Teréz Lisieux-i üzenete
Az O.Carm. és OCD generális elöljáróinak körlevélje
Teréz Lisieux-i szent halálának centenáriuma alkalmából
(2. rész)
I. Jézus élet tervének mondanivalója
12. Jézus evangéliuma, az örömhír, amit közvetít nekünk, az élet és a szabadság hirdetése. Olyan szabadság, amely a szeretettel azonos és elfelejti önmagát, hogy mások javára adja magát.
13. Jézus földi életében és prédikációjában az életért küzdött egészen a halálra való elfogadásáig, amely a kereszten érte el csúcspontját. Jézus megtestesülésével magára vette az emberi természetet és tiszteletben tartja annak teljes méltóságát. Ez vezeti őt ahhoz, hogy tiszteletben tartsa minden egyes ember életét és harcoljon mindaz ellen, ami azt aláássa és elnyomja. Soha nem marad érzéketlen és közömbös a szenvedés és a halál iránt. Magatartásával felfedi Isten szándékát, amely az élet tervét jelenti, ebbe pedig beleértendő a szenvedés mint az élet és a feltámadás útja.
14. Az élet Ura Isten Jézus Nazaretből. Ő, aki az élet Igéje volt (János 1,4), azért jött, hogy nekünk bőségben adja az életet (vö. János 10,10) és hogy Isten gyermekeivé formáljon minket (János 1,14). A názáreti zsinagógában, nyilvános működése kezdetén Jézus az életet mint felszabadulást is bemutatta (Lukács 4,17–21). Ezen programbeszédében rámutatott néhány olyan rabságra és elnyomásra, amelyek az embert uralják és halálba taszítják.
15. Az élet terve, amelyet Jézus bemutat és fejleszt, három emberi kapcsolatra vonatkozik: Istenre, felebarátra és a dolgokra.
A fatalizmusról Isten fiainak és leányainak felelősségére
16. A halál tervével szemben, amely Istenre úgy tekint, mint mindenható és félelmetes teremtőre, Jézus élet tervét állította, ami Isten szerető Atyaként-Mamiként tárja fel magát, aki ahelyett, hogy valamilyen sorsot ránk kényszerítene, segít legyőzni a fatalizmust és úgy érezni magunkat, mint szabad és felelős munkatársak. Az élet Istenével való kapcsolatok Jézus szerint a szeretet és bizalom kapcsolatai.
17. Az Atya arcának kinyilatkoztatása, amelyet Jézus nekünk adott, a hívők egész életének alapját képezi és létezésük középpontjává válik. Ez a Jézus Isten az, aki tiszteletben tartja szabadságunkat. Az ismeretlen Isten, aki megjelenik megtestesült Fiában, és a Szentlélek működése által elpusztítja minden bálványunkat. Isten mindig nagyobb és az egyetlen alapja létezésünknek.
18. Ezen kép miatt a mi Urunk Jézus Krisztus Istenéről az élet iránti elköteleződés minden dimenzióban valósággá válhat.
A megosztottságról a testvéri közösségre
19. Az élet tervében, amelyet Jézus bemutatott és elkezdett, a kapcsolatok a többi emberrel a felebaráti szeretet parancsába tömörülnek, amely Isten iránti teljes szívből, lélekből és minden erőből való szereteten alapul (vö. Máté 27,37–39).
20. E szeretet mentén Jézus az elnyomottak és a társadalom peremére sodródottak, a sokféleképpen halálra ítélt emberek oldalára áll: szegények, betegek, nők, gyermekek, bűnösök, idegenek. Mindenkinek életet kínál. Harcol mindaz ellen, ami ellentmond ennek az életnek, éppúgy, mint mindaz ellen, ami megosztottságot okoz: felebarátra és nem felebarátra, pogányra és zsidóra, férfira és nőre.
21. Az emberi személy a teremtés szintézise, amely az Igében valósul meg és általa (vö. Kolossé 1,15–16; János 1,3), ezért szent küldetéssel bír, amelyet Isten adott neki. Az emberi lény Krisztus fényében a világmindenségben úgy jelenik meg, mint aki hallja Isten szavát és válaszol rá minden dolgok nevében mint Isten dialógussal rendelkező partnere. Megtestesülésével az Isten Fia „bizonyos értelemben egységet teremtett minden emberrel”.6 Krisztus, aki közel áll hozzánk és jelen van minden emberi lényben, „különösen azokat a leggyengébbeket és legszegényebbeket volt hivatott azonosítani”,7 ahogyan a Máté 25,31–46 szövege is mutatja.
22. Ez egy szentségi jelenlét, amely egyszerre felfedi és elrejt. Minden egyes emberi lény arcán találkozhatunk Jézus arcának valami részletével, az élet Igéjával. Isten titkát mindenki egyedi tapasztalásában érezzük meg legjobban. Ugyanígy a férfi és nő kölcsönhatásában. II. János Pál hangsúlyozta a nő méltóságát és „különleges hozzájárulását az élethez és az egyház pasztorális és missziós tevékenységéhez… amely elvárja (a nőktől) az eredeti hozzájárulást ennek terjesztésében… különösen, ami a nő méltóságát és az emberi élet tiszteletét illeti… és az élet és a béke alapvető javainak terjesztését”8.
23. Az Isten más emberekben való megtalálása változást hoz a személyes kapcsolatokban, és arra vezet, hogy konkrét és hatékony szeretetre irányuló elköteleződést éljünk: megnyit minket a katolikus testvériségnek a közösségben és a társadalomban, és megköveteli tőlünk a létrehozott dolgok iránti elköteleződést, a közösség és a megosztás érdekében, a szegények javára tett prioritásos választást, akinek Isten képe „homályosabbá, sőt gúnyossá vált”9.
Az egoista javak használatáról a megosztásra
24. Jézus élet tervében a dolgokhoz való kapcsolatok átalakulnak. Arra hívnak minket, hogy az eszközök használatától (amely elidegenít, rabszolgává tesz, és arra vezet, hogy elnyomjuk a másikat, és halálhelyzetbe hozzuk őt) lépjünk át a szabad használatra, és elsősorban a közös igazságos és emberséges társadalomban való megosztásra. Jézus által a dolgoknak Isten és testvérek és nővérek találkozásának helyszínévé kell válniuk, a megosztás és a közösség eszközeivé az emberek között.
25. Jézus vallási üzenete magában hordozza a társadalmi következményeket, amelyek az igazságosságra irányuló elköteleződés forrásává válnak. Itt mutatkozik meg a szeretet parancsának társadalmi és szociális dimenziója. Jézus hirdette Isten királyságát és azt az élet tervét, amely válaszokat ad az emberi együttélés struktúráira. Amikor ezek a struktúrák igazságtalanságra és elnyomásra épülnek, halálos eszközzé válnak. Jézus tanítása erre erőteljesen figyelmeztet, és szigorúan buzdít, hogy elköteleződjünk az igazságosság és az élet mellett.
Elgondolkodtatásra
A Jézus küldetéséről szóló levélnek ez a része fontos két okból:
- ez lehet az egyik konkrét módja annak, hogy eleget tegyünk II. János Pál pápa felhívásának, hogy az inkarnáció jubileumára való felkészülés keretében 1997-et „a Krisztusról szóló elmélkedések évének” nyilvánítsuk, aki az Atya Igéje és a Szentlélek által emberré lett” (Tertio millenio adveniente 40);
- a levélnek ez a része az egész fennmaradó dokumentum alapját képezi, amelynek címe: „Teréz Lisieux-i szent élvezi Jézus élet tervét és tanúságot tesz róla”.
