Ismertem az összes hatalmas Istennek,
neked, aki egyedül ismered
a szívemet és az életemet,
aki egyedül megbocsátja a bűnöket,
aki egyedül hátulról leszedheted a terhet
és aki helyrehozhatod,
amit elrontottam;
és nektek, testvérek és nővérek,
akik ellen vétkeztem
és akik vétkeztetek ellenem,
nektek, akik bűnösök vagytok, mint én,
és akik velem együtt könyöröghettek;
hogy gyakran vétkezem és nem teszem, amit tennem kell –
nem teszem a jót, amit adni akartál nekem, Isten,
de én azt elutasítottam,
és teszem a rosszat, amire rávittem,
mert oly vonzóan tűnt.
Ez az én bűnöm,
amit semmibe sem lehet becsomagolni,
az én bűnöm,
amelyel szembenézek,
az én nagy bűnöm,
amely elválaszt tőled és önmagamtól.
Ezért kérem az Istenanyát, Szűz Máriát,
minden angyalt és szentet,
az egész mennyei egyházat,
amelyért imádkozik értünk,
és titeket, testvérek és nővérek,
akik előtt már nem akarok többet színlelni,
mert magatok tudjátok a legjobban,
akiket most kérek, hogy bocsássanak meg és legyenek türelmesek
és akikkel most Isten előtt állok;
hogy könyörögjetek érted Isten előtt,
hogy megismertesse velem az életmódomat
és a testvéreim és nővéreim nézését,
hogy a karjaidba futhassak mindennel,
amit tettem és elviseltem,
hogy megbocsássanak nekem azt,
amivel ellened vétkeztem,
az emberek ellen és a saját lelkem ellen.
Amen.
(P. Georg von Lengerke SŘMR /*1968/, Confiteor)
