Wilfrid Stinissen
Mint hihetetlen, hogy Isten nem teremtette az időt végtelenül hosszú, monoton vonalként. Isten ideje nem állandóan ugyanaz, itt nincs mindig ugyanaz a hőmérséklet, nem mindig ugyanannyira meleg vagy sötét, folyamatos nyár vagy folyamatos tél.
Az ember hajlamos kiirtani és kiegyenlíteni minden különbséget. Ahelyett, hogy nappal dolgoznánk és éjjel pihennénk, sikerült megzavarnunk a természet ritmusát és saját természetünket, és már nem teszünk különbséget nap és éj között.
Ami a lelki fejlődésünket illeti, azt kívánnánk, hogy olyan gyorsan haladjunk előre. Ám a valóság nem ilyen. Abban a módon, ahogyan Isten irányítja az idő múlását mind anyagi, mind lelki szinten, folyamatos változás uralkodik.
Hogy a mai ember annyira keresett, mesterséges változásokra vágyik, és folyton valami más után rohan, talán abban rejlik, hogy elvesztette a természetes ritmus érzékét Isten ideje iránt.
Isten idejének ritmusában a halál és a feltámadás lényege rejlik. Minden kezdődik, minden meghal, és újra minden kezdődik. Semmi nincs kész egyszer s mindenkorra, semmi nem fejlődik egyenletesen emelkedő görbén. Az idő erős és gyenge pillanatokat tartalmaz. Vannak időszakok, amikor semmi különös nem történik, és ismét vannak időszakok, amikor valami teljesen új kezdődik.
Ha megvan a képességed, hogy megértsd és tiszteletben tartsd ezt a ritmust, és engedelmeskedj neki ellenkezés és kifogások nélkül, akkor Isten megadja neked, hogy valamit sejtezz a mély harmóniából, amelyhez teremtett téged.
