testvéri párbeszéd és engedelmesség a hatalom iránt
Befejezzük az évet, amelyet Isten Atyára és az isteni atyasságra való elmélkedés szenteltünk. E témát finoman érinti a 92. cikkely a megszentelt életről szóló Vita consecrata dokumentumban. Szélesebb értelemben ezen bekezdések ösztönzőek a nem szerzetesek számára is. Mindannyian több különböző közösség részei vagyunk (család, plébániák, munkahelyi közösségek stb.). Nem csupán a gyermekek, de mi felnőttek is – „nagyok” – gyakran különböző módon „meg kell hallgassuk” vagy hallgatunk.
Vita consecrata, 92. cikk: Közösen betölteni az Atya akaratát
(a szöveg egyes részeinek kiemelése a mi szerkesztőségünk munkája)
Istennek szentelt személyek tanúságtétele
akik szerzetesi életet élnek,
különleges jelentőséggel bír
közösségi dimenziójával is,
ami alapvető jellemzőik közé tartozik.
A testvéri élet
privilegizált helye
Isten akarata megismerésének és elfogadásának
célja az, hogy közösen valósítsuk meg
a gondolatok és szívek egységében.
A szeretettel felfrissített engedelmesség egyesíti az intézet tagjait,
hogy – a különböző adományok figyelembevételével
és az egyének sajátosságaival kalkulálva –
részt vegyenek ugyanazon tanúságban és küldetésben.
A Szentlélek által ihletett testvériség környezetében
minden tag nagyon értékes párbeszédben él a többiekkel,
hogy közösen felfedezzék az Atya akaratát.
A vezető személyében mindenki elismeri
Isten atyasságának kifejeződését
és a hatalomgyakorlást,
melyet Istentől kapott a diszkréció
és a közösség építése érdekében.
Ennek a közösségnek az élete
a templom és a társadalom számára
fontos jele az egységnek, amely
a különböző rasszok, származás, nyelvek és kultúrák ellenére
ugyanabból a hívásból fakad,
és a közös akaratból, hogy ezt a hívást betöltsük.
Az egyet nem értés és a megosztottság szellemével szemben
a hatalom és az engedelmesség
mint jel
az isteni eredetű atyasság
a Lélek által szült testvériség,
a belső szabadság jele is, amely bízik Istenben
azok minden emberi korlátozása mellett,
akik Isten képviseletét látják el.
Ebben az engedelmességben,
amit egyesek életbeli szabályként fogadnak el,
tapasztalható
és mindenki hasznára hirdethető
az a boldogság,
melyet Jézus megígért azoknak,
„akik hallják Isten szavát és megtartják azt” (Lk 11,28).
Ráadásul az, aki engedelmeskedik,
biztos lehet abban,
hogy valóban teljesíti a küldetést,
hogy követi az Urat
és nem csupán a saját vágyai és törekvései között marad.
Így megtapasztalhatja,
hogy a Lélek vezeti,
és hogy még a legnagyobb nehézségek közepette
is az ő szilárd keze tartja őt (vö. ApCsel 20,22n.).
Készítették: P. Gorazd és P. Norbert, O.Carm.
