Henri Boulad
„Ne félj a gonosztól, mert jót is hozhat számodra.” (Arab közmondás)
Minden kegyelem. A világmindenség létezésének hajnalától kezdve minden kegyelem, mert a teremtés egy szabad ajándék. A teremtés kegyelem, az összes kegyelem közül az első, isteni ajándék.
„De a világba a bűn belépett, és a bűn által a halál.” (Róma 5,12)
A gonosz megnyilvánult térben és időben, belépett a történelembe és még ma is annak része. A teremtés kegyelme megfertőződött. A gonosz növekedett, burjánzott, hatalmasodott és csúcsosodott a legnagyobb emberi bűnben, amit keresztre feszítésnek vagy Golgotának neveznek.
„Ahonnan a bűn megsokasodott, ott a kegyelem még inkább megnyilvánult.” (Róma 5,20b)
E kereszten, e Keresztrefeszítettem keresztül teljesült a bukott világ totális megváltása. A szabad teremtés ajándéka után egy újabb szabad ajándék, a megváltás következett. Azóta az új emberi faj számtalan irányba tart a teremtés egy másik célja felé, egy új ég és új föld felé. (vö. Jel 21)
Jézus halála és feltámadása napjaiban kezdődött el ez az új emberi lét. Az ő születésének órája a megígért esemény teljesítése volt, amiről már Ézsaiásnál olvasunk, aki a következőket hallotta Istentől: „Íme, valami egészen újat teszek…” (Ézs 43,19)
Golgota megváltása ez az új teremtés, és elsősorban – az ember újra teremtése. Mindez a kegyelem hatására történik: ennek megfelelően az összes teremtés a világosság fényes pillanatától kezdve egészen a világmindenség történetének teljes átalakulásáig Isten kegyelmének áramába vonódik! Felismerjük a szabad isteni ajándékot, ami mindkét irányba árad: vissza a hajnalra és a teremtés új célja felé. Ez a kegyelem forrása a Golgota dombján tört fel, akárcsak akkor, amikor Mózes megérintette a sziklát a kiszáradt pusztában.
Nem érdektelen olvasni a teremtésről. Isten a menny, a föld és aztán a fény teremtésével kezdődik. Aztán életre hívja „a magot hozó növényeket, és a gyümölcsöt hozó fák különböző fajtáit,” és az égi boltozatra „ragyogó világítótesteket” helyez el. Milyen csodálatos freskó. Aztán a tenger „tele lett élettel”, majd Isten megteremtette „a madarakat”, „a vad és házias állatokat” és végül „az embert”, aki új korszakot kezd. Ő valami teljesen más, eltérő...
Ezzel szemben az Új Testamentum a humán faj legutolsó láncszemével kezdődik, amely egy új korszakot is nyit: Általa, az új Ádám által kezd lassan formálódni Isten népe és haladni a történelem fejlődésének célja felé, a „új ég alatt új föld” felé.
Az az érzésünk, hogy itt valami egyre inkább összehúzódik, hogy mindent egy hatalmas esemény középpontjába vonjon, hogy innen újra kibővüljön és elterjedjen az emberek sokaságához. (144 000 szimbolikus szám, amely rendkívül sokat jelent).
Kivonat Henri Boulad, TJ azonos című könyvéből,
amelyet a Karmelita Kiadó adott ki.
A könyv szerzőjéről
P. Henri Boulad, TJ, 1931-ben született Alexandriában, 1963-ban szentelték pappá. Filosófiából és teológiából van diplomája. Felsőbb rendi tanulmányokat végzett az Egyesült Államokban, a Chicagói Egyetemen aszkézisos és misztikus teológiát, valamint pszichológiát tanult, itt habilitált is pszichológiából.
1967-ben visszatért Egyiptomba, ahol „kimerülésig” szolgálni kívánja hazáját, ahogy ő mondja. Lelkes tanárként prédikál, ír és számos konferenciát szervez. 1975-ben Alexandria jezuita tartományfőnökévé nevezik ki. Ugyanebben az évben elkezdi a leprások megsegítésének tervét, amelyben fiatal muszlimok és keresztények egyaránt nagy lelkesedéssel részt vesznek. Amikor ez a mozgalom jelentőségteljesebbé válik, a Caritas nemzetközi szervezetének bízzák, amelynek később igazgatója lesz. Mélyebben kezd foglalkozni a fiatalok lelkigondozásával, számos konferenciát szervez különféle témákban: A szív bölcsessége, Lenni vagy lenni, Szabadság, szexualitás, szerelem, Miért létezés?, Az ember és a világegyetem fejlődése teilhard-i perspektívából, Halál, Iszlám-keresztény párbeszéd, Isten a világ szívében. 1979-ben regionális elöljáróvá majd Egyiptom Elöljáróinak Gyűlésének elnökévé nevezik ki.
„Ambícióval teli bolond vagyok, lelkesedő, világosan tudatában vagyok saját törékenységemnek és gyengeségemnek. Meg akarom változtatni Egyiptom és az egész világ arcát, elutasítom, hogy bármiféle határt szabjak álmaimnak és vágyaimnak, mert úgy hiszem, hogy Isten hatalmas SZERETET ARATÁST tud fölszítászni és megérleltetni az én személyiségem és életem trágyáján.”
