Sirja Walter
A név, amely évszázadok óta szól: héberül Mirjam, görögül Maram, latinul Mária, és majd tovább a világ nyelveinek sokszínűségében.
A nő neve
Ez egyetlen nő neve, egy emberi lény neve, mint mi. Semmi abból, ami az emberi léthez tartozik, nem volt idegen számára. Csak egyetlen, megismételhetetlen parancsa volt: lényegesen részt venni Jézus, az Isten fia, aki emberré lett, életében. Jézushoz úgy tartozik, mint Éva Ádámhoz. Ő az új Éva, az élők anyja, ahogyan Jézus az új Ádám, aki halálával életet ad a világnak. Ez a nézőpont nem egy túlzott spekulációból ered, hanem az ősi egyház hirdetésének építőköveként jelenik meg, ahogy azt az egyházatyák írásaiból ismerjük. Mária nőiségében nyilvánvaló, hogy ő maga nem egyedi eset, valami különleges, kapcsolat nélkül a normális emberi létezéssel. Máriában, mint nőben, a teremtés első titka válik láthatóvá. Az ő „esete” tipikus és irányadó. Mária helytáll értünk, hogy megismerjük önmagunkat és hivatásunkat. Végső soron az emberiség kérdése: Mi az ember? És mivel az ember csak férfiként vagy nőként létezik, ezért a kérdés folytatódik: Mi az férfi? Mi az nő?
Mi a nő?
Mária nő. Ez az első, amit róla mondhatunk. De mit is jelent ez? Csak a személyes adataihoz tartozik? Jelenti ez, hogy a „gyenge” nemhez tartozik? Ha így gondolkodunk, akkor az bizonyítja, mennyire távol vagyunk a valóságtól és az igazságtól. Ha Mária nő, akkor még mielőtt megtudnánk a személyes hivatását, egy nagy dolog kapujává válik: a nőiessége révén lehetséges résztvevője Isten cselekvésének a világ üdvösségére és az emberi boldogságra. Ezzel valóban láthatóvá válik valami az első teremtés titkából. A teremtés, mint Isten tükörképe, a női nemhez tartozik. És az indok? Minden teremtett lény kegyelem, az Isten teremtőjének önkéntes ajándéka. A kegyelem azonban csak befogadható, nem megszerezhető. A befogadás különleges képesség a nők számára, nem pedig a férfiak számára. A nő jelképe a héj. A női test háromrétegű héjában a nő a teremtés fülével, szívével és méhével van jelen. Nem az ő nézése, ügyes kezei vagy ereje miatt áldják meg. Mindez férfiak eredménye lenne. Ő azonban nőként nem ismer teljesítményt. Vagy másképp mondva: az ő „teljesítménye” üres kezekből áll, teljesen nyitott, teljesen felkészülve. Hallgat és figyelmesen szemlélődik. Minden, amit hallott, a szívében mérlegel, és így felfedezi a hallottakban rejlő titkot. Így vesz, befogad és hordozza a gyümölcsöt, amely neki ajándékként adatott.
Az ember hivatása
Mária minden nőnek megmutatja, mire van hivatva – és minden férfinak, hogy emberi létezését Isten előtt csupán úgy élheti meg, ha nőként mindig kész a befogadásra. Mária nőiessége a választás csúcsát jelenti, hogy Isten anyja legyen, aki emberré lett. Ez a választás ugyan megismételhetetlen, de értelme mindenki számára érvényes. Az, hogy Ő Isten anyja, az elsődleges találkozás valóságai között van, amiért Isten, a mindenható Úr, megteremtette a világmindenséget, és benne az embert mint az Ő tükörképét, mint az Ő „Tejét”. Ami a csillagászati órában híradáskor történt Názaretben, az Isten és az ember szeretetteljes találkozásának eredménye. Máriában, a nőben, egész ember, nő és férfi, önmagát adja Istennek, aki szeretettel keres bennünket és szeret minket.
Isten férfit és nőt teremtett, hogy a férfi és nő találkozásában a hétköznapi életben valami a szeretet kalandjából megérthető legyen Isten és az ember között. Ez a különbség célja a férfi és nő között: hogy kicsiben és jelentéktelenben mutassa meg, hogy Isten szeretete határtalan, és hogy az embernek késznek kell lennie ezt a szeretetet viszonozni. A férfi különleges hivatása, hogy a mindennapi életben a nő tükörképeként Isten szeretetének jele legyen. Így válik a férfi és nő Isten és az ember közötti kapcsolat képmásává és hasonlatossá.
Átvéve a Churer Marienbuch-ból,
fordította A. Janoušková
