Ami jogunk van, azt szeretnénk betű szerint megkapni, de másoktól azt követeljük, hogy jogainkat mérsékelten érvényesítsék; a magunk pozícióját pedánsan megvédjük, de másoktól azt kérjük, hogy alázatosak és engedékenyek legyenek; a felebarátunkra azonnal panaszkodunk, de rajtunk senkinek nem szabadna panaszkodnia; amikor valamit teszünk a másikért, mindig nagy kedvességnek tűnik, de amit ő tesz értünk, az semmiségnek tűnik.
Filoteo, mérj egyformán és légy igazságos a tetteidben; mindig lépj be a felebarátod helyzetébe, és képzeld el őt a saját helyeden – így fogsz helyesen ítélni; vásárláskor légy olyan, mint az eladó, eladáskor pedig, mint a vásárló – és igazságosan fogsz eladni és vásárolni. Mindezek a jogtalanságok kicsik, ezért nem köteleznek kárpótlásra (ha csupán szigorúan azt követeljük, ami nekünk kedvező), de köteleznek a javulásra, mert ezek nagy hiányosságai a bölcsességnek és a szeretetnek…
(Francesco di Sales /1567–1622/, Bevezetés a kegyes életbe, 3. rész, XXXVI. fejezet)
