(egy spontán vallomás)
Megkérdezte, miért szeretem a régi szövetségből olvasni Illés találkozását az Úrral a hegyen.
Ez az olvasmány kapcsolódik az első megtérésemhez, akkor huszonegy éves voltam. Nagyon erőteljes élmény volt, és mivel addig semmiről sem tudtam Istenről, nem tudtam megérteni, mi történt. Valami olyat éltem át, amit egyáltalán nem tudtam kifejezni és magyarázni. És senkinek sem volt, akinek elmondhattam volna.
Csak egy idő után „véletlenül” bukkantam a Bibliában Illésre és a hegyi találkozására Istennel (nem is tudom, miért és hogyan, addig sosem olvastam a Bibliát). Azonnal eszembe jutott a csendben (vagy szellőben) megélt Istenélményem, amit soha nem felejtek el. Arra, ahogyan utána folyamatosan zúgott a fejemben valami ilyesmi: „Az életem nem az enyém!” Akarattya volt, hogy elmeneküljek, elássam magam a föld mélyére, bárhová elbújjak. És egyúttal csak egy kívánságom volt: „Csak Te légy!”
Ebben a szakaszban Illés és Isten találkozásáról akkor olvastam először a tapasztalatom magyarázatát. És valahányszor ezt az olvasmányt hallom, az emlékeim élénken visszatérnek. Még sok év után is.
-m-
