Nem tudom, mit tervez velem még Isten. Egyre boldogabb vagyok. Az egész világ szenved. Én pedig, aki a legszigorúbb megrovást érdemlem, tartósan olyan nagy örömöket élek meg, hogy alig tudom elviselni.
Szeretném kérni Istentól egy részét a Te szenvedésednek, de tudom a gyengeségemet, olyan nagy, hogy ha csak egy pillanatra is magamra hagyna, a legnyomorultabb ember lennék a halandók között. De nem tudom, hogyan hagyhatna magamra, hiszen a hit erős, kézzelfogható meggyőződést és tudatot ad számunkra, hogy soha nem hagy el minket, ha mi előbb nem hagyjuk el Őt. Őrizkedjünk attól, hogy elhagyjuk Őt! Maradjunk mindig Benne. Élni akarunk Vele és Vele halni. Ez legyen a Te imádságod értem, én is így imádkozom érted.
(Szent Lőrinc a Feltámadásról, levelezés, 13. levél)
Megjegyzés: Lőrinc 1691. február 12-én halt meg, tehát 330 éve.
