Legdrágább anyám, tegnap délben megérkeztünk Regensburgba, és útközben számos nehézséggel és kellemetlenséggel küzdöttünk az állandó esőzések és áradások miatt, valamint egyéb dolgok miatt, amelyek általában ilyen körülmények között történnek. Ez nem olyan dolog, amiért érdemes lenne figyelni – ha Istennek tetszik elfogadni a szenvedésemet, akkor ezek a dolgok számomra teljesen jelentéktelenek a magányomhoz képest, amelyben próbálok a lehető legjobban önátadni. Mert ha Urunk erre a világra jött, hogy irántam táplált szeretetéből beteljesítse az Atyja akaratát, annál nagyobb okom van, hogy önmagam átadjam az Ő akaratának. Tisztelt Asszonyom, drága anyám, ne hagyd abba, hogy buzgón Isten Felségének ajánlgass, hogy megadja nekem a kegyelmet, hogy igazán elhatározhassam magam, hogy elfogadom a szenvedéseket alázattal, mert, drága anyám, nagy segítségre van szükség ahhoz, hogy teljes szívünkkel elhatározzuk ezt.
(br. Simon a Szent Pálról OCD, levél a kedves Édesanyához Electához /1605–1663/, 1647. július 5.)
