Szerencsére még akkor is, amikor az ember teljesen Márta, mint Mária folyamatosan a Mesterénél maradhat, és teljesen szeretetteljes pillantással nézheti Őt. És ez az életünk a Karmel hegyén, ahol az imádság a fő, és egyben nem az egyetlen foglalkozásunk; a karmelita imádság sosem szűnik meg, de vannak munkáink is, külső cselekedeteink. (…) Ó, milyen jó a Karmel hegyén, a világ legjobb helye, és mondhatom, hogy olyan boldog vagyok itt, mint egy hal a vízben.
(Elisabeth a Szentháromságtól, 108. levél, Rolland nagybácsijának és nagynénjének, 1902. február 11.)
