat próbálna megfogalmazni, csupán olyan szavakkal, amelyek megfelelnek vágyainak és szükségeinek. Ez egy kiváló módja a fejlődésnek, és nagyon rövid időn belül hatékony. Aki folyamatosan fáradozik e ritka társaságban maradni, jól kihasználja azt, és valóban viszonozza a szeretetet ennek az Úrnak, akinek annyival tartozunk, azt haladónak tekintem.
(Szent Terézia, Élet könyve 12,2)
