Milena M.
| Jön a éjszaka mint a kísértés ki menti meg a másikat, ki hallgat a másikra - a tenyerük óvatosan kérdez. Ebben a csendben. A szárnyak hallgatásában, a csodában és a lázadásban. Csak vándorok vagyunk egy pillanatra a küszöbnél megmossuk a kezeinket és alig tudjuk talán - inkább sötétség lenni vagy fény, lenni dal vagy árnyék ... 16. VII. AD. MM., Prága - Loretto |
A paták cinkognak a kövezetem Az angyalok Lorettoból a kórusban alszanak és a szárnyak zúgása elhalkul. Az arany csillog A nap csókjától, a rubin kincsek simogatják - a trónteremben ott valami megmozdult - A szűz a templomban A gyermek zümmög a karokban És mi halk léptekkel letérdelünk az utunkon, vándorló fuvolások akik szentek akartak lenni. Ez most a lábainak, a palást, ami takar és a szemének, tenyerének, most mondunk köszönetet. 18. VII. AD. MM., Prága - Loretto |
