P. Metoděj Minařík, O.Carm.
Metoděj atya szerénységében valószínűleg meglepődne, ha látná, hogy a magánleveleiből szeretnénk nyilvánosan közzétenni részleteket egy folyóiratban. De másrészről: olyan bizalmas részleteket választunk ki, amelyeket egykor nővérének írt, akire betegség, öregség és a családtagok, barátok halála miatti fájdalom nehezedett. Hiszem, hogy egyetértene azzal, hogy ezekkel a szavakkal mi is bátorítást és lelki útmutatást nyerjünk.
És ez még egy további hasznot is hozhat nekünk: otthon senki sem próféta. A legközelebbi hozzátartozóinkkal a lelki dolgokról sokszor a legnehezebben beszélünk. Itt előttünk nagyon egyszerű, mégis mély szavak állnak egy iskolázott karmelita, pap és egyben alázatos testvér részéről a szülő nővérhez.
A kegyelemteljes dolgok mindig áldozatokkal, próbákkal vannak összefonódva. De ez már a dolog része. Például, hogy úgy kellett átélned ezeket a kegyelemmel teli karácsonyi napokat otthon, templom nélkül és az egyházi közösség öröme nélkül. Az Úr ezt más módon pótolja, ha ezt követeli tőlünk. És ez másrészt a kiengesztelődés is azokért, akik elmehetnének, de nem mennek, azért az ürességért, ami a szívükben van, sokszor egyeseknek így világosságot nyerünk kegyelemben, hogy egy napon felépülnek a látogatás napján.
A 1982. február 2-án írt levélből Mari nővérnek
És ne gondold, hogy az életednek nincs sok értéke, hogy már nem tudsz annyit tenni és hogy már nem tudsz mindenre figyelni, mint régen. Léteznek lelki dolgok is, amelyek valójában a legértékesebbek. Te most sok kegyelmet érdemelsz magadnak és másoknak, és nagy részesedésed van Isten, Jézus Krisztus megváltó munkájában, és légy tudatában ennek, és légy hálás ezért az Úrnak.
A 1982. december 13-án írt levélből Mari nővérnek
