A. Sagardoy, OCD
Kedves Prudencia nővér!
Emlékszik még a novíciátusára, az imaidőkre, amelyek túl rövidnek tűntek, azokra az időszakokra, amikor érzékelte vallásos érzéseit? Akkor nem merült volna fel, hogy egy napon problémái lehetnek a meditációval.
Ma viszont azt kérdezi, hogy van-e értelme naponta fél órát meditálni… mert írja, egy perc után teljesen eltűnnek a gondolataim!
Gyakran hallottam a meditációval kapcsolatos erről a problémáról, ami sokak számára végzetesnek bizonyult. Miért keletkeznek ezek a meditációs problémák? Minél több beszélgetést folytatok a rendi nővérekkel, annál világosabbá válik számomra, hogy egyesek túl egyoldalú tanítást kaptak a meditációról.
A meditáció, kedves nővér, ahogyan az a kolostori struktúrákban van, egy imádságformája, amely csendben és kontemplációban zajlik. Sokan nagyon könnyen megbirkóznak a meditáció mechanizmusával, és képesek ezen a félórán keresztül összpontosítani, míg mások nagyon gyorsan elkalandoznak.
Remélem, hogy nem vagyok túl teoretikus a magyarázatommal, de hasznos megvizsgálni néhány pontot:
A meditáció, mint imádságformája, nem a koncentráció gyakorlása, hanem inkább út – a csend és az elmélkedés légkörében – Isten keresésére.
A meditáció mint imádságforma, hangsúlyozom, hogy ne értsen félre, nekünk diskurzusos gondolkodás szempontjából lett magyarázva. Emlékszik még a meditációs pontokkal, amelyeket kaptunk, hogy aztán kiszabaduljunk ebből a titokból és fél órát meditáljunk?
Itt lehet a problémája gyökere: nem a meditáció mint imádság, hanem a meditáció mechanizmusa, a diskurzusos módszer illik Önhöz. Vannak emberek, akik inkább diskurzusosan szervezettek, és vannak, akik inkább nem diskurzusosan.
Elnézést a kérdésért, de érti, mit jelent a diskurzusos módszer? A szó latinból származik, és azt jelenti, hogy szétszalad, közös pontból fejlődik.
Megengedi, hogy adjak egy egyszerű útmutatót, hogyan ismerjük fel, milyen tehetséget kaptunk?
A diskurzusosan szervezett ember meditáció közben a következő kérdéseket használja: ki, hogyan, mit, miért, mire… és ezáltal megkönnyíti a bejutást a meditációs imádságba. Ezzel szemben a nem diskurzusosan szervezett ember néhány perc után befejezi a gondolatait, és csak áll, nem tudva, mit tehet a meditáció hátralevő idejében.
Ismert Önnek a második változat? Akkor feltételezheti, hogy inkább a nem diskurzusos alapú emberek közé tartozik, és ezek az emberek más mechanizmusra van szükségük, ami támogatja őket a meditáció alatt Isten intenzív keresésében. Amikor így írom, azt hiszem, talán félreérti a meditáció szót. Az alatt értem azt a módszert, amelyet támogatásként, mint segédeszközt használunk.
Most térjünk át az Ön helyzetére. Azok számára, akik nem tudnak koncentrálni meditáció alatt, azaz azok számára, akik nem boldogulnak a diskurzusos módszerrel, csodálatos példát találunk Teréz anyánál. Ne ijedjen meg, ha most azt mondom, hogy a nagy misztikus Teréz anya nagy nehézségekkel küzdött a diskurzusos módszerrel. Ha kétségei vannak, olvassa el az önéletrajzát! Volt olyan nap, amikor vágyakozva kívánta, hogy az imaidő végre véget érjen... Remélem, nem pirult el a füléig, és azt mondja halkan, hogy Ön is idegesen nézi az óráját hárompercenként, hogy végre eljött az idő!
Ha hasonlít Terézre – ezt most pozitívan értem – kérdezzük meg, hogyan is valósította meg Teréz a meditációra való belépést: Mert Teréz nyelvezetében az imádság baráti találkozás, ezért kereste a lehetőségeket, hogy találkozhasson az Úrral. Volt, hogy a természet vagy a víz segítette, hogy kapcsolatba lépjen az Úrral; nagyon gyakran vallási könyvet használt és olvasott belőle.
Eszembe jut, hogy Ön vizuális típus. Bátoríthatom? Egy kép, fénykép is segítségünkre lehet a meditációban. Teréz más lehetőségekről is mesél, pl. a lassú, szinte rágódó ismétléséről egy ismert imádságnak vagy a tegnapra való emlékezésről. Ahogy látja, ezek olyan kis segédeszközök, amelyekkel a pillanatnyi állapotunk szerint foglalkozhatunk, hogy kapcsolatba lépjünk és találkozzunk Istennel. El tudom képzelni, hogy ezt egy ideig megpróbálhatná. Ha ezt egy ideig végezné, kedves nővér, ha több koncentrációt és több vallásos gyakorlatot ér el, akkor…, igen, akkor arra hívom Önt, hogy gondolja át Terézia szavait: Az imádság nem sok gondolkodásban, hanem sok szeretetben rejlik!
A módszerek, gyakorlatok és elmélkedések az imaidő előtt vagy alatt olyan segédeszközök, amelyekkel megmutathatjuk Istennek az elkötelezettségünket és a hajlandóságunkat. Sem az, aki perfektül végzi a koncentrációs gyakorlatokat, sem az, aki meditáció alatt nemes elmélkedéseket ad össze, nem imádkozik tökéletesen emiatt, hanem aki az elmélkedéssel, koncentrációval, csönddel vagy más lépésekkel eljut ahhoz, hogy Isten szeressen és megmutassa Istennek a szeretetét, az halad előre. Talán sikerül Önnek, kedves nővér, más szemmel látnia a meditációt, amely az Ön kolostorában előírt. Lehetőségünk van találkozni Istennel, mint Te és Te, a csend légkörében, az aktivitástól és a zűrzavartól megszabadulva.
Baráti üdvözlettel P. Antonio Sagardoy
Forrás: Antonio Sagardoy, OCD: Wer kann meditieren?
Christliche Innerlichkeit, 26, old. 302–305, 1991
Fordította: dr. Vojtěch Pola
