Isten nem követel tőlünk nagy áldozatokat: időnként egy kicsit gondolni rá, egy kicsit hódolni neki: néha rábízni a gondjainkat, máskor megköszönni neki az áldásokat, amelyeket kaptunk és még mindig kapunk - minden nehézségünk és fáradságunk ellenére. Kér titeket, hogy nála keressetek vigaszt, ahányszor csak lehet. Legyen a szívetek nyitott felé, akár étkezés közben vagy amikor társaságban vagytok - még a legkisebb emlékezés is elfogadja. Nem kell hangosan kiáltanotok hozzá: közelebb van hozzánk, mint gondolnánk.
(Szent Lőrinc a Feltámadásról, levelezés, 5. levél)
