Még egy ima Mária, a Remény Anyjához

(Készítette P. Gorazd, O.Carm.)

A legutóbbi számunkban közzétettük a Szent Szűz – A remény anyja című cikket és az azonos nevű ikon képét. Mindkettő kapcsolódik ahhoz a zarándoklathoz, amelyet idén a karmeliták (O.Carm.) szerveztek ifjak számára Róma városába. Csak utólag jöttem rá, hogy ez a Szűz Máriára való nézet – valószínűleg tudatosan, bár ezt nem említették ki – átvették a II. János Pál pápa által 2003. június 28-án, a szent apostolok Péter és Pál ünnepe előestéjén, pápai dokumentumának végén található szövegből, melynek teljes címe: poszinodális apostoli buzdítás Ecclesia in Europa Jézus Krisztusról, aki az ő egyházában él, a remény forrásáról Európának.1

Ezért nemcsak ezt az inspiráló forrást kell megemlítenünk, hanem számunkra kétségtelenül hasznos lesz, ha felidézzük legalább a szóban forgó dokumentum végén található imádságot a Szűz Máriához – A remény anyjához.

Feltárulkozás Máriának

„Az égen nagy jel tűnt fel: egy nő, akit a nap övezett” (Jel 12,1)

A nő, a sárkány és a gyermek

122. Az egyház történeteit „jelek” kísérik, amelyek mindenki szeme előtt állnak, de értelmezésüket igénylik. Ezek közé tartozik a Jelenések könyvében található „nagy jel”, amely az égen megjelent, és a nő és a sárkány harcáról szól. A napba öltöztetett nő, aki fájdalmaival a szülés előtt áll (vö. Jel 12,1–2), Izraelként értelmezhető, aki a Messiást szüli, „aki minden népet vasvesszővel fog uralkodni” (Jel 12,5; vö. Zsolt 2,9). De ő az egyház is, az Új Szövetség népe, aki a persecúrára van kiszolgáltatva, mégis Isten által védve van. A sárkány „ősrégi kígyó, akit ördögnek és sátánnak neveznek, az egész föld csapdába ejtője” (Jel 12,9). A harc egyenlőtlen: úgy tűnik, hogy a sárkány fölényben van, egója a védtelen és szenvedő nővel szemben. Valójában a győztes a fiú, akit a nő szült. Ebben a harcban egy dolog biztos: a sárkány már legyőzött, „a földre taszították, és angyalaival együtt elvetették” (Jel 12,9). Őt legyőzte Krisztus, Isten, aki emberré lett, a mártírok pedig „a Bárány vére és a tanúbizonyságuk szava által” (Jel 12,11). És még ha a sárkány folytatja is ellenállását, nincs miért félnünk, hiszen már megtörtént a legyőzése.

123. Ez a bizonyosság tölti el az egyházat az ő zarándoklatán, amikor a nőben és a sárkányban ismét felismeri saját történelmét. A nő, aki fiút szül, emlékeztet minket a Szűz Máriára, különösen azokra a pillanatokra, amikor a kereszt alatt fájdalmakkal küzd, ahogyan ismét életre hívja a fiát, mint a világ felett uralkodó győztest. Őt Jánosra bízzák, majd őt is Máriára (vö. Jn 19,26–27), így Mária az egyház anyjává válik. Az a kötelék, amely Máriát egyesíti az egyházzal és az egyházat Máriával, jobban világossá teszi a nő titkát: „Mert Mária, aki az egyházban a Megváltó anyjaként van jelen, anyai részesedéssel bír a ‘sötétség hatalmaival vívott kétségbeesett küzdelemben’”, amely az emberi történetek során folytatódik.
E rendszerint folytatott azonosítás révén Mária és a „napsugaras nő” (Jel 12,1) között azt mondhatjuk, hogy „az egyház Máriában, a boldog Szűzben elérte a folt és ránc nélküli tökéletességet”2.

124. Az egész egyház tehát Máriára tekint. A számos Mária-szentély, amelyek minden nemzetben elérhetők ezen a kontinensen, Mária tisztelete az európai nemzetekben nagyon élénk és elterjedt.

Az európai egyháznak továbbra is kontemplálnia kell Máriát, és fel kell ismernie, hogy ő „anyai jelenlétével és teljes részvételével minden individuális, családi és nemzeti élet megoldhatatlan, nehéz problémáinak tömegében van”. Lásd benne a keresztény nép segítőjét a jónak és rossznak közötti folyamatos harcban, ne hogy ‘megpálj’ vagy, ha elesel is, újra ‘felállj’”3.

Imádság Máriához, a remény anyjához

125. Ebben a meditatív állapotban, amely a tiszta szeretet táplálékában gyökerezik, Mária számunkra az egyház képévé válik, amely reménnyel él, és felismeri Isten üdvözítő és irgalmas munkáját, amelynek fényében felismeri saját útját és történelmét. Mária ma is segít nekünk megérteni a körülöttünk zajló eseményeket a fia, Jézus irányába. Mária az új teremtés, a Szent Lélek által formált, és növekedést ad a remény erényében.

Hozzá, a remény és a vigasztalás anyjához bizalommal forduljunk imáinkban, bízzuk rá az egyház jövőjét Európában, és minden nőre és férfira ezen a kontinensen:

Maria, a remény anyja,
járj velünk!
Taníts minket hirdetni az élő Istent,
segíts nekünk tanúskodni Jézusról, az egyetlen Megváltóról,
tedd minket készségeseknek a szomszédok szolgálatára,
fogadjuk be a szükséget szenvedőket,
törekedjünk az igazságosságra,
építsem szívvel a méltóbb világot;
közbenjárj értünk, akik a történelemben dolgozunk,
biztosan tudva, hogy beteljesedik az Atya terve;
A világ új hajnala,
mutass, hogy te vagy a remény anyja, és figyelj ránk;
figyelj az európai egyházra:
hogy általa ragyogjon az evangélium;
hogy hiteles közösség legyen;
hogy éljen a küldetése, hogy hirdesse és ünnepelje a remény evangéliumát
és szolgáljon érte mindenki békéjéért és öröméért.
Békeség királynője, óvd a harmadik évezred emberét!
Figyelj minden keresztényre:
növekedjenek bizalommal az egység útján
mint kovász a kontinens egysége érdekében.
Figyelj a fiatalokra, a jövő reményére:
bőkezűen válaszoljanak Jézus hívására.
Figyelj a nemzetek felelős képviselőire:
angol, míg közös "házat" építenek,
melyben mindenki méltóságát és jogait tiszteletben tartják.
Maria, add nekünk Jézust!
Add, hogy kövessük őt és szeressük őt!
Ő az egyház, Európa és az emberiség reménye.
Ő velünk él, közöttünk, az ő egyházában.
Veled kérjük:
„Jöjj, Uram Jézus!” (Jel 22,20.)
Kérem a dicsőség reménye, amelyet szívünkbe öntött,
hozza el az igazságosság és a béke gyümölcseit!

A karmeliták templomának kóruskapuján található Mária gyönyörű képe, a bajor Straubingban. Itt Mária ugyan nem mint A remény anyja van ábrázolva, de – ahogy a képen a felirat mondja – mint a karmeliták öröme. És ez az a név, amely reményt önt a szívbe...