2023. május 15-én Ferenc pápa Rómában szentté avatta Titus Brandsmát, a holland karmelitát, akit a második világháború alatt a dachaui koncentrációs táborban meggyilkoltak. Július 26-án lesz 80 éve, hogy eltávozott, liturgikus emléknapját július 28-án ünnepeljük. Holnaptól lehetőségünk van – mindenki a maga lehetőségei szerint – csatlakozni a novénához, hogy megismerjük rendünk új szentjét. Az első öt napon honlapunkon olyan szövegeket fogunk közzétenni, amelyeket külföldi testvéreink készítettek a májusban történt kanonizációra, az utolsó négy napon pedig Norbert Žuška atya, O.Carm. „Titus Brandsma – szent a mi korunk számára” című előadásának részleteivel fogunk foglalkozni, amely az idei országos tercier találkozón hangzott el Kostelní Vydrén. Ma közzétesszük Titus életrajzi adatait.
Titus Brandsma – szent a mi korunk számára
-
Ifjúság
Anno Sjoerd Brandsma 1881. február 23-án született Oegeskloosterben, Hollandia északi részén, Friesland tartományban. Szülei Tjitsje és Titus nevűek voltak, négy lányuk és két fiúk volt, Anno volt a második legfiatalabb. Öt a hat testvér közül a szerzeti életet választotta, Anno unokatestvére később püspökké vált.
A család nagy gazdasággal rendelkezett, tejeléssel és sajtkészítéssel foglalkoztak. A katolikusok Frieslandban teljes kisebbséget alkottak, hitüket és kultúrájukat meg kellett védeniük. Anno apja ezt próbálta megtenni a családban és a helyi közösségben, ahol politikai aktivitásra összpontosított.
A középiskola befejezése után a ferences kollégiumban, Anno belépett a boxmeeri Karmelita rendbe. A rend ebben az időben gyorsan növekedett, Hollandiában több szerzetesi házat alapítottak. Anno a többi öt kortársával együtt 1898 szeptemberében kezdte el a noviciátust, és a rendi nevét apja - Titus - után vette fel. Korai fogadalmait 1899 októberében tette le, papként 1905. június 17-én szentelték fel.
1909-ben doktorátust szerzett a római Gregorián Egyetemen filozófiából. A spiritualitás és újságírás iránt érdeklődött, ami az életének fő tevékenységét képezte az akadémiai munkával együtt. Élete során folyamatosan küzdött a gyenge egészségi állapotával.
Munka és Küldetés
1923-ban Titus részt vett a Nijmegeni Katolikus Egyetem alapításában (ma Radboud Egyetem), ahol professzorként tanított és segítette az adminisztrációt; 1932/33-ban rektori tisztséget töltött be.
Karmelitaként a rend spiritualitásának átadására törekedett, illetve az egyetemün kívüli érdeklődők számára is, sok előadást tartott. 1935-ben Amerikába utazott előadókörútra, amely előadásait magyar nyelven Karmel szépsége címmel adták ki (KNA 1992). Ezenkívül több tanulmányi utat tett Spanyolországba (Terézia Avilai) és Németországba (stigmás Terézia Neumann).
Újságírás
Tituszt szintén érdekelte az újságírás és a publikációs munka. 1935 végén a Katolikus Újságírók Szövetségének lelki tanácsadója lett (abban az időben több mint húsz katolikus napi újság és számos folyóirat jelent meg az országban, a római katolikus vallásra pedig körülbelül 36% -uk azonosult). Ösztönözte az egyes szerkesztőségeket, hogy utasítsák el a náci propaganda megjelentetését, különösen az antiszemitizmus ellen lépett fel. Amikor a németek 1940 májusában lerohanták Hollandiát, Titus a Utrecht-i érsek, de Jong tanácsadója volt, aki markáns ellenzője volt a nácizmusnak. Bírálta a püspököket, hogy világosan álljanak ki a zsidók üldözése ellen, és az emberi jogok megsértése ellen. Ezzel a ténnyel felhívta a megszálló hatóság figyelmét.
Börtön és vértanúság
A katolikus sajtó náci propagandának való ellenállása pecsételte meg Titus sorsát. Titus beleegyezett abba, hogy személyesen átadja a holland püspökök levelét minden szerkesztőségnek, amely megtiltotta a megszállók követelményeinek teljesítését és a hivatalos náci cikkek kiadását. Az 1942. január 19-i letartóztatásáig tizennégy szerkesztőséget tudott meglátogatni.
Először Scheveningenbe és Amersfoortba internálták, júniusban Dachau-ba szállították. A koncentrációs tábor brutális rendszerében Titus egészségi állapota gyorsan romlott, július harmadik hetében kórházba került. Orvosi kísérleteknek vetették alá, és 1942. július 26-án fenol injekcióval megölték. Halálának napján a holland püspökök pásztori levelet adtak ki a zsidók deportálása ellen (amely ürügyet szolgáltatott a katolikussá váló zsidók, pl. Edith Stein kiirtásához).
A kivégzése előtt Istenhez fohászkodott a nővéréért, aki beadta neki a halálos injekciót. Kért tőle bűnbocsánatot, és adta neki a rózsafüzérét, bár a nővér azt mondta, hogy már régen nem gyakorolja (a vöröskereszt nővéreknek ezt a náci hatóságok megtiltották). Néhány évvel később ez a nő keresett meg egy karmelita apátot, hogy bocsánatot nyerjen, és tanúskodott a Titus beatifikációs eljárásában, amely 1985. november 3-án zajlott le.
prospektus: {souborysoubor_6200}
-
Uram, Te jó oktatást adtál Szent Titusnak, és adtál neki bölcsességet és bátorságot, amivel a jó iskola megőrzéséért küzdött a megszállás alatt. Kérlek, az ő közbenjárására adj ma bölcsességet és bátorságot minden tanítónak és nevelőnek a megszállt területeken, és foglald magad elé az összes gyermeket, akik a háború miatt nem tudnak tanulni. Kérjük, hogy ez a Te fiad által …
Oktatás és formáció
Titus oktatása
Titus jó tanuló volt. Gyermekkorában sokat olvasott, különösen a literatúra és a történelem érdekelték. Tizenegy évesen belépett a megeni ferences kollégiumba (Ossban), közel kétszáz kilométerre otthonától; egy év múlva testvére, Henrik követte őt. Az olvasás formálta őt, amikor 1898-ban belépett a rendbe, és hamarosan publikálni kezdett. Teológiát Hollandiában tanult, a filozófiából doktori tanulmányaihoz Róma Gregorianájába küldték, ahol szociológiai kurzusokat is vett.
Katolikus oktatás
Titus erejét a jó katolikus oktatás szervezésébe fektette: reformálta a tantervet a holland karmeliták számára; Ossban (ahol új konvent alakult 1890-ben) nyilvános könyvtár és előadóterem alakult; hozzájárult két iskola alapításához, amelyet a karmeliták irányítottak - Ossban és Oldenzaalban (ez utóbbit 1927-től). 1922-ben megalapította a „Carmelcollege”-ot - egy középiskolai uniót, amely ma, száz évvel később, ötven középiskolát foglal magában, és 34 000 diákot tanít.
Egyetemi munka
1923-ban megnyílt a Nijmegeni Katolikus Egyetem (1929-ben itt alakult új konvent a karmelita diákok és pedagógusok számára); a 1932/33-as tanévben Titus rektori posztot töltött be. Filozófiát és a misztika történelmét tanította, különös figyelmet szentelt a holland misztikára és a Devotio moderna mozgalomra. 1938 tavaszán a Szent Szék minden katolikus egyetemet arra kérte, hogy legyenek támogatásai a náci rezsimmel szembeni ellenállásban. Ezért Titus az 1938/39-es előadás-sorozatban az emberi személy értékével foglalkozott, és tudományai nézőpontjából cáfolta a nemzetiszocialista teóriákat. A diákok körében népszerű volt élénk előadásmódja és kedves viselkedése miatt; a szegény diákoknak ösztöndíjat próbált biztosítani. Mindenkinek példát mutatott az emberek iránti együttérző magatartással.
A misztikus élet megértése
Titus a misztikát a következőképpen határozta meg: „Különleges kapcsolat Isten és az ember között, amelyben az ember tudomásul veszi Isten jelenlétét, és hitében egységbe kerül Vele.” Titus felfogásában mindenkit meghívnak a misztikus életre (lásd: KKC 2014); szívesen beszélt a mindennapi misztikáról; meg volt győződve arról, hogy Isten az életünk alapja, akivel mindig és mindenütt találkozhatunk, különösen embertársainkban. 1935-ben az Egyesült Államokban beszélt a karmelita misztikáról, ezen előadásciklus ma a spiritualitás klasszikus szövegei közé tartozik; cseh nyelven pedig Terezie Brichtová fordításában Karmel szépsége címmel jelent meg (KNA 1992).
Újságírás mint a képzés eszköze
Titus számára az újságírás lehetőség volt a széles közönség oktatására. Rendszeres rovatcikkei és hírei a napi sajtóban elérhetővé tették a történelem és a szellemi élet szépségeit a közönség számára. (1930-ban Hollandiában a katolikus egyházhoz körülbelül 36% -os azonosulás történt).
A diákok formálása
Titusnak fontos volt, hogy a tanító tiszteletben tartsa minden diák egyediségét: „Az emberek nem egyformák, nem zárhatjuk be őket egy sablonba. Ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a különbségeinket, az nem segít. ... A fiataloknak úgy kell elfogadniuk, ahogy vannak.” Azt akarta, hogy a fiatalok először saját maguk gondolkodjanak. Egyszer arra figyelmeztette őket: „Nem fogom átadni nektek a filozófiai tudást - azt először és legfőképp nektek kell kifejlesztenetek. Azt sem fogom belétek verni, hogy mi az igazság vagy az igazság tudása. Csak azt akarom, hogy felébresszem bennetek a hatalmas szenvedélyt, ami bennetek rejlik, a szenvedélyt, hogy megismerjék, mi az igazság.”
A képzés biztosítása
Titus meggyőződése volt arról, hogy az oktatás megfelelő finanszírozása elengedhetetlen. Kiemelte az oktatók folyamatos fejlesztésének szükségességét is: „igazságos biztosítani a tanítónak az állandó fejlődését ... a képzett tanító áldás.” A hátrányos helyzetű gyermekek iránt tanúsított figyelem különös gondját viselte: „Az iskolában a hátrányos helyzetű gyermekre kell figyelmet fordítani, itt nyilvánul meg az igazi szeretet.”
Gondoskodás a zsidó diákokról
Titus világosan állást foglalt a zsidó diákokkal szemben, és nem volt hajlandó hallgatni, amikor azokat katolikus iskolákból kizárták.
Kérdezősködött, hogy lenne-e lehetőség a karmelitákra bízni őket Brazíliában. A német invázió kezdetén Hollandiában körülbelül 140 000 zsidó élt, a háborút körülbelül egynegyedük élte túl.
Karmel - a misztikus élet iskolája
Titus a „karmelita misztika apostoláságáról” beszélt. A karmeliták testvérinek egyik feladata az imádság tanítása, segíteni másokat felfedezni, hogy Isten már régen rátalált és szeretett. Titus számára a Karmel a „misztikus élet iskolája”. Azt mondja: „akárcsak a földi életben, a szellemi életben sem élhetünk nevelés és kísérés nélkül.” A mély lelki élethez való formáció a Karmel küldetésének része.
prospektus: {souborysoubor_6201}
-
Uram, Te megerősítetted Szent Titust az eucharisztikus kenyér által; közbenjárására, nekünk is add meg, hogy ma a Te fiad Testét és Vérét hálaadással fogadjuk, és imáinkban emlékezzünk mindazokra, akik a háború miatt ma nem tudják vagy nem akarják fogadni. Mert ő veled és a Szentlélek egységében …
Eucharisztia
A Karmel eucharisztikus élete
Az eucharisztia a keresztény élet középpontja, ezért nem meglepő, hogy a rendnek már a kezdetektől fogva a Karmel szívében is helyet kapott. Az első testvérek egy kis oratóriumot építettek celláik közepén, ahol közös imádságra és eucharisztia ünneplésére gyűltek össze, ahol kölcsönösen találkoztak egymással és a feltámadt Úrral. A Karmelnek hosszú, a Rend által rögzített (Rendi Törvény 14) hagyománya van a napi szentáldozásnak, és Titus számára is a mindennapi eucharisztia volt élete és spiritualitása szilárd alapja. Azonnal a 1898-as rendbe lépésekor Boxmeerben, abban a városban, amelyben évszázadok óta ismétlődő ünnepi körmenet zajlik az eucharisztikus csoda emlékére, amely körülbelül 1400 körül történt.
Út a táplálékhoz
Titus meg volt győződve arról, hogy a lelki életünkhöz, akárcsak a fizikai életünkhöz, szükség van táplálékra. Illés prófétában látta a karmelita élet példáját. Ahogy Illés a pusztában indult a Choreb hegyére a mennyei táplálék erejében, úgy nekünk is, amíg „itt a földön járunk az élet útján”, az eucharisztia ajándékával táplálkozunk. Titus bátor válasza a katolikus sajtó és az emberi jogok védelmében történt; az „isteni táplálék erejében járás” legmegrázóbb módon a 1942. január-július között valósult meg, amikor az eucharisztia átvétele a börtönben kivételes és ritka ajándék volt, de annál intenzívebben megélt. Ebben az időszakban átélt saját keresztútját, amely Dachau-ba vezetett.
Az Oltáriszentségben újra itt van számunkra, és nemcsak Ő mint a Második Isteni Személy.
Nem, mert azt mondja, hogy a Szent Háromság mindhárom személye lakást készít a szívünkben, ha összekapcsolódunk Vele.
(Titus Brandsma)
Gyakori szentáldozás
Titus meggyőződése a gyakori eucharisztikus ünneplés fontosságáról nőtt a rendi szentek szövegeinek olvasása során, például Mária Magdolna de’ Pazzi és Terézia Avilai. Ekkor sokat beszélt arról is, amikor a holland nemzeti szent, misztikus, Lidwina van Schiedam életéről és üzenetéről tartott előadást (1380–1433). Kultusza Titus élete alatt újra virágzott - 1890-ben szentté avatták, 1931-ben templomot szenteltek Schiedamban neki.
Imádság szentáldozás után
Titus hangsúlyozta az eucharisztia átvétele utáni hálaadás során eltöltött idő megtapasztalását. Amikor elfogadjuk a feltámadt Urat, az az igazi kontempláció pillanata, amikor nyitottnak akarunk lenni irr tuprezence táplálására m
bennünket. Az eucharisztikus formákban kell kontemplálnunk az Urat a lelkünk mélyén: ez a pillanat, amikor az Úr átadja magát.
Lelki szentáldozás
Szent Terézia Avilai gyakran ajánlja a lelki szentáldozást, különösen, ha a szentség felvétele nem lehetséges. Talán Titus korábban nem is tudta, milyen fontos lesz a lelki szentáldozás az életében, akárcsak a mai Szent Terézia olvasója nem hiszi el, amíg a háború vagy a pandémia meg nem akadályozza a napi eucharisztikus átvételt. Miközben Dachau-ban, ahol sok papot internáltak, Titus tudta fogadni a eucharisztiát (még az utolsó napján is), az előző börtönökben ez nem így volt. Scheveningenben Titus feljegyezte: „Minden reggel térdelve imádkozom a magam módján, és emlékezetből a szentmisét celebrálom, és fogadom. Természetesen ez mind lelki.” Közben kiegészítem azt, amire nem emlékszem konkrétan. Imádkozom a hálaadást.” Amersfoortban Titus közönséges lelki szentáldozatot kínált a rabtársainak.
Eucharisztia, kontempláció, jó cselekedetek
Titus gyakran megismételte, hogy „a misztikus kontemplatív élet az eucharisztikus élet gyümölcse.” Az eucharisztia felkészíti szívünket a kontempláció ajándékának elfogadására. És Isten által adott kontempláció jó cselekedetekhez vezet. A fiatalok csoportjának Titus azt mondta: „A jó cselekedetek önmagukban nem elegendőek; a mi Istenhez való kapcsolatunkból kell, hogy származzanak.”
prospektus: {souborysoubor_6202}
-
Istenem, Te részesítetted Szent Titust a Te Fiad keresztjének megvallásában, közbenjárására ma mindenkit ölelj magadhoz, akinek a háború tönkretette az életét, a családját és az otthonát, és erősítsd meg bennük a feltámadásba vetett reményt. Kérjük, hogy ez a Te fiad által…
A Kereszt Tanítványa
Tanulmányi irányvonal
Titus 1909-ben Rómában szerzett doktorátust filozófiából. Tartózkodása alatt tanulmányozta a szociológiát és az egyház társadalmi tanítását is. Akadémiai élete során a spiritualitás és a misztika tanulmányozása került az érdeklődésének középpontjába. Ő az egyik professzor lett a Nijmegeni Katolikus Egyetemen (1923), ahol „A misztika története” tárgyat oktatta, és kurzusai különböző időszakokkal és konkrét szerzőkkel foglalkoztak.
Érdeklődési területek
Titus három témát célozott meg. Az első közülük a szent Terézia Avilai művének fordítása és terjesztése volt. Titus bántotta, hogy holland nyelven még nem volt elérhető a művéről kritikai kiadás. Karmelita lelkesedésű társakkal nekiláttak a fordításnak, de a projektet nem tudták befejezni. A Scheveningen-i börtönben Titus folytatta Terézia szellemi életrajzának feldolgozását, amelyet végül kollégái fejeztek be a háború után, 1946-ban.
A második érdeklődési terület titus számára a szellemi élet és a közép- és Észak-Európa irodalma a késő középkorban volt, amelyben Hollandia játszotta a főszerepet: beginek, Rajna-vidéki miszticizmusnak és a Devotio moderna köréhez kapcsolódó szerzőknek. Kedvenc írói közé tartozott Jan van Ruysbroeck (akit 1908-ban avattak szentté Titus római tartózkodása alatt), Geert Groote és Hadewijch antwerpeni begina.
Harmadik alkalommal említjük Szent Willibrordot és Bonifácot, akik az 8. század első felében hozzájárultak Titus szülőföldjének, Fríziának a keresztény hitre térítéséhez. Titus sok prédikációjában és cikkében kiemelte apostoli életüket és misszionárius szellemüket – Titus maga is vágyott arra, hogy a 20-as években Jávára (akkori holland gyarmatra) menjen a missziókba, de nem kapott engedélyt a vezetőktől.
Via Crucis
E három forrásból származik Titus mély tisztelete az Úr szenvedése és keresztje iránt. Titus kétszer írt szöveget a keresztút megállóihoz. Albert Servaes belga festő (1883–1966), Titus kortársa, 1919-ben készített keresztutat a luithageni templom számára. A sötétebb szénnel készült nyers vázlatokat az I. világháború borzalmai hatására készítették, realista ábrázolásuk miatt Romániában gyorsan eltávolították; Titus azonban minden állomásra felkészítette a reflexiót, és 1921-ben a Opgang kulturális folyóiratban kiadták.
A második meditációt a keresztútról Titus a Scheveningen-i börtönben írta. Ezt a újonnan épült Szent Bonifác kápolnára szánják Dokkumban (1934), amelynek megvalósításán részt vett. A szöveg hiányzik a 14. állomás - talán nem tudta megírni, talán az a megállás, amely az élete végére vonatkozik Dachau…
Nincs kétség, hogy ez a mély devotion jótékonyan is bátorította és vigasztalta Titus fogvatartásait az ő személyes keresztúti járásán, amelynek állomásai különböző börtönök és koncentrációs táborok voltak. Titus a Krisztus szenvedésével szoros kapcsolatban érezte magát, és a saját szenvedésében a Megfeszített Úr közelségét érzékelte. Ezt kifejezte a „Jézushoz, a Megfeszítetthez” című költői imádságában, vagy a misztika és szenvedésről mondott beszédében 1942 Nagypénteken, amelyet a amersfoorti társai kértek tőle.
prospektus: {souborysoubor_6203}
-
Uram, Te megadtad Szent Titusnak a gyönyörű kinyilatkoztatást, amelyel ellenállt a megszálló hatóságok tisztességtelen rendelkezéseinek, és megóvtál tőle minden gyűlölettől; közbenjárására segíts ma mindazokat, akikben a méltánytalan szenvedés vágyat kelt a bosszúra, hogy tudjanak megbocsátani. Kérjük, hogy ez a Te fiad által …
A megbocsátás tanúja
A párbeszéd keresése
Még a nehéz életesemények között is Titus testvér a megbocsátás és a kiengesztelődés embere volt. Katolikus újságírók lelki asszisztensének szerepében sok probléma megoldására kellett állást foglalnia: a politikai instabilitásra, a feszültségre, a munkásmozgalomra, a radikalizálódásra stb. Mindig hajlandó volt párbeszédet folytatni, és hallgatni, ami neki a „Kiegyező” becenevet hozta.
Rektori pozíciójában a nijmegni egyetemen a kölcsönös megértésért törekedett, és kereste a találkozás lehetőségeit. Az 1930-as évek elején ez egyáltalán nem volt egyszerű - a középkorú egyetemeken radikális kommunista, nacionalista és fasiszta ideológiák csaptak össze.
Ilyen körülmények között könnyen megérthetjük Titus érdeklődését a terjedő eszperantó iránt. Ludwik Zamenhof (1859–1917) hozta létre az eszperantót, hogy leküzdje a feszültséget, amely a különböző nyelvi csoportok nehéz együttélésével jár, és megakadályozza a „nyelvi gyarmatosítást” (például Zamenhof idejében). Az eszperantó Titus számára a megértés eszközévé vált, hogy eltávolítsa a nyelvi akadályokat, amelyek könnyen rasszista vagy más diszkrét akadályokká nőhetnek.
Ökumenizmus
Titus a Karmelita rend első ökumenista volt. Nagy lelkesedéssel részt vett az „Újraegyesítési Apostolságban”, amely a katolikus egyház és a keleti egyházak közötti jobb kölcsönös ismeret és közelítés érdekében dolgozott. Nagy tisztelettel közelítette a protestánsokhoz (főként Hollandiában), és igyekezett szép testvéri kapcsolatokat fenntartani velük, valamint korrekt párbeszédet folytatni.
Konfliktus előtt
Az életének utolsó hónapjaiban Titus különböző helyeken volt rab. Nehéz sorsát megosztotta néhány protestánssal, akik közül többen később a Titus nagylelkűségéről, kedvességéről és mély Istenbe vetett hitéről tanúsítottak a boldoggá avatási folyamatban.
Ez nem jelenti, hogy „diplomata” lett volna, vagy hogy lemondott volna a szilárd erkölcsi és vallási álláspontjáról; épp ellenkezőleg. A hollandia megtámadása után Titus többször is világosan kifejezte ellenállását a megszálló hatóságok intézkedéseivel szemben, például amikor elutasította a zsidó gyermekek iskolákból való kizárását, vagy amikor szükségét érezte az újságíróknak, hogy ne közöljék a náci propagandát. Titus világosan elítélte a nemzetiszocialista ideológiát, de soha nem érzett gyűlöletet a fogva tartóival szemben. Ehelyett Dachau-ban buzdította rabtársait, hogy imádkozzanak értük. Szívében hitt abban, hogy a gyűlöletre való hajlandóság valóban a gonosz győzelmét jelentené.
Titus nem érzett ellenszenvet a németek iránt sem egyénileg, sem a német nép iránt. A Scheveningen-i börtönben a Rendőrség tisztje, Hardegen írásban kérte tőle, hogy válaszoljon arra, miért állnak a hollandok, és különösen a katolikus egyház a nemzeti szocializmus ellen. Titus ezen a témán tanított az egyetemen. Válasza világosan összefoglalja a filozófiai, etikai és vallási okokat, amelyek miatt a náci ideológia téves és elfogadhatatlan. Ennek ellenére Titus szövegét egy csodás áldással zárta: „Isten áldja Hollandiát! Isten áldja Németországot! Kérjük, Isten adja mindkét népnek, hogy visszatérjenek a békés és szabad útra, hogy megtalálják dicsőségét, mindkét nemzet javára, olyan közel a szívükhöz!”
Ma
A háború sújtotta világban Titus példája mutatja, hogy szükséges az evilági gonosz világosan kifejezni, és aktívan fellépni ellene, még saját életének árán is, és hogy mindig törekedjünk a megbocsátásra és a kiengesztelődésre.
prospektus: {souborysoubor_6204}
-
Uram, Te megadod Szent Titust, hogy magáévá tehette Szent Tamás Aquinói imádságát, és nehéz körülmények között a válaszból tudott erőt és reményt meríteni; közbenjárására ma taníts minket is, hogy imáinkat folyamatosan egyszerűsítsük el és mélyítsük el, hogy még a fájdalmas időszakokban is minket hordozzanak. Kérjük, hogy ez a Te fiad által …
Adoro Te - rejtett Isten
Kérek Tőled, szívemben, rejtett Isten,
aki itt a szentségben magadat rejted.
Neked szívem teljesen átadom,
Veled gyengeségemet, Uram, elismerem.
Látomással, tapintással, ízleléssel nem érezlek,
csak hallással biztosan ismerlek.
Hiszem mindazt, amit a Krisztus Úr hirdetett a világnak,
benne van az igazság alapja az emberiség számára.
A kereszten csak istenségedet rejtetted el,
itt emberi mivoltod is rejtve van.
Mindezekben azonban szívem teljesen hisz,
kérlek, tőled, vétkemért kedvezőbb irgalmat nyújts.
Szent Pán, élet kenyere,
amelyet az embereknek ajándékoz Isten,
add meg lelkemnek, hogy csak belőled éljen,
Nálad Isten szeretetét kölcsönözze és tisztelje.
Jó pelikan, Jézus, Uram,
vérrel, amely megszabadít be a bűneimtől,
hiszen egyetlen csepp elegendő,
hogy a világ összes bűnét elmoshassa.
Kérlek, ó Jézus Krisztus, aki itt vagy rejtve,
valóra váltsd a szívem vágyát,
hogy én, ahogy itt is hiszek az oltáron,
a mennyben egyszer láthassalak majd arccal szemben.
(Szent Tamás Aquinói /1225–1274/; fordítás átvéve a Káncionálból, 712. szám)
Rejtett és jelenlévő Isten
Sokan közülünk rejtett Istenhez kapcsolódnak. Ez nem új dolog, sem az időnkben jellemző. Már több mint kétezer és fél évvel ezelőtt, az exilben Ézsaiás áhítatosan vágyódott: Valóban Te vagy a rejtett Isten (Iz 45,15). Az idők folyamán a hívők rendszerint hasonló szavakat mondtak az Úrnak, és Titus sem volt kivétel. Számára Isten rejtett szempontja mélyen élt.",
A Scheveningen-i börtöncellájában ebéd után imádkozta a közismert himnusz Adoro Te-t (Klaním Te, rejtett Istenem). Erről a börtöni naplójában, a „Saját cella” című feljegyzésben mesél: „Az Adoro Te lett a kedvenc imádságom. Gyakran énekeltem halkan, ez segít a lelki szentáldozásomban.”
Titus ezt a dalt megtanulta. Minden nap magánéletben imádkozta, a testvérekkel pedig mindig szombaton imádkoztak. A szöveg messzemenően érintette őt, igen jól ismerte. Titus így vitte magával a börtönbe, ahol halkan énekelte, térdelve, az ebéd után, amely levesből és egy kis krumpliból vagy káposztából állt. Az imádságában felfedezte, hogy valóban, a jelenlévő Isten rejtve van. Nemcsak néha, hanem mindenütt és mindenben: Isten rejtőzik a mindennapi dolgok mögött.
Isten rejtett jelenléte reményt jelent az ember számára, aki megtanulta azt felismerni és élni belőle. Az ő rejtett világának meglátása olyan személyes élménnyé válhat, ami boldoggá tesz – egy újabb remény a fiatalok számára.
Dachau-ban Titus rejtett kapcsolata Istennel súlyos próbát élt meg. Az Adoro Te himnusz átsegítette őt ezen a próbán. Amikor a tábori őrség vert el, az Adoro Te devote-t imádkozta testvérével, Rafael Tijhuis karmelitával (aki túlélte Dachau-t). A gyenge testén sebesülten is, szilárdan állt Isten rejtett jelenlétében.
prospektus: {souborysoubor_6205}
-
Uram, Te ajándékoztál Szent Titust örömteli szívvel, amely nem keseredett el a nagy gonoszság közepette; közbenjárására védj meg minket minden elégedetlenségtől, hogy ma hálaadással dicsérjünk, és bűneinket és a hozzátartozók szenvedéseit bizalommal bízzuk a Te irgalmadra. Kérjük, kérjük a Te fiad által…
Örömteli szív
A sok kérdés között, amelyet felteszek, egyetlen „rejtély” sem foglalkoztat annyira, mint hogy miért fordul el az emberiség a gyümölcsöző és mindenre kiterjedő iskolától, amelyben hihetetlenül büszke felemelkedésüket érte. Megdöbbentő, hogy a nagy előrehaladás közepette sok ember elfordul Istentől. Miért zavaros az Isten képe? Miért nem szólítja meg sokakat már? Mi az oka ennek? Nem jelent ez kihívást számunkra, hogy újra világítsuk meg Isten képét ebben a világban?
Az Isten, akiről Titus hisz, az a Isten, aki hihetetlenül vonzó – nemcsak Titusnak személyesen, hanem mindenkinek vonzó. Azoknak a hívőknek, akik nem fog_adj, trimesztert később mi_ne szembesülhetünk Isten ábrázolásával, hogy megszabadulnak minden közvetítéstől. Az Isten iránti vonzalom látható képét mindig felerősíti az emberek imája, akinérod a szeretetnek szentelt emberek szíve, Isten csodás ajándéka élinti őt és a szívében szorongókat örömmel tölti.
Titus élete során számos elégedetlenségre volt oka: nagyon gyenge egészség, amely gyakran cserbenhagyta őt a legrosszabb pillanatokban; a ránehezedő kötelezettségek tömege, amelyeket nem tudott vagy nem tudott megosztani; a harmincas évek kegyetlen légköre, amely minden próbálkozás ellenére elkerülhetetlenné vált a háborúra; a megszálló hatóságokkal való viták, letartóztatása. Ennek ellenére boldog volt. Nem tehetett mást. A megismerés, hogy Isten elkíséri, lehetetleníteszi a megélhetését a boldogságuktól.
Titus keresett a szívvel él, de azt mondta: “Megértem, hogy a boldogság nem annak megfelelően rendelkezik mindenki felett a legnagyobb szív felett, mindig megnyitott saját maga és öröme fóruma[...](Pápa Ferenc, apostoli exhortáció Évangelii gaudium 6)
-
Uram, Te teremtettél minket a Te képedre és: hó lelommá, a Te kezedből nagyon jó állapotban kerültünk ki; Szent Titus közbenjárására mindazt, amit szolgálunk, megfigyeljük: A jó még mennyire egyre hatékonyabb laminátum, hogy minden árva, özvegy és menekült iránt tudjanak. Kérjük, kérjük a Te fiad által …
Isten a természet mögött
Ne veszítsük el a reményt, hiszen a természet - a rejtett vagy rejtett erőkkel és képességeinkkel - mindig győzött a történelem során. A megváltás soha nem az egyén feladata ... Minden eszménk, minden bölcsesség ebben a tekintetben hiányos, de mint mindig a történelemben, a természet biztosan „megszerzi” a szükségleteinket ... Az Isten, aki teremtette és fenntartja a természet, és benne, vele és általa is munkálkodik...
Ha a mai nehéz időben bízunk abban, hogy megoldások szülessenek, azért tesszük, mert bízunk a rajta; ezáltal Istenben bízunk.
Titus meggyőződése, hogy a teremtés jó, és az ember „nagyon jó”. Ahogy a katolikus egyház tanítja, az emberi természet akkor se romlott meg teljesen, ha bűn állt be; nem zárható ki a jó, de az ember a bűn rabságába kerülhet, és elkövethet gonoszságokat.
Titus reménykedve néz az emberi természetre, bizalommal abban, hogy Isten áll mögötte: benne van, és a megújítási végtelen törvényeit beletettük.
Isten a lelkét megteremti a Teremtője. A Kereszténység különleges jelenléte is a mindennapra tartozik, és ezért nem találunk nehezen Egyházunknak.
Mennyire ügyes az a jó az; Isten, az emberek által jóval is - a föld nem néz ki rajzfilmjeinkben - megjelenő abban állụụk, megoldás az élet ajándék, és mindenfelől jó. Isten legnagyobb bónusza káoszváltozó kulturákat; mit mond az, hogy ahova nézzünk az imákat, szempontok, úgy használnak, hogy hogyan élne a Isten.
Térjünk így, hogy Isten ereje vár, csodáink között!
prospektus: {souborysoubor_6206}
-
Uram, a Te szereteted legyőzte Szent Titust, hogy kövesd az utadat Karmelben és a Te Fiad Keresztjén. Kérjük, Szent Titus közbenjárására engedd, hogy ma a Te szereteted minket is meghódítson, és taníts arra, hogy képesek legyünk szeretni. Kérjük, az Ő közbenjárásáraallá …
A szeretet legyőzve
Egy világban élünk, amely elítéli a szeretetet. Egy világban, ahol a szeretetet gyengeségként emlegetik, amelyet le kell győznünk. Egy világban, ahol a szeretet nem áll: nem lehet, hogy a saját erőnkről is szóljon. A legjobb és leggyengébb emberek, hogy elpusztuljanak.
Ezek a téves nézetek mindig megtalálhatóak a tömegben, néhány ember pedig szívesen elfogadja. A szeretet nem szeretetre méltó „ - kiáltotta Szent Ferenc. Átmenetileg Marie Magdalena de' Pazzi szent üzenetével akarta a férfiakat átkelni a karma szentján az elképzelésük szerint, az atom puzzle-k őszintén kihívást jelentnek. Ach, mennyire szeretném megállítani az irányt, hogy megmutathassam, mennyire szép a szeretet!
Akkor biztosan dúskálni fogunk benne. Köszönjük, hogy Szent Titus e szavakat emlékezett meg a Krisztus imádatának napján, aki szentesen, csodálatosan elhaladt a tanái körén, miközben védik másokkal, és sokkal több figyelmet kaptak a zserdében, mint ahogy tartania inkább szélté diófát vágott.
Ez ne kívánkozzon: minél inkább a szívekben bejön az irányban elmondom, ahol gondozni lehet az Istenért. Kérlek, Uram! Legyetek csodás utópiák hirdetői. Legyenek az emberek lenyűgözöttebbek olyan imákkal, amelyek régi tanúságot nyújthatnak, s még szép ajándékokat is kaphatnak tőled - Ahogy a Szent Titus élete a legnagyobb dicsőség! Ezért isabillosti menedéket ad a szív csodálatára!”
Ezért az értékeléseket Titus tisztázta, hogy mi, Krisztussal együtt, itt a földön nem tudunk elérni. Ha szükség van tupontushroa szenvedését Keresztje minél dicsőségesebbé válik, Krisztushoz való kéznél marad, ha nem a sasok dühítenek.
prospektus: {souborysoubor_6208}
-
Uram, Te nem vetted el Szent Titustól a szenvedés, félelem és gyengeség poharát. Kérlek, közbenjárására bemutatjuk neked a háború minden áldozatának impotenciáját, az eddigi erejét, és imádkozunk közösen a Te békédért és igazságos békéért Ukrajnának, Európának és a világnak. Krisztus által, a mi Urunk.
A gyengeség tapasztalata
Szent Pál háromszor kérte az Urat, hogy szabadítsa meg a „Sátán tüske” -től, amely az arcát csapta. A Pál tüske gyanús volt neki és válaszolt neki. Tisztázta, hogy a gondolat, hogy a Szent Pál elhagyná a csoportos akción limitejét - Szent Titust választotta, akit nem szólított érti, de nem az, hogy miként nézzen az egyik szovjet képesség képest; éltem például gondolkodásom, az Uram régi generáció fontosságát.”
Már régebben tudtam, hogy nagyon kicsi hite szövetek állandónak tűnik. Elmondják azt, hogy sokkal de olyan nehéz volt kipróbálni, hogy kisorsolt, de szüksége volt arra, hogy megértsék a korai jelentéktelenségét.
Titus azonban eddig nem tapasztalta, hogy a szenvedés megerősíti az embert. Egyik lelkigyakorlat során arra bátorította e nővéreket:
Ne szolgáljatok a nagyúr elpárolgásával. Vidám arccal és bát455 kezzetek az Úr szavainál: „Az én igáma nem súlya és a terhem nem terhelés”… Legyetek elmosva a fájdalom jelek és legyetek, mint az Isten szeretete!
Fájdalmait Titus valóban képes örömként elviselni - talán amikor végleg beszerzi az utandó keresztútját. Terápiás rabok, akik hegedűdöbben az emberek, tehetetlenséggel fognak találkozni, engedjék, hogy válasszák el a szenvedést a bűnédtől.
Mikor és egyik lelkigyakorlata alatt, amely tartalmazta mindenekben a börtönrhuzamsz szellemi legerősebbítő lélek, boldogságot talált a tiszteletének ISA-ján; rabtársakat is, a lehetőség szerint, mindig vigasztaljanak. A börtön bezárása miatt nem volt sokáig meg a cím, ennek örömére nem is figyelhettem Derecz sota arengwig művét a rengebekbe.
Mikor a következő eltávolított rabtartásra került sor, mint a naplóbejegzése bólusáig, senkinek, addig nem tudtam, így neki kellett volna utolsó napja, nem reméltek rosszabb sorsot. A cím dumoképpaniak pontosan megjelentek az előírásaime késebb, megbecsülve a figyelmesek miatt ő volt e szál szavak becsült szavakkal kívánt régies törekedni.
prospektus: {souborysoubor_6209}
Gyermekkor
Anno Sjoerd Brandsma 1881. február 23-án született Oegeskloosterben, Hollandia északi részén, Frízföld tartományban. Szülei Tjitsje és Titus voltak, négy lányuk és két fiúk volt, Anno a második legfiatalabb. A hat testvérből öt a szerzetesi élet felé fordult, Annó unokatestvére később püspök lett.
A család nagy gazdasággal rendelkezett, szarvasmarha-tenyésztéssel, tej- és sajtkereskedelemmel foglalkoztak. A katolikusok Frízföldön teljes kisebbséget alkottak, hitüket és kultúrájukat meg kellett védeniük. Annó apja ezt a családban és a helyi közösségben is próbálta elérni, ahol politikai tevékenységet folytatott.
A ferences kollégiumban végzett középiskola után Anno belépett a boxmeeri Karmelhez. A rend abban az időben gyorsan terjedt, Hollandiában új szerzetesi házak létesültek. Anno 1898 szeptemberében öt kortársával együtt kezdte meg a noviciátust, és apja nevét – Titust – vette fel szerzetesi névként. Korai fogadalmait 1899 októberében tette le, pappá 1905. június 17-én szentelték.
1909-ben a római Gregoriana Egyetemen filozófia doktorátust szerzett. Az istenélmény és az újságírás iránti érdeklődése, amely együttjáró a tudományos munkásságával, életének fő tevékenységgé vált. Élete során folyamatosan meg kellett küzdenie a nagyon törékeny egészségével.
Munka és küldetés
1923-ban Titus részese volt a Nijmegendi Katolikus Egyetem megalapításának (ma Radboud Egyetem), ahol professzorként tanított, valamint segítette az adminisztrációt; 1932-33-ban rektori posztot is betöltött.
Karmelitaként igyekezett közvetíteni a rend szellemiségét az egyetemi körön kívüli érdeklődőknek is, és előadásokkal sokat utazott. 1935-ben előadói turnéra hívták az Egyesült Államokba, amelyen tartott előadásai cseh nyelven a "Karmel szépsége" című könyvben jelentek meg (KNA 1992). Számos tanulmányi utat is tett Spanyolországba (Teresia Avilai) és Németországba (stigmatizált Terézia Neumann).
Újságírás
Titus érdeklődött az újságírás és a publikációk iránt is. 1935 végén a Katolikus Újságírók Szövetsége lelki tanácsadója lett (akkoriban több mint húsz katolikus újság jelent meg Hollandiában, a lakosság mintegy 36%-a katolikusnak vallotta magát). Arra bátorította a különböző szerkesztőségeket, hogy utasítsák el a náci propaganda megjelentetését, különösen az antiszemitizmus ellen lépett fel. A németek hollandiai inváziója idején, 1940 májusában Titus Utrecht érsekének tanácsadója volt, aki a náci rezsim erős ellenfele volt. Arra ösztönözte a püspököket, hogy világosan határolódjanak el a zsidók üldözésétől és az emberi jogok megsértésétől. Ezzel cselekedetével felhívta a megszálló hatóságok figyelmét.
Börtön és vértanúság
A katolikus sajtó náci propagandával szembeni ellenállása tett véglegessé Titus sorsát. Benjamin tiszteletben tartotta a holland püspökök levelét, amely megtiltotta elismerni az elfogadó hatalom igényeit és hivatalos náci cikkeket vagy hirdetményeket közzétenni. 1942. január 19-én, az őrizetbe vételéig, 14 szerkesztőséget látogatott meg.
Kezdetben Titus Scheveningenben és Amersfoortban volt internálva, júniusban Dachau-ba szállították. A koncentrációs tábor brutális körülményei között Titus egészségi állapota gyorsan romlott, a július harmadik hetében kórházba került. Orvosi kísérleteknek vetették alá, és 1942. július 26-án fenol injekcióval megölték. Halála napján a holland püspökök pásztorlevelet adtak ki a zsidók deportálása ellen (melyet ürügynek használtak a katolikus hitre áttért zsidók kiirtására, például Edith Stein).
A kivégzése előtt Istent kérte, hogy áldja meg azt a nővért, aki az életét kioltó injekciót adta be neki. Kérte ezt a nővérek bűnbánatának megtermésére, és átadta neki a rózsafüzérét, miután a nővér hitében elmondta, hogy már régóta nem gyakorolja a vallását (a Vöröskereszt nővéreinek ez akkor náci tilalom volt). Pár évvel később ez a nő, a megbocsátás iránti vágyában, felkereste a Karmel elöljáróját és tanúskodott a Titus boldoggá avatási folyamatában, amely 1985. november 3-án zajlott.
letáček: {souborysoubor_6200}
Rövid életrajz
Gyermekkor
Anno Sjoerd Brandsma 1881. február 23-án született Oegeskloosterben, Hollandia északi részén, Frízföld tartományban. Szülei Tjitsje és Titus voltak, négy lányuk és két fiúk volt, Anno a második legfiatalabb. A hat testvérből öt a szerzetesi élet felé fordult, Annó unokatestvére később püspök lett.
A család nagy gazdasággal rendelkezett, szarvasmarha-tenyésztéssel, tej- és sajtkereskedelemmel foglalkoztak. A katolikusok Frízföldön teljes kisebbséget alkottak, hitüket és kultúrájukat meg kellett védeniük. Annó apja ezt a családban és a helyi közösségben is próbálta elérni, ahol politikai tevékenységet folytatott.
A ferences kollégiumban végzett középiskola után Anno belépett a boxmeeri Karmelhez. A rend abban az időben gyorsan terjedt, Hollandiában új szerzetesi házak létesültek. Anno 1898 szeptemberében öt kortársával együtt kezdte meg a noviciátust, és apja nevét – Titust – vette fel szerzetesi névként. Korai fogadalmait 1899 októberében tette le, pappá 1905. június 17-én szentelték.
1909-ben a római Gregoriana Egyetemen filozófia doktorátust szerzett. Az istenélmény és az újságírás iránti érdeklődése, amely együttjáró a tudományos munkásságával, életének fő tevékenységgé vált. Élete során folyamatosan meg kellett küzdenie a nagyon törékeny egészségével.
Munka és küldetés
1923-ban Titus részese volt a Nijmegendi Katolikus Egyetem megalapításának (ma Radboud Egyetem), ahol professzorként tanított, valamint segítette az adminisztrációt; 1932-33-ban rektori posztot is betöltött.
Karmelitaként igyekezett közvetíteni a rend szellemiségét az egyetemi körön kívüli érdeklődőknek is, és előadásokkal sokat utazott. 1935-ben előadói turnéra hívták az Egyesült Államokba, amelyen tartott előadásai cseh nyelven a "Karmel szépsége" című könyvben jelentek meg (KNA 1992). Számos tanulmányi utat is tett Spanyolországba (Teresia Avilai) és Németországba (stigmatizált Terézia Neumann).
Újságírás
Titus érdeklődött az újságírás és a publikációk iránt is. 1935 végén a Katolikus Újságírók Szövetsége lelki tanácsadója lett (akkoriban több mint húsz katolikus újság jelent meg Hollandiában, a lakosság mintegy 36%-a katolikusnak vallotta magát). Arra bátorította a különböző szerkesztőségeket, hogy utasítsák el a náci propaganda megjelentetését, különösen az antiszemitizmus ellen lépett fel. A németek hollandiai inváziója idején, 1940 májusában Titus Utrecht érsekének tanácsadója volt, aki a náci rezsim erős ellenfele volt. Arra ösztönözte a püspököket, hogy világosan határolódjanak el a zsidók üldözésétől és az emberi jogok megsértésétől. Ezzel cselekedetével felhívta a megszálló hatóságok figyelmét.
Börtön és vértanúság
A katolikus sajtó náci propagandával szembeni ellenállása tett véglegessé Titus sorsát. Benjamin tiszteletben tartotta a holland püspökök levelét, amely megtiltotta elismerni az elfogadó hatalom igényeit és hivatalos náci cikkeket vagy hirdetményeket közzétenni. 1942. január 19-én, az őrizetbe vételéig, 14 szerkesztőséget látogatott meg.
Kezdetben Titus Scheveningenben és Amersfoortban volt internálva, júniusban Dachau-ba szállították. A koncentrációs tábor brutális körülményei között Titus egészségi állapota gyorsan romlott, a július harmadik hetében kórházba került. Orvosi kísérleteknek vetették alá, és 1942. július 26-án fenol injekcióval megölték. Halála napján a holland püspökök pásztorlevelet adtak ki a zsidók deportálása ellen (melyet ürügynek használtak a katolikus hitre áttért zsidók kiirtására, például Edith Stein).
A kivégzése előtt Istent kérte, hogy áldja meg azt a nővért, aki az életét kioltó injekciót adta be neki. Kérte ezt a nővérek bűnbánatának megtermésére, és átadta neki a rózsafüzérét, miután a nővér hitében elmondta, hogy már régóta nem gyakorolja a vallását (a Vöröskereszt nővéreinek ez akkor náci tilalom volt). Pár évvel később ez a nő, a megbocsátás iránti vágyában, felkereste a Karmel elöljáróját és tanúskodott a Titus boldoggá avatási folyamatában, amely 1985. november 3-án zajlott.
letáček: {souborysoubor_6200}
Gyermekkor
GyermekkorAnno Sjoerd Brandsma 1881. február 23-án született Oegeskloosterben, Hollandia északi részén, Frízföld tartományban. Szülei Tjitsje és Titus voltak, négy lányuk és két fiúk volt, Anno a második legfiatalabb. A hat testvérből öt a szerzetesi élet felé fordult, Annó unokatestvére később püspök lett.
A család nagy gazdasággal rendelkezett, szarvasmarha-tenyésztéssel, tej- és sajtkereskedelemmel foglalkoztak. A katolikusok Frízföldön teljes kisebbséget alkottak, hitüket és kultúrájukat meg kellett védeniük. Annó apja ezt a családban és a helyi közösségben is próbálta elérni, ahol politikai tevékenységet folytatott.
A ferences kollégiumban végzett középiskola után Anno belépett a boxmeeri Karmelhez. A rend abban az időben gyorsan terjedt, Hollandiában új szerzetesi házak létesültek. Anno 1898 szeptemberében öt kortársával együtt kezdte meg a noviciátust, és apja nevét – Titust – vette fel szerzetesi névként. Korai fogadalmait 1899 októberében tette le, pappá 1905. június 17-én szentelték.
1909-ben a római Gregoriana Egyetemen filozófia doktorátust szerzett. Az istenélmény és az újságírás iránti érdeklődése, amely együttjáró a tudományos munkásságával, életének fő tevékenységgé vált. Élete során folyamatosan meg kellett küzdenie a nagyon törékeny egészségével.
Munka és küldetés
Munka és küldetés1923-ban Titus részese volt a Nijmegendi Katolikus Egyetem megalapításának (ma Radboud Egyetem), ahol professzorként tanított, valamint segítette az adminisztrációt; 1932-33-ban rektori posztot is betöltött.
Karmelitaként igyekezett közvetíteni a rend szellemiségét az egyetemi körön kívüli érdeklődőknek is, és előadásokkal sokat utazott. 1935-ben előadói turnéra hívták az Egyesült Államokba, amelyen tartott előadásai cseh nyelven a "Karmel szépsége" című könyvben jelentek meg (KNA 1992). Számos tanulmányi utat is tett Spanyolországba (Teresia Avilai) és Németországba (stigmatizált Terézia Neumann).
Újságírás
ÚjságírásTitus érdeklődött az újságírás és a publikációk iránt is. 1935 végén a Katolikus Újságírók Szövetsége lelki tanácsadója lett (akkoriban több mint húsz katolikus újság jelent meg Hollandiában, a lakosság mintegy 36%-a katolikusnak vallotta magát). Arra bátorította a különböző szerkesztőségeket, hogy utasítsák el a náci propaganda megjelentetését, különösen az antiszemitizmus ellen lépett fel. A németek hollandiai inváziója idején, 1940 májusában Titus Utrecht érsekének tanácsadója volt, aki a náci rezsim erős ellenfele volt. Arra ösztönözte a püspököket, hogy világosan határolódjanak el a zsidók üldözésétől és az emberi jogok megsértésétől. Ezzel cselekedetével felhívta a megszálló hatóságok figyelmét.
Börtön és vértanúság
Börtön és vértanúságA katolikus sajtó náci propagandával szembeni ellenállása tett véglegessé Titus sorsát. Benjamin tiszteletben tartotta a holland püspökök levelét, amely megtiltotta elismerni az elfogadó hatalom igényeit és hivatalos náci cikkeket vagy hirdetményeket közzétenni. 1942. január 19-én, az őrizetbe vételéig, 14 szerkesztőséget látogatott meg.
Kezdetben Titus Scheveningenben és Amersfoortban volt internálva, júniusban Dachau-ba szállították. A koncentrációs tábor brutális körülményei között Titus egészségi állapota gyorsan romlott, a július harmadik hetében kórházba került. Orvosi kísérleteknek vetették alá, és 1942. július 26-án fenol injekcióval megölték. Halála napján a holland püspökök pásztorlevelet adtak ki a zsidók deportálása ellen (melyet ürügynek használtak a katolikus hitre áttért zsidók kiirtására, például Edith Stein).
A kivégzése előtt Istent kérte, hogy áldja meg azt a nővért, aki az életét kioltó injekciót adta be neki. Kérte ezt a nővérek bűnbánatának megtermésére, és átadta neki a rózsafüzérét, miután a nővér hitében elmondta, hogy már régóta nem gyakorolja a vallását (a Vöröskereszt nővéreinek ez akkor náci tilalom volt). Pár évvel később ez a nő, a megbocsátás iránti vágyában, felkereste a Karmel elöljáróját és tanúskodott a Titus boldoggá avatási folyamatában, amely 1985. november 3-án zajlott.
letáček: {souborysoubor_6200}
Istenem, te jó oktatást adtál Szent Titának, és bölcsességet, valamint bátorságot adtál neki, amellyel a megszállás idején is a minőségi oktatás fenntartásáért küzdött. Az ő közbenjárására adj ma megfontoltságot és bátorságot minden tanítónak és nevelőnek a megszállt területeken, és foglalkozz minden gyermekkel, akik a háború miatt nem tudnak tanulni. Kérjük ezt fiadat által…
Oktatás és formálás
Titus oktatása
Titus jó tanuló volt. Gyerekkorában sokat olvasott, különösen a szépirodalom és a történelem iránt érdeklődött. A tizenegyedik évében a megeni ferences kollégiumba jelentkezett (Ossban), ami majdnem két száz kilométerre volt a lakóhelyétől; egy évvel később a testvére, Henrik követte őt. Az olvasmányok formálták még a Rendbe való belépését 1898-ban, hamarosan elkezdett publikálni. Teológiát Hollandiában tanult, a filozófia doktorátusához római Gregoriana Egyetemre küldték, ahol szociológiai kurzusokat is látogatott.
Katolikus oktatás
Titus energiáját a minőségi katolikus oktatás megszervezésére fordította: reformálta a holland karmeliták számára a tanulmányi programot; Ossban (ahol az új kolostor 1890-ben alakult) nyilvános könyvtárat létesített olvasóteremmel és előadóteremmel; hozzájárult két, a karmeliták által fenntartott iskola megalapításához – Ossban és Oldenzaalban (a kolostor 1927 óta); 1922-ben megalapította a "Carmelcollege" – középiskolai szövetséget, amely ma, száz év után, 50 középiskolát, 34 000 diákot számlál.
Egyetemi tevékenység
1923-ban megnyílt a Nijmegendi Katolikus Egyetem (1929-ben új kolostor alakult a karmeliták számára); az 1932/33-as tanévben Titus rektori posztot töltött be. Filozófiát és a misztika történelmét tanított, a holland misztikára és a Devotio moderna mozgalomra fókuszált. 1938 tavaszán a Szentszék arra kérte az összes katolikus egyetemet, hogy álljanak ki a náci rezsimmel szembeni ellenállás mellett. Ennek érdekében Titus 1938/39-es külön előadássorozatán az emberi személy értékéről és tudományai szempontjából a nemzeti szocialista elméletek megcáfolásáról beszélt. A diákok körében népszerű volt lebilincselő előadásaival és kedves teremtésmódjával; a szegény diákok számára igyekezett ösztöndíjakat biztosítani. Mindenkinek példát mutatott az empatikus viselkedésből az elhagyatott emberekkel.
A misztikus élet felfogása
Titus a misztikát olyan "különös kapcsolatnak" definiálta, amelyben az ember tudatában van Isten jelenlétének és hitében egyesül Istennel. Titus felfogásában mindenkit meghívnak a misztikus életre (lásd: KKC 2014); szívesen beszélt a mindennapi misztikáról; meg volt győződve arról, hogy Isten a létezésünk alapja, akivel mindig és mindenütt találkozhatunk, különösen a közvetlen környezetünkben. 1935-ben az Egyesült Államokban tartott előadást a karmeliták misztikájáról, ez a pénztárca mára klasszikus szöveggé vált a spiritualitás tekintetében; cseh fordításban megjelent Terezi Brichtová fordításában "Karmel szépsége" címmel (KNA 1992).
A sajtó mint a tudás eszköze
Titus számára az újságírás lehetőséget biztosított a széles közönség oktatására. Rendszeres oszlopai és cikkjei a napilapokban a hétköznapi olvasók számára elérhetővé tették a történelem és a lelki élet szépségét. (1930-ban Hollandiában a katolikus egyházhoz tartozók aránya 36% volt).
A diákok formálása
Titus számára fontos volt, hogy a tanár tiszteletben tartsa minden diák egyéniségét: "Az emberek nem egyformák, nem gyömöszölhetjük őket egyetlen sablonba. Nincs hasznunk abból, ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a különbözőségeinket... A fiatalokat olyannak szabad fogadni, amilyenek." Azt akarta, hogy a fiatalok először is maguk gondolkodjanak. Egyszer azt mondta nekik: "Nem fogom átadni nektek a filozófiai tudást – ezt először és legfőképpen magatoknak kell fejlesztenetek. Nem akarom rátok erőltetni az igazságot vagy az igazság tudását. Csak azt akarom, hogy felébresszem bennetek a hatalmas szenvedélyt, ami bennetek rejlik, a szenvedélyt, hogy mi az igazság.
Az oktatás biztosítása
Titus meggyőződése volt, hogy megfelelően kell finanszírozni az oktatást. Hangsúlyozta a pedagógusok folyamatos továbbképzésének szükségességét is: "igazságos, hogy biztosítsuk a tanárok folyamatos fejlődését... a képzett tanár áldás." Különösen fontos volt számára a hátrányos helyzetű gyermekek: "Az iskolában figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű gyermekekre, itt mutatkozik meg az igazi szeretet."
A zsidó tanulók védelme
Titus világosan állást foglalt a zsidó diákok esetében, és nem hallgatott, amikor kizárták őket a katolikus iskolákból.
Küldetéseket vizsgált, hogy a karmeliták védelmébe vehetik-e őket Brazíliában. A német invázió kezdetén Hollandiában körülbelül 140 000 zsidó élt, a háborút körülbelül negyedük élte túl.
Karmel – a misztikus élet iskolája
Titus a "karmelitánus misztika apostolát" említi. A karmeliták testvérek feladatai közé tartozik a tanítás segítése, hogy az emberek felfedezhessék, hogy régen elérte őket és szeretik őket Isteni. Számára Karmel az "a misztikus élet iskolája". Azt mondja: "ahogy a mindennapi életben, úgy a szellemi életben sem tudunk meglenni nevelés, tanító és kísérés nélkül." A mély spirituális élet formálása a Karmel küldetése.
letáček: {souborysoubor_6201}
1. nap: „Nincs felsőbb a tanítónál” (Lk 6,40)
Istenem, te jó oktatást adtál Szent Titának, és bölcsességet, valamint bátorságot adtál neki, amellyel a megszállás idején is a minőségi oktatás fenntartásáért küzdött. Az ő közbenjárására adj ma megfontoltságot és bátorságot minden tanítónak és nevelőnek a megszállt területeken, és foglalkozz minden gyermekkel, akik a háború miatt nem tudnak tanulni. Kérjük ezt fiadat által…
Oktatás és formálás
Titus oktatása
Titus jó tanuló volt. Gyerekkorában sokat olvasott, különösen a szépirodalom és a történelem iránt érdeklődött. A tizenegyedik évében a megeni ferences kollégiumba jelentkezett (Ossban), ami majdnem két száz kilométerre volt a lakóhelyétől; egy évvel később a testvére, Henrik követte őt. Az olvasmányok formálták még a Rendbe való belépését 1898-ban, hamarosan elkezdett publikálni. Teológiát Hollandiában tanult, a filozófia doktorátusához római Gregoriana Egyetemre küldték, ahol szociológiai kurzusokat is látogatott.
Katolikus oktatás
Titus energiáját a minőségi katolikus oktatás megszervezésére fordította: reformálta a holland karmeliták számára a tanulmányi programot; Ossban (ahol az új kolostor 1890-ben alakult) nyilvános könyvtárat létesített olvasóteremmel és előadóteremmel; hozzájárult két, a karmeliták által fenntartott iskola megalapításához – Ossban és Oldenzaalban (a kolostor 1927 óta); 1922-ben megalapította a "Carmelcollege" – középiskolai szövetséget, amely ma, száz év után, 50 középiskolát, 34 000 diákot számlál.
Egyetemi tevékenység
1923-ban megnyílt a Nijmegendi Katolikus Egyetem (1929-ben új kolostor alakult a karmeliták számára); az 1932/33-as tanévben Titus rektori posztot töltött be. Filozófiát és a misztika történelmét tanított, a holland misztikára és a Devotio moderna mozgalomra fókuszált. 1938 tavaszán a Szentszék arra kérte az összes katolikus egyetemet, hogy álljanak ki a náci rezsimmel szembeni ellenállás mellett. Ennek érdekében Titus 1938/39-es külön előadássorozatán az emberi személy értékéről és tudományai szempontjából a nemzeti szocialista elméletek megcáfolásáról beszélt. A diákok körében népszerű volt lebilincselő előadásaival és kedves teremtésmódjával; a szegény diákok számára igyekezett ösztöndíjakat biztosítani. Mindenkinek példát mutatott az empatikus viselkedésből az elhagyatott emberekkel.
A misztikus élet felfogása
Titus a misztikát olyan "különös kapcsolatnak" definiálta, amelyben az ember tudatában van Isten jelenlétének és hitében egyesül Istennel. Titus felfogásában mindenkit meghívnak a misztikus életre (lásd: KKC 2014); szívesen beszélt a mindennapi misztikáról; meg volt győződve arról, hogy Isten a létezésünk alapja, akivel mindig és mindenütt találkozhatunk, különösen a közvetlen környezetünkben. 1935-ben az Egyesült Államokban tartott előadást a karmeliták misztikájáról, ez a pénztárca mára klasszikus szöveggé vált a spiritualitás tekintetében; cseh fordításban megjelent Terezi Brichtová fordításában "Karmel szépsége" címmel (KNA 1992).
A sajtó mint a tudás eszköze
Titus számára az újságírás lehetőséget biztosított a széles közönség oktatására. Rendszeres oszlopai és cikkjei a napilapokban a hétköznapi olvasók számára elérhetővé tették a történelem és a lelki élet szépségét. (1930-ban Hollandiában a katolikus egyházhoz tartozók aránya 36% volt).
A diákok formálása
Titus számára fontos volt, hogy a tanár tiszteletben tartsa minden diák egyéniségét: "Az emberek nem egyformák, nem gyömöszölhetjük őket egyetlen sablonba. Nincs hasznunk abból, ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a különbözőségeinket... A fiatalokat olyannak szabad fogadni, amilyenek." Azt akarta, hogy a fiatalok először is maguk gondolkodjanak. Egyszer azt mondta nekik: "Nem fogom átadni nektek a filozófiai tudást – ezt először és legfőképpen magatoknak kell fejlesztenetek. Nem akarom rátok erőltetni az igazságot vagy az igazság tudását. Csak azt akarom, hogy felébresszem bennetek a hatalmas szenvedélyt, ami bennetek rejlik, a szenvedélyt, hogy mi az igazság."
Az oktatás biztosítása
Titus meggyőződése volt, hogy megfelelően kell finanszírozni az oktatást. Hangsúlyozta a pedagógusok folyamatos továbbképzésének szükségességét is: "igazságos, hogy biztosítsuk a tanárok folyamatos fejlődését... a képzett tanár áldás." Különösen fontos volt számára a hátrányos helyzetű gyermekek: "Az iskolában figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű gyermekekre, itt mutatkozik meg az igazi szeretet."
A zsidó tanulók védelme
Titus világosan állást foglalt a zsidó diákok esetében, és nem hallgatott, amikor kizárták őket a katolikus iskolákból.
Küldetéseket vizsgált, hogy a karmeliták védelmébe vehetik-e őket Brazíliában. A német invázió kezdetén Hollandiában körülbelül 140 000 zsidó élt, a háborút körülbelül negyedük élte túl.
Karmel – a misztikus élet iskolája
Titus a "karmelitánus misztika apostolát" említi. A karmeliták testvérek feladatai közé tartozik a tanítás segítése, hogy az emberek felfedezhessék, hogy régen elérte őket és szeretik őket Isteni. Számára Karmel az "a misztikus élet iskolája". Azt mondja: "ahogy a mindennapi életben, úgy a szellemi életben sem tudunk meglenni nevelés, tanító és kísérés nélkül." A mély spirituális élet formálása a Karmel küldetése.
letáček: {souborysoubor_6201}
Istenem, te jó oktatást adtál Szent Titának, és bölcsességet, valamint bátorságot adtál neki, amellyel a megszállás idején is a minőségi oktatás fenntartásáért küzdött. Az ő közbenjárására adj ma megfontoltságot és bátorságot minden tanítónak és nevelőnek a megszállt területeken, és foglalkozz minden gyermekkel, akik a háború miatt nem tudnak tanulni. Kérjük ezt fiadat által…
Istenem, te jó oktatást adtál Szent Titának, és bölcsességet, valamint bátorságot adtál neki, amellyel a megszállás idején is a minőségi oktatás fenntartásáért küzdött. Az ő közbenjárására adj ma megfontoltságot és bátorságot minden tanítónak és nevelőnek a megszállt területeken, és foglalkozz minden gyermekkel, akik a háború miatt nem tudnak tanulni. Kérjük ezt fiadat által…Oktatás és formálás
Titus oktatása
Titus oktatásaTitus jó tanuló volt. Gyerekkorában sokat olvasott, különösen a szépirodalom és a történelem iránt érdeklődött. A tizenegyedik évében a megeni ferences kollégiumba jelentkezett (Ossban), ami majdnem két száz kilométerre volt a lakóhelyétől; egy évvel később a testvére, Henrik követte őt. Az olvasmányok formálták még a Rendbe való belépését 1898-ban, hamarosan elkezdett publikálni. Teológiát Hollandiában tanult, a filozófia doktorátusához római Gregoriana Egyetemre küldték, ahol szociológiai kurzusokat is látogatott.
Katolikus oktatás
Katolikus oktatásTitus energiáját a minőségi katolikus oktatás megszervezésére fordította: reformálta a holland karmeliták számára a tanulmányi programot; Ossban (ahol az új kolostor 1890-ben alakult) nyilvános könyvtárat létesített olvasóteremmel és előadóteremmel; hozzájárult két, a karmeliták által fenntartott iskola megalapításához – Ossban és Oldenzaalban (a kolostor 1927 óta); 1922-ben megalapította a "Carmelcollege" – középiskolai szövetséget, amely ma, száz év után, 50 középiskolát, 34 000 diákot számlál.
Egyetemi tevékenység
Egyetemi tevékenység1923-ban megnyílt a Nijmegendi Katolikus Egyetem (1929-ben új kolostor alakult a karmeliták számára); az 1932/33-as tanévben Titus rektori posztot töltött be. Filozófiát és a misztika történelmét tanított, a holland misztikára és a Devotio moderna mozgalomra fókuszált. 1938 tavaszán a Szentszék arra kérte az összes katolikus egyetemet, hogy álljanak ki a náci rezsimmel szembeni ellenállás mellett. Ennek érdekében Titus 1938/39-es külön előadássorozatán az emberi személy értékéről és tudományai szempontjából a nemzeti szocialista elméletek megcáfolásáról beszélt. A diákok körében népszerű volt lebilincselő előadásaival és kedves teremtésmódjával; a szegény diákok számára igyekezett ösztöndíjakat biztosítani. Mindenkinek példát mutatott az empatikus viselkedésből az elhagyatott emberekkel.
A misztikus élet felfogása
A misztikus élet felfogásaTitus a misztikát olyan "különös kapcsolatnak" definiálta, amelyben az ember tudatában van Isten jelenlétének és hitében egyesül Istennel. Titus felfogásában mindenkit meghívnak a misztikus életre (lásd: KKC 2014); szívesen beszélt a mindennapi misztikáról; meg volt győződve arról, hogy Isten a létezésünk alapja, akivel mindig és mindenütt találkozhatunk, különösen a közvetlen környezetünkben. 1935-ben az Egyesült Államokban tartott előadást a karmeliták misztikájáról, ez a pénztárca mára klasszikus szöveggé vált a spiritualitás tekintetében; cseh fordításban megjelent Terezi Brichtová fordításában "Karmel szépsége" címmel (KNA 1992).
A sajtó mint a tudás eszköze
A sajtó mint a tudás eszközeTitus számára az újságírás lehetőséget biztosított a széles közönség oktatására. Rendszeres oszlopai és cikkjei a napilapokban a hétköznapi olvasók számára elérhetővé tették a történelem és a lelki élet szépségét. (1930-ban Hollandiában a katolikus egyházhoz tartozók aránya 36% volt).
A diákok formálása
A diákok formálásaTitus számára fontos volt, hogy a tanár tiszteletben tartsa minden diák egyéniségét: "Az emberek nem egyformák, nem gyömöszölhetjük őket egyetlen sablonba. Nincs hasznunk abból, ha úgy döntünk, hogy figyelmen kívül hagyjuk a különbözőségeinket... A fiatalokat olyannak szabad fogadni, amilyenek." Azt akarta, hogy a fiatalok először is maguk gondolkodjanak. Egyszer azt mondta nekik: "Nem fogom átadni nektek a filozófiai tudást – ezt először és legfőképpen magatoknak kell fejlesztenetek. Nem akarom rátok erőltetni az igazságot vagy az igazság tudását. Csak azt akarom, hogy felébresszem bennetek a hatalmas szenvedélyt, ami bennetek rejlik, a szenvedélyt, hogy mi az igazság."
Az oktatás biztosítása
Az oktatás biztosításaTitus meggyőződése volt, hogy megfelelően kell finanszírozni az oktatást. Hangsúlyozta a pedagógusok folyamatos továbbképzésének szükségességét is: "igazságos, hogy biztosítsuk a tanárok folyamatos fejlődését... a képzett tanár áldás." Különösen fontos volt számára a hátrányos helyzetű gyermekek: "Az iskolában figyelmet kell fordítani a hátrányos helyzetű gyermekekre, itt mutatkozik meg az igazi szeretet."
A zsidó tanulók védelme
A zsidó tanulók védelmeTitus világosan állást foglalt a zsidó diákok esetében, és nem hallgatott, amikor kizárták őket a katolikus iskolákból.
Küldetéseket vizsgált, hogy a karmeliták védelmébe vehetik-e őket Brazíliában. A német invázió kezdetén Hollandiában körülbelül 140 000 zsidó élt, a háborút körülbelül negyedük élte túl.
Karmel – a misztikus élet iskolája
Karmel – a misztikus élet iskolájaTitus a "karmelitánus misztika apostolát" említi. A karmeliták testvérek feladatai közé tartozik a tanítás segítése, hogy az emberek felfedezhessék, hogy régen elérte őket és szeretik őket Isteni. Számára Karmel az "a misztikus élet iskolája". Azt mondja: "ahogy a mindennapi életben, úgy a szellemi életben sem tudunk meglenni nevelés, tanító és kísérés nélkül." A mély spirituális élet formálása a Karmel küldetése.
letáček: {souborysoubor_6201}
Istenem, Te erősítetted Szent Titust az eucharisztikus kenyérrel; ő közbenjárására ajándékozd nekünk is, hogy ma Fiad Testét és Vérét hálaadással fogadjuk el, és imádságban emlékezzünk mindazokra, akik háború miatt ma nem fogadhatják el azt, vagy nem akarnak. Mert Ő veled a Szentlélek egységében…
Eucharisztia
A Karamel eucharisztikus élete
Az eucharisztia a keresztény élet középpontja, ezért nem meglepő, hogy a Rend kezdetétől fogva a Karamel szíve is. Az első testvérek a celláik közepén építettek egy kis oratóriumot, ahol közös imádságra és az eucharisztia ünneplésére gyűltek össze, ahol találkoztak egymással és a feltámadt Úrral. A Karamelnek hosszú hagyománya van a napi szentáldozásnak, amely a regulában rögzített (Regula 14), és szintén Titónak a mindennapi eucharisztia életének és spiritualitásának stabil alapja volt. Érdekesség, hogy Titus 1898-ban lépett be a Rendbe Boxmeerben, abban a városban, ahol évszázadok óta megünneplik az eucharisztikus csoda emlékét, amely körülbelül 1400 körül történt.
Élelem az úton
Titus meg volt győződve arról, hogy lelki életünket, akárcsak a testi életet, táplálni kell. Illés prófétában látta a karmelita élet példáját. Ahogyan Illés is elindult a sivatagon át a Hóreb hegyére a mennyei eledel erejében, úgy mi is, amíg „itt alant járunk az élet útján”, az eucharisztia ajándékával vagyunk megerősítve. Titust a katolikus sajtó és az emberi jogok bátor védelméért börtönbe zárták; a „dégi isteni eledel erejében való járás” legutolsó módját 1942 januárja és júliusa között tapasztalta meg, amikor az eucharisztia elfogadása a börtönben kivételes és ritka ajándék volt, amelyet azonban annál intenzívebben élt meg. Akkor járta be saját keresztútját, amely Dachauba vezette őt.
A legszentebb oltárszentségben újra nekünk adja önmagát, és nemcsak mint a Második Isteni Személy.
Nem, hiszen azt mondja, hogy a Szentháromság mindhárom személye lakást készít szívünkben, ha vele vagyunk összekapcsolódva.
(Titus Brandsma)
Gyakori szentáldozás
Titó meggyőződését a gyakori eucharisztiai ünneplés fontosságáról megerősítette a rendi szentek írásainak olvasása, például Maria Maddalena de’ Pazzi és Teresa Avilai. Gyakran beszélt erről, amikor a holland nemzeti szent, Lidwina of Schiedam /1380–1433/ életéről és üzenetéből tartott előadásokat. Az ő kultusza Titó életében újra virágzásnak indult – 1890-ben szentté avatták, 1931-ben templomot szenteltek neki Schiedamban.
Imádság a szentáldozás után
Titus hangsúlyozta az eucharisztia után elmondott hálaadás idejének megélését. Amikor a feltámadt Urat fogadtuk el, ez a valódi kontempláció pillanata, amikor nyitottak akarunk lenni az Ő működésére bennünket. A szentáldozás utáni imádságot Titus Illés próféta alakjára vonatkoztatta: „Hóreb hegyén az Úr megszólította a prófétát a gyenge szellőben. Az Úr nem volt sem a szélviharban, sem a földrengésben, hanem a gyenge szellőben. Hasonlóképpen a szentáldozás után nekünk is kontemplálnunk kell az Urat az eucharisztikus jelekben, lelkünk mélyén: ez az a pillanat, amikor az Úr elhalad.”
Lelki szentáldozás
Terézia Avilai gyakran ajánlotta a lelki szentáldozást, különösen, amikor a szentség felvétele nem lehetséges. Talán Titus korábban nem is tudta, milyen fontos lesz a jövőben az ő életében a lelki szentáldozás, akárcsak a mai Terézia olvasója – egészen addig a pillanatig, amíg a háború vagy a pandémia neki személyesen is lehetetlenné teszi a napi eucharisziát. Míg Dachauban, ahol sok papot internáltak, Titussal (még az utolsó napján is) tudott eucharisztiát venni, a korábbi börtönökben ez nem így volt. Scheveningenben Titus felírta: „minden reggel térdepelve tartom a magam módján és memóriából a szentmisét, és áldozom. Természetesen mindent lelki értelemben. Közben pótolom azokat a részeket, amikre nem emlékszem pontosan. Hálaadást mondok.” Amersfoortban Titussal közösen lelki szentáldozást ajánlott a fogolytársainak.
Eucharisztia, kontempláció, jócselekedetek
Titus gyakran ismételte, hogy „a misztikus kontemplatív élet az eucharisztikus élet gyümölcse”. Az eucharisztia felkészíti szívünket a kontempláció ajándékának befogadására. És az Isten által ajándékozott kontempláció a jócselekedetek végrehajtásához vezet. A fiataloknak Titus azt mondta: „A jócselekedetek önmagukban nem elegendőek; a tudatunkból kell származniuk, hogy ez a kapcsolatunk Istenhez kötelez minket arra, hogy cselekedjünk.”
letáček: {souborysoubor_6202}
Az eucharisztia a keresztény élet középpontja, ezért nem meglepő, hogy a Rend kezdetétől fogva a Karamel szíve is. Az első testvérek a celláik közepén építettek egy kis oratóriumot, ahol közös imádságra és az eucharisztia ünneplésére gyűltek össze, ahol találkoztak egymással és a feltámadt Úrral. A Karamelnek hosszú hagyománya van a napi szentáldozásnak, amely a regulában rögzített (Regula 14), és szintén Titónak a mindennapi eucharisztia életének és spiritualitásának stabil alapja volt. Érdekesség, hogy Titus 1898-ban lépett be a Rendbe Boxmeerben, abban a városban, ahol évszázadok óta megünneplik az eucharisztikus csoda emlékét, amely körülbelül 1400 körül történt.
Titus meg volt győződve arról, hogy lelki életünket, akárcsak a testi életet, táplálni kell. Illés prófétában látta a karmelita élet példáját. Ahogyan Illés is elindult a sivatagon át a Hóreb hegyére a mennyei eledel erejében, úgy mi is, amíg „itt alant járunk az élet útján”, az eucharisztia ajándékával vagyunk megerősítve. Titust a katolikus sajtó és az emberi jogok bátor védelméért börtönbe zárták; a „dégi isteni eledel erejében való járás” legutolsó módját 1942 januárja és júliusa között tapasztalta meg, amikor az eucharisztia elfogadása a börtönben kivételes és ritka ajándék volt, amelyet azonban annál intenzívebben élt meg. Akkor járta be saját keresztútját, amely Dachauba vezette őt.
A legszentebb oltárszentségben újra nekünk adja önmagát, és nemcsak mint a Második Isteni Személy.
Nem, hiszen azt mondja, hogy a Szentháromság mindhárom személye lakást készít szívünkben, ha vele vagyunk összekapcsolódva.
Titó meggyőződését a gyakori eucharisztiai ünneplés fontosságáról megerősítette a rendi szentek írásainak olvasása, például Maria Maddalena de’ Pazzi és Teresa Avilai. Gyakran beszélt erről, amikor a holland nemzeti szent, Lidwina of Schiedam /1380–1433/ életéről és üzenetéből tartott előadásokat. Az ő kultusza Titó életében újra virágzásnak indult – 1890-ben szentté avatták, 1931-ben templomot szenteltek neki Schiedamban.
Titus hangsúlyozta az eucharisztia után elmondott hálaadás idejének megélését. Amikor a feltámadt Urat fogadtuk el, ez a valódi kontempláció pillanata, amikor nyitottak akarunk lenni az Ő működésére bennünket. A szentáldozás utáni imádságot Titus Illés próféta alakjára vonatkoztatta: „Hóreb hegyén az Úr megszólította a prófétát a gyenge szellőben. Az Úr nem volt sem a szélviharban, sem a földrengésben, hanem a gyenge szellőben. Hasonlóképpen a szentáldozás után nekünk is kontemplálnunk kell az Urat az eucharisztikus jelekben, lelkünk mélyén: ez az a pillanat, amikor az Úr elhalad.”
Terézia Avilai gyakran ajánlotta a lelki szentáldozást, különösen, amikor a szentség felvétele nem lehetséges. Talán Titus korábban nem is tudta, milyen fontos lesz a jövőben az ő életében a lelki szentáldozás, akárcsak a mai Terézia olvasója – egészen addig a pillanatig, amíg a háború vagy a pandémia neki személyesen is lehetetlenné teszi a napi eucharisziát. Míg Dachauban, ahol sok papot internáltak, Titussal (még az utolsó napján is) tudott eucharisztiát venni, a korábbi börtönökben ez nem így volt. Scheveningenben Titus felírta: „minden reggel térdepelve tartom a magam módján és memóriából a szentmisét, és áldozom. Természetesen mindent lelki értelemben. Közben pótolom azokat a részeket, amikre nem emlékszem pontosan. Hálaadást mondok.” Amersfoortban Titussal közösen lelki szentáldozást ajánlott a fogolytársainak.
Titus gyakran ismételte, hogy „a misztikus kontemplatív élet az eucharisztikus élet gyümölcse”. Az eucharisztia felkészíti szívünket a kontempláció ajándékának befogadására. És az Isten által ajándékozott kontempláció a jócselekedetek végrehajtásához vezet. A fiataloknak Titus azt mondta: „A jócselekedetek önmagukban nem elegendőek; a tudatunkból kell származniuk, hogy ez a kapcsolatunk Istenhez kötelez minket arra, hogy cselekedjünk.”
Istenem, Te Szent Titust részesítetted Fiad Keresztjében, ő közbenjárására ma is ölelj magadhoz mindenkit, akinek az életét, családját és otthonát megsemmisítette a háború, és erősítsd meg bennük a feltámadásba vetett reményt. Kérjük ezt Fiad által...
A Kereszt Tanítványa
Tanulmányi irány
Titus 1909-ben Rómában filozófiai doktori címet szerzett. Megbízatását kihasználva szociológiai és a katolikus egyház szociális tanításának tanulmányozására is vállalkozott. Akadémiai élete során a spiritualitás és misztika tanulmányozása került kutatói és pedagógiai érdeklődésének középpontjába. A Nijmegeni Katolikus Egyetem (1923) egyik professzora volt, „A misztika története” című tantárgyat tanított, kurzusai különböző időszakokkal és konkrét szerzőkkel foglalkoztak.
Érdeklődési területek
Titus három témára összpontosított. Az első közé tartozott Szent Terézia művének fordítása és elterjesztése. Sokat nyugtalanította, hogy a holland nyelven nem állt rendelkezésre kritikai kiadás az ő munkájából. Más karmelita lelkesedésű kollégáival belefogtak a fordításba, de a projektet nem tudták befejezni. A Scheveningenbeli börtönben Titus folytatta Terézia lelki életrajzán végzett munkáját, amelyet kollégái fejeztek be és adtak ki a háború után 1946-ban.
A második terület a lelki élet és Közép- és Észak-Európa irodalma a késő középkorban, amelyben fontos szerepet játszik Hollandia: a bekkenek, a Rajna-flamand misztika és a Devotio moderna köréhez tartozó szerzők. Kedvenc szerzői között volt Jan van Ruysbroeck (akinek boldoggá avatása 1908-ban történt Titus római tartózkodása alatt), Geert Groote és Hadewijch antwerpeni bekkenek.
Harmadszor meg kell említeni Szent Willibrordot és Bonifácot, akik a 8. század első felében hozzájárultak Titusa szülőföldjének keresztényítéséhez. Számos prédikációjában és írásában Titus kiemelte apostoli életüket és misszionáriusi szellemüket – magáról Titusról is elmondható, hogy a 20-as években misszióba akart menni Jávára (akkori holland gyarmat), de nem kapta meg a vezetők hozzájárulását.
Keresztút
E három forrásból fakadt Titus mély tisztelete az Úr szenvedése és keresztje iránt. Titus kétszer írt keresztúti megállókhoz szövegeket. Albert Servaes belga festő (1883–1966), Titus kortársa, 1919-ben keresztutat készített a luithageni templom számára. A rossz szénrajzok, amelyeket az első világháború borzalmai hatására készítettek, a maga realizmusával, Róma kérésére hamarosan eltávolították; Titus viszont minden egyes megállóhoz írt egy elmélkedést, amelyet 1921-ben publikálásra bocsátott a Opgang kulturális folyóiratban.
A keresztút második meditációját Titus a Scheveningeni börtönben szerezte. Ezt a Pál apostol kápolnájánál akarta bemutatni Dokkumban (1934), amelynek megvalósításában részt vett. A szövegben nincs 14. megálló – talán nem volt ideje megírni, talán annak a megállónak a lénye a saját élete végén a Dachau-i…
Kétségtelen, hogy ez a mély vallásosság támogatta és vigasztalta Titust a saját keresztútján, amelynek megállói különféle börtönök és koncentrációs táborok voltak. Tito mélyen kapcsolatban érezte magát Krisztus szenvedésével, és saját szenvedései során az Ukrihzott Úrral való közelséget tapasztalta. Ezt fejezte ki a „Keresztrefeszített Jézushoz” című költői imádságában, valamint a 1942-es Nagypénteki beszédében, amelyet amersfoorti fogolytársai kértek tőle.
letáček: {souborysoubor_6203}
Istenem, Te megadtad Szent Titónak a szelíd meggyőződést, amellyel ellenállt az megszálló hatóságok igazságtalan törvényeinek, és védtél meg őt minden gyűlölettől; ő közbenjárására ma segíts mindenkinek, akiben az igazságtalan szenvedés vágyat ébreszt a bosszúra, hogy képesek legyenek megbocsátani. Kérjük ezt Fiad által...
A megbocsátás tanúja
A párbeszéd keresése
Még a nehéz élethelyzetekben is Titus testvére a megbocsátás és a kibékülés emberévé vált. A katolikus újságírók lelki segítőjeként sok problémára kellett álláspontot foglalnia: politikai instabilitás, feszültség, munkásmozgalom, radikalizálódás stb. Mindig kifejezte a párbeszéd iránti hajlandóságát és az odafigyelést, ami miatt a „Kibékítő” becenevet kapta.
Nijmegen egyetem rektora feltett szándéka volt a kölcsönös megértés; lehetőségeket keresett a találkozásokra. Az 1930-as évek elején ez nem volt könnyű – Közép-európai egyetemeken radikális kommunista, nacionalista és fasiszta ideológiák ütköztek egymással.
Ebben a kontextusban könnyen megérthetjük Titus érdeklődését a frissen terjedő esperanto iránt. Ludwik Zamenhof (1859–1917) azért teremtette ezt, hogy leküzdje az ellenségeskedést, amely a különböző nyelvi csoportok nehezen élhető együttélésével járt, és védd a „nyelvi gyarmatosítástól” (pl. Zamenhof idejében Oroszország által megszállt területek elnyomása). Az esperanto Titus számára a megértés eszköze volt, mód arra, hogy eltávolítsa a nyelvi akadályokat, amelyek könnyen faji vagy bármilyen más diszkrét akadályokká növekedhetnek.
Ökumenizmus
Titus az ökumenizmus úttörője volt a Karamelben. Nagy lelkesedéssel részt vett a „Újraegyesülés Apostolságában”, amely a katolikus egyház és a keleti egyházak közötti jobb kölcsönös ismeretre és közeledésre törekedett. Nagy tisztelettel közelítette meg a protestánsokat is (főleg Hollandiában), igyekezett fenntartani szép testvéri kapcsolatokat velük, és komoly párbeszédet folytatni.
Konfliktus előtt
Élete utolsó hónapjában Titus különböző helyeken volt börtönben. Nehéz sorsát néhány protestánssal osztotta meg, akik közül többen később tanúskodtak a kanonizálási folyamat során Titus nagylelkűségéről, kedvességéről és mély Istenbe vetett bizalmáról.
Ez nem jelenti azt, hogy „diplomata” lett volna, vagy hogy feladta volna szilárd erkölcsi és vallási álláspontját, éppen ellenkezőleg. Hollandia megszállásakor Titus többször is világosan kifejezte ellenállását az elfogadhatatlan intézkedések ellen, például amikor elutasította a zsidó gyermekek kizárását az iskolákból, vagy amikor a katolikus folyóiratok szerkesztőitől követelte, hogy ne nyomtassanak náci propagandát. Titus világosan elítélte a nemzeti szocialista ideológiát, de soha nem esett a gyűlölet csapdájába a fogvatartóival szemben. Ellenkezőleg, Dachauban arra ösztönözte fogolytársait, hogy imádkozzanak értük. Szívében biztos volt abban, hogy a gyűlöletnek engedni a valódi gonoszság győzelmét jelentené.
Titus a németek iránt nem érzett gyűlöletet – sem egyének, sem a német nép iránt. A Scheveningeni börtönben a rendőrség tisztje, Hardegen írásbeli választ kért tőle arra a kérdésre, miért állnak a hollandok, különösen a katolikus egyház, a nemzeti szocializmus ellen. Ez olyan téma, amelyről Titus prédikált az egyetemen. Válasza pontosan összefoglalja a filozófiai, etikai és vallási okait, amelyek miatt a náci ideológiát tévesnek és elfogadhatatlannak tartja. Mindazonáltal Titus a tárgyalását egy szép áldással zárta: „Isten áldja Hollandiát! Isten áldja Németországot! Kívánom, hogy Isten mindkét népnek adja meg, hogy visszatérjenek a béke és a szabadság útjára, hogy elismerjék az Ő dicsőségét a két nép érdekében, akik ennyire közel állnak egymáshoz!”
Ma
Egy agresszív háború által sújtott világban Titus példát mutat nekünk, hogy szükséges tisztán megnevezni a gonoszt, és aktívan fellépni ellene, akár a saját élet árán is, és hogy folyamatosan törekedni kell a megbocsátásra és a kibékülésre.
letáček: {souborysoubor_6204}
4. nap: „Jó lesz tenni a rosszaknak” (Lk 6,27)
Istenem, Te megadtad Szent Titónak a szelíd meggyőződést, amellyel ellenállt az megszálló hatóságok igazságtalan törvényeinek, és védtél meg őt minden gyűlölettől; ő közbenjárására ma segíts mindenkinek, akiben az igazságtalan szenvedés vágyat ébreszt a bosszúra, hogy képesek legyenek megbocsátani. Kérjük ezt Fiad által...
A megbocsátás tanúja
A párbeszéd keresése
Még a nehéz élethelyzetekben is Titus testvére a megbocsátás és a kibékülés emberévé vált. A katolikus újságírók lelki segítőjeként sok problémára kellett álláspontot foglalnia: politikai instabilitás, feszültség, munkásmozgalom, radikalizálódás stb. Mindig kifejezte a párbeszéd iránti hajlandóságát és az odafigyelést, ami miatt a „Kibékítő” becenevet kapta.
Nijmegen egyetem rektora feltett szándéka volt a kölcsönös megértés; lehetőségeket keresett a találkozásokra. Az 1930-as évek elején ez nem volt könnyű – Közép-európai egyetemeken radikális kommunista, nacionalista és fasiszta ideológiák ütköztek egymással.
Ebben a kontextusban könnyen megérthetjük Titus érdeklődését a frissen terjedő esperanto iránt. Ludwik Zamenhof (1859–1917) azért teremtette ezt, hogy leküzdje az ellenségeskedést, amely a különböző nyelvi csoportok nehezen élhető együttélésével járt, és védd a „nyelvi gyarmatosítástól” (pl. Zamenhof idejében Oroszország által megszállt területek elnyomása). Az esperanto Titus számára a megértés eszköze volt, mód arra, hogy eltávolítsa a nyelvi akadályokat, amelyek könnyen faji vagy bármilyen más diszkrét akadályokká növekedhetnek.
Ökumenizmus
Titus az ökumenizmus úttörője volt a Karamelben. Nagy lelkesedéssel részt vett a „Újraegyesülés Apostolságában”, amely a katolikus egyház és a keleti egyházak közötti jobb kölcsönös ismeretre és közeledésre törekedett. Nagy tisztelettel közelítette meg a protestánsokat is (főleg Hollandiában), igyekezett fenntartani szép testvéri kapcsolatokat velük, és komoly párbeszédet folytatni.
Konfliktus előtt
Élete utolsó hónapjában Titus különböző helyeken volt börtönben. Nehéz sorsát néhány protestánssal osztotta meg, akik közül többen később tanúskodtak a kanonizálási folyamat során Titus nagylelkűségéről, kedvességéről és mély Istenbe vetett bizalmáról.
Ez nem jelenti azt, hogy „diplomata” lett volna, vagy hogy feladta volna szilárd erkölcsi és vallási álláspontját, éppen ellenkezőleg. Hollandia megszállásakor Titus többször is világosan kifejezte ellenállását az elfogadhatatlan intézkedések ellen, például amikor elutasította a zsidó gyermekek kizárását az iskolákból, vagy amikor a katolikus folyóiratok szerkesztőitől követelte, hogy ne nyomtassanak náci propagandát. Titus világosan elítélte a nemzeti szocialista ideológiát, de soha nem esett a gyűlölet csapdájába a fogvatartóival szemben. Ellenkezőleg, Dachauban arra ösztönözte fogolytársait, hogy imádkozzanak értük. Szívében biztos volt abban, hogy a gyűlöletnek engedni a valódi gonoszság győzelmét jelentené.
Titus a németek iránt nem érzett gyűlöletet – sem egyének, sem a német nép iránt. A Scheveningeni börtönben a rendőrség tisztje, Hardegen írásbeli választ kért tőle arra a kérdésre, miért állnak a hollandok, különösen a katolikus egyház, a nemzeti szocializmus ellen. Ez olyan téma, amelyről Titus prédikált az egyetemen. Válasza pontosan összefoglalja a filozófiai, etikai és vallási okait, amelyek miatt a náci ideológiát tévesnek és elfogadhatatlannak tartja. Mindazonáltal Titus a tárgyalását egy szép áldással zárta: „Isten áldja Hollandiát! Isten áldja Németországot! Kívánom, hogy Isten mindkét népnek adja meg, hogy visszatérjenek a béke és a szabadság útjára, hogy elismerjék az Ő dicsőségét a két nép érdekében, akik ennyire közel állnak egymáshoz!”
Ma
Egy agresszív háború által sújtott világban Titus példát mutat nekünk, hogy szükséges tisztán megnevezni a gonoszt, és aktívan fellépni ellene, akár a saját élet árán is, és hogy folyamatosan törekedni kell a megbocsátásra és a kibékülésre.
letáček: {souborysoubor_6204}
Istenem, Te megadtad Szent Titónak a szelíd meggyőződést, amellyel ellenállt az megszálló hatóságok igazságtalan törvényeinek, és védtél meg őt minden gyűlölettől; ő közbenjárására ma segíts mindenkinek, akiben az igazságtalan szenvedés vágyat ébreszt a bosszúra, hogy képesek legyenek megbocsátani. Kérjük ezt Fiad által...
Istenem, Te megadtad Szent Titónak a szelíd meggyőződést, amellyel ellenállt az megszálló hatóságok igazságtalan törvényeinek, és védtél meg őt minden gyűlölettől; ő közbenjárására ma segíts mindenkinek, akiben az igazságtalan szenvedés vágyat ébreszt a bosszúra, hogy képesek legyenek megbocsátani. Kérjük ezt Fiad által...A megbocsátás tanúja
A párbeszéd keresése
A párbeszéd kereséseMég a nehéz élethelyzetekben is Titus testvére a megbocsátás és a kibékülés emberévé vált. A katolikus újságírók lelki segítőjeként sok problémára kellett álláspontot foglalnia: politikai instabilitás, feszültség, munkásmozgalom, radikalizálódás stb. Mindig kifejezte a párbeszéd iránti hajlandóságát és az odafigyelést, ami miatt a „Kibékítő” becenevet kapta.
Nijmegen egyetem rektora feltett szándéka volt a kölcsönös megértés; lehetőségeket keresett a találkozásokra. Az 1930-as évek elején ez nem volt könnyű – Közép-európai egyetemeken radikális kommunista, nacionalista és fasiszta ideológiák ütköztek egymással.
Ebben a kontextusban könnyen megérthetjük Titus érdeklődését a frissen terjedő esperanto iránt. Ludwik Zamenhof (1859–1917) azért teremtette ezt, hogy leküzdje az ellenségeskedést, amely a különböző nyelvi csoportok nehezen élhető együttélésével járt, és védd a „nyelvi gyarmatosítástól” (pl. Zamenhof idejében Oroszország által megszállt területek elnyomása). Az esperanto Titus számára a megértés eszköze volt, mód arra, hogy eltávolítsa a nyelvi akadályokat, amelyek könnyen faji vagy bármilyen más diszkrét akadályokká növekedhetnek.
Ökumenizmus
Titus az ökumenizmus úttörője volt a Karamelben. Nagy lelkesedéssel részt vett a „Újraegyesülés Apostolságában”, amely a katolikus egyház és a keleti egyházak közötti jobb kölcsönös ismeretre és közeledésre törekedett. Nagy tisztelettel közelítette meg a protestánsokat is (főleg Hollandiában), igyekezett fenntartani szép testvéri kapcsolatokat velük, és komoly párbeszédet folytatni.
Konfliktus előtt
Élete utolsó hónapjában Titus különböző helyeken volt börtönben. Nehéz sorsát néhány protestánssal osztotta meg, akik közül többen később tanúskodtak a kanonizálási folyamat során Titus nagylelkűségéről, kedvességéről és mély Istenbe vetett bizalmáról.
Ez nem jelenti azt, hogy „diplomata” lett volna, vagy hogy feladta volna szilárd erkölcsi és vallási álláspontját, éppen ellenkezőleg. Hollandia megszállásakor Titus többször is világosan kifejezte ellenállását az elfogadhatatlan intézkedések ellen, például amikor elutasította a zsidó gyermekek kizárását az iskolákból, vagy amikor a katolikus folyóiratok szerkesztőitől követelte, hogy ne nyomtassanak náci propagandát. Titus világosan elítélte a nemzeti szocialista ideológiát, de soha nem esett a gyűlölet csapdájába a fogvatartóival szemben. Ellenkezőleg, Dachauban arra ösztönözte fogolytársait, hogy imádkozzanak értük. Szívében biztos volt abban, hogy a gyűlöletnek engedni a valódi gonoszság győzelmét jelentené.
Titus a németek iránt nem érzett gyűlöletet – sem egyének, sem a német nép iránt. A Scheveningeni börtönben a rendőrség tisztje, Hardegen írásbeli választ kért tőle arra a kérdésre, miért állnak a hollandok, különösen a katolikus egyház, a nemzeti szocializmus ellen. Ez olyan téma, amelyről Titus prédikált az egyetemen. Válasza pontosan összefoglalja a filozófiai, etikai és vallási okait, amelyek miatt a náci ideológiát tévesnek és elfogadhatatlannak tartja. Mindazonáltal Titus a tárgyalását egy szép áldással zárta: „Isten áldja Hollandiát! Isten áldja Németországot! Kívánom, hogy Isten mindkét népnek adja meg, hogy visszatérjenek a béke és a szabadság útjára, hogy elismerjék az Ő dicsőségét a két nép érdekében, akik ennyire közel állnak egymáshoz!”
Ma
MaEgy agresszív háború által sújtott világban Titus példát mutat nekünk, hogy szükséges tisztán megnevezni a gonoszt, és aktívan fellépni ellene, akár a saját élet árán is, és hogy folyamatosan törekedni kell a megbocsátásra és a kibékülésre.
letáček: {souborysoubor_6204}
```html
Istenem, Te megadtad a szent Titusznak, hogy magáénak tudja Aquinói Tamás imáját, és a nehéz internálás körülményei között ebből tudta meríteni az erőt és a reményt; a mai napon, az ő közbenjárására taníts minket is, hogy imánkat folyamatosan egyszerűsítsük és mélyítsük, hogy az minket is támogasson életünk fájdalmas időszakaiban. Kérünk, ezt a Te fiadon keresztül...
Imádlak Téged – rejtett Isten
Ölellek, rejtett Istenünk,
ki itt, szentségben elrejtőzöl.
Szívből teljesen alávetem magam Neked,
gyengeségem Te előtt, Istenem, megvallom.
Láttam, tapintottam, ízleltem – nem érzékelek Téged,
de a hallásommal biztosan megismerlek.
Mindenben hiszek, amit Krisztus, Úr hirdetett a világnak,
benne van minden igazság alapja, amit az emberiség kapott.
A keresztfán csak isteniségedet rejtetted el,
itt emberi mivoltod is rejtve van.
Mindkettőben hiszek, egész szívemmel,
kérlek, adj kegyelmet a bűnbánó latorral.
Sebeid, mint Tamás, látni nem kérem,
hogy Te vagy az Úr és Istenem, ezt buzgón megvallom.
Kérlek, gyenge hitemnek adj nagyobb erőt,
bízni Benned jobban és jobban szeretni.
A Páné halálának gyümölcsét, az élet kenyere,
amelyben az embereknek Isten jósága adatik,
add, hogy lelkem végig csak belőled éljen,
Téged Atyai szeretetben kontempláljak és tiszteljek.
Jó Pelikán, Jézus, Uram,
véreddel tisztíts meg minket, bűnösöket a bűnök alól,
hiszen egy csepp elegendő volt,
hogy a világ minden bűnét megöleljen.
Kérlek, ó Jézus Krisztus, ki itt rejtőzködsz,
töltsd be a szív vágyát,
hogy amikor hitben nézek az oltárra,
a mennyben egyszer szemtől szembe láthassalak.
(Aquinói Szent Tamás /1225–1274/; fordítás a 'Kancionál' 712. számából)
Rejtett és jelenlévő Isten
Sokan közülünk rejtett Istenként tapasztalják meg Istent. Ebben sincs semmi új, és ebben a szempontból a mi korunk sem különbözik az előzőektől. Még kétezer-ötszáz évvel ezelőtt is Isaiahnak, száműzetésben, úgy sóhajtozott: "Valóban, Te rejtett Isten vagy" (Ézs 45,15). A történelem folyamán a hívő emberek is hasonló szavakat mondtak az Úrnak, és Titusz sem volt kivétel. Számára Isten rejtettsége mélyen megélt valóság volt.
A scheveningeni börtöncellában ebéd után gyakran imádkozta az Adoro Te zsoltárt (Ölellek, rejtett Istenünk), amelyet a börtönből fennmaradt jegyzeteiből, a "Cellaim" című írásából tudunk. "Az Adoro Te a kedvenc imám lett. Gyakran halkan éneklem, ez segít a szentáldozásban."
Titus ezt az éneket kívülről tudta. Minden nap, magánban elmondta, testvéreivel pedig szombatonként. A szöveg mélyen megérintette, ismerősen hangzott számára. Így vitte magával a börtönbe, ahol halkan, térden állva, a rajta levő leves és egy kis krumpli vagy káposzta után énekelte. Az imádban felfedezte: valóban, a jelenlévő Isten rejtett. Nem csak néha, nem csak valahol, hanem mindig és mindennel: Isten a hétköznapi dolgok felszíne alatt rejtőzik.
A vallásgyakorlás után Titus pipát gyújtott, ide-oda járt a cellában, és apróbb tevékenységeket végzett, mint például a "túl hosszúra nőtt körmeimet" reszelgette, amire "nem volt ollóm"… és így fedezte fel Istent a legegyszerűbb apróságokban – a dohányzásban, a járkálásban, a köröm reszelésében.
Isten rejtett jelenléte tele van reménnyel az ember számára, aki megtanulta felismerni és abból élni. Az Ő rejtett létének megismerése olyannyira intimekké válhat, hogy boldoggá tesz minket.
Dachauban Titus rejtett kapcsolata Istennel nehéz próbát élt meg. Az Adoro Te devote dallama ebben a próbában támogatta. Amikor a táborszemélyzet ütötte, az Adoro Te devote-t imádkozta a társaival, a karmelitával, Rafael Tijhuis-szal (aki túlélte Dachaut). Zsenge testében megsebesülve, szilárdan megmaradt Isten rejtett jelenlétében.
szórólap: {fájlokfájl_6205}
5. nap: „Hátulról és elölről körülveszel engem” (Zsolt 139,5)
Istenem, Te megadtad a szent Titusznak, hogy magáénak tudja Aquinói Tamás imáját, és a nehéz internálás körülményei között ebből tudta meríteni az erőt és a reményt; a mai napon, az ő közbenjárására taníts minket is, hogy imánkat folyamatosan egyszerűsítsük és mélyítsük, hogy az minket is támogasson életünk fájdalmas időszakaiban. Kérünk, ezt a Te fiadon keresztül...
Imádlak Téged – rejtett Isten
Ölellek, rejtett Istenünk,
ki itt, szentségben elrejtőzöl.
Szívből teljesen alávetem magam Neked,
gyengeségem Te előtt, Istenem, megvallom.
Láttam, tapintottam, ízleltem – nem érzékelek Téged,
de a hallásommal biztosan megismerlek.
Mindenben hiszek, amit Krisztus, Úr hirdetett a világnak,
benne van minden igazság alapja, amit az emberiség kapott.
A keresztfán csak isteniségedet rejtetted el,
itt emberi mivoltod is rejtve van.
Mindkettőben hiszek, egész szívemmel,
kérlek, adj kegyelmet a bűnbánó latorral.
Sebeid, mint Tamás, látni nem kérem,
hogy Te vagy az Úr és Istenem, ezt buzgón megvallom.
Kérlek, gyenge hitemnek adj nagyobb erőt,
bízni Benned jobban és jobban szeretni.
A Páné halálának gyümölcsét, az élet kenyere,
amelyben az embereknek Isten jósága adatik,
add, hogy lelkem végig csak belőled éljen,
Téged Atyai szeretetben kontempláljak és tiszteljek.
Jó Pelikán, Jézus, Uram,
véreddel tisztíts meg minket, bűnösöket a bűnök alól,
hiszen egy csepp elegendő volt,
hogy a világ minden bűnét megöleljen.
Kérlek, ó Jézus Krisztus, ki itt rejtőzködsz,
töltsd be a szív vágyát,
hogy amikor hitben nézek az oltárra,
a mennyben egyszer szemtől szembe láthassalak.
(Aquinói Szent Tamás /1225–1274/; fordítás a 'Kancionál' 712. számából)
Rejtett és jelenlévő Isten
Sokan közülünk rejtett Istenként tapasztalják meg Istent. Ebben sincs semmi új, és ebben a szempontból a mi korunk sem különbözik az előzőektől. Még kétezer-ötszáz évvel ezelőtt is Isaiahnak, száműzetésben, úgy sóhajtozott: "Valóban, Te rejtett Isten vagy" (Ézs 45,15). A történelem folyamán a hívő emberek is hasonló szavakat mondtak az Úrnak, és Titusz sem volt kivétel. Számára Isten rejtettsége mélyen megélt valóság volt.
A scheveningeni börtöncellában ebéd után gyakran imádkozta az Adoro Te zsoltárt (Ölellek, rejtett Istenünk), amelyet a börtönből fennmaradt jegyzeteiből, a "Cellaim" című írásából tudunk. "Az Adoro Te a kedvenc imám lett. Gyakran halkan éneklem, ez segít a szentáldozásban."
Titus ezt az éneket kívülről tudta. Minden nap, magánban elmondta, testvéreivel pedig szombatonként. A szöveg mélyen megérintette, ismerősen hangzott számára. Így vitte magával a börtönbe, ahol halkan, térden állva, a rajta levő leves és egy kis krumpli vagy káposzta után énekelte. Az imádban felfedezte: valóban, a jelenlévő Isten rejtett. Nem csak néha, nem csak valahol, hanem mindig és mindennel: Isten a hétköznapi dolgok felszíne alatt rejtőzik.
A vallásgyakorlás után Titus pipát gyújtott, ide-oda járt a cellában, és apróbb tevékenységeket végzett, mint például a "túl hosszúra nőtt körmeimet" reszelgette, amire "nem volt ollóm"… és így fedezte fel Istent a legegyszerűbb apróságokban – a dohányzásban, a járkálásban, a köröm reszelésében.
Isten rejtett jelenléte tele van reménnyel az ember számára, aki megtanulta felismerni és abból élni. Az Ő rejtett létének megismerése olyannyira intimekké válhat, hogy boldoggá tesz minket.
Dachauban Titus rejtett kapcsolata Istennel nehéz próbát élt meg. Az Adoro Te devote dallama ebben a próbában támogatta. Amikor a táborszemélyzet ütötte, az Adoro Te devote-t imádkozta a társaival, a karmelitával, Rafael Tijhuis-szal (aki túlélte Dachaut). Zsenge testében megsebesülve, szilárdan megmaradt Isten rejtett jelenlétében.
szórólap: {fájlokfájl_6205}
Istenem, Te megadtad a szent Titusznak, hogy magáénak tudja Aquinói Tamás imáját, és a nehéz internálás körülményei között ebből tudta meríteni az erőt és a reményt; a mai napon, az ő közbenjárására taníts minket is, hogy imánkat folyamatosan egyszerűsítsük és mélyítsük, hogy az minket is támogasson életünk fájdalmas időszakaiban. Kérünk, ezt a Te fiadon keresztül...
Istenem, Te megadtad a szent Titusznak, hogy magáénak tudja Aquinói Tamás imáját, és a nehéz internálás körülményei között ebből tudta meríteni az erőt és a reményt; a mai napon, az ő közbenjárására taníts minket is, hogy imánkat folyamatosan egyszerűsítsük és mélyítsük, hogy az minket is támogasson életünk fájdalmas időszakaiban. Kérünk, ezt a Te fiadon keresztül...Imádlak Téged – rejtett Isten
Ölellek, rejtett Istenünk,
ki itt, szentségben elrejtőzöl.
Szívből teljesen alávetem magam Neked,
gyengeségem Te előtt, Istenem, megvallom.
Láttam, tapintottam, ízleltem – nem érzékelek Téged,
de a hallásommal biztosan megismerlek.
Mindenben hiszek, amit Krisztus, Úr hirdetett a világnak,
benne van minden igazság alapja, amit az emberiség kapott.
A keresztfán csak isteniségedet rejtetted el,
itt emberi mivoltod is rejtve van.
Mindkettőben hiszek, egész szívemmel,
kérlek, adj kegyelmet a bűnbánó latorral.
Sebeid, mint Tamás, látni nem kérem,
hogy Te vagy az Úr és Istenem, ezt buzgón megvallom.
Kérlek, gyenge hitemnek adj nagyobb erőt,
bízni Benned jobban és jobban szeretni.
A Páné halálának gyümölcsét, az élet kenyere,
amelyben az embereknek Isten jósága adatik,
add, hogy lelkem végig csak belőled éljen,
Téged Atyai szeretetben kontempláljak és tiszteljek.
Jó Pelikán, Jézus, Uram,
véreddel tisztíts meg minket, bűnösöket a bűnök alól,
hiszen egy csepp elegendő volt,
hogy a világ minden bűnét megöleljen.
Kérlek, ó Jézus Krisztus, ki itt rejtőzködsz,
töltsd be a szív vágyát,
hogy amikor hitben nézek az oltárra,
a mennyben egyszer szemtől szembe láthassalak.
(Aquinói Szent Tamás /1225–1274/; fordítás a 'Kancionál' 712. számából)
Klaním se neked buzgón, rejtett Istenünk,
aki itt a szentségben rejtőzködsz.
Szívemet teljesen átadom Neked,
gyengeségemet Te előtt megvallom.
Láttam, tapintottam, ízleltem – Téged nem érzékelek,
de a hallásommal biztosan megismerlek.
Mindenben hiszek, amit Krisztus, Úr a világnak hirdetett,
benne van az igazság alapja, amit az emberiségnek adtak.
A keresztfán csak a Te isteniségedet rejtetted el,
itt az emberi mivoltod is el van rejtve.
Mindenkettőben hiszek, szívvel-hittel,
kegyelmet kérlek a bűnbánó latorral.
A sebei, mint Tamás, látni nem kérem,
hiszen Te vagy az Úr és Istenem, ezt buzgón megvallom.
Kérlek, gyenge hitemnek adj nagyobb erőt,
jobban bízni Benned, jobban szeretni.
A Páné halálának gyümölcse, az Élet kenyere,
amelyben az embereknek Isten jósága adatik,
add, hogy lelkem végig csak belőled éljen,
Téged Isten szeretetében átgondoljak és tiszteljek.
Jó Pelikán, Jézus, Uram,
véreddel tisztíts meg minket, bűnösöket, a bűnök alól,
hiszen egy csepp is elegendő,
hogy a világ bűneit eltakarja.
Kérlek, ó Jézus Krisztus, aki itt rejtőzködsz,
töltsd be a szív vágyát,
hogy amikor hitben nézek az oltárra,
a mennyben egyszer szemtől szembe láthassalak.
(Aquinói Szent Tamás /1225–1274/; fordítás a 'Kancionál' 712. számából)
(Aquinói Szent Tamás /1225–1274/; fordítás a 'Kancionál' 712. számából)Rejtett és jelenlévő Isten
Rejtett és jelenlévő IstenSokan közülünk rejtett Istenként tapasztalják meg Istent. Ebben sincs semmi új, és ebben a szempontból a mi korunk sem különbözik az előzőektől. Még kétezer-ötszáz évvel ezelőtt is Isaiahnak, száműzetésben, úgy sóhajtozott: "Valóban, Te rejtett Isten vagy" (Ézs 45,15). A történelem folyamán a hívő emberek is hasonló szavakat mondtak az Úrnak, és Titusz sem volt kivétel. Számára Isten rejtettsége mélyen megélt valóság volt.
A scheveningeni börtöncellában ebéd után gyakran imádkozta az Adoro Te zsoltárt (Ölellek, rejtett Istenünk). A börtönből fennmaradt írásaiban, a "Cellaim" című könyvében mesél róla: "Az Adoro Te a kedvenc imám lett. Gyakran halkan éneklem, ez segít a szentáldozásban."
Titus ezt az éneket kívülről tudta. Minden nap, magánban imádkozta, a testvéreivel pedig mindig szombaton. A szöveg mélyen megérintette, ismerősen hangzott. Így vitte magával a börtönbe, ahol halkan, térden állva, az ebédje után, ami levesből és egy kis krumpliból vagy káposztából állt, énekelte. Az imában felfedezte: valóban, a jelenlévő Isten rejtett. Nem csak néha, nem csak valahol, hanem mindig és mindennel: Isten minden hétköznapi dolog alatt rejtőzik.
Imádság után Titus pipát gyújtott, ide-oda járt a cellában, és apróbb tevékenységeket végzett, mint például a "túl hosszúra nőtt körmeimet" tündöklőre pucolgatta, amire "nincs ollóm"… és így fedezte fel Istent a legegyszerűbb apróságokban – a dohányzásban, a járkálásban, a köröm reszelésében.
Isten rejtett jelenléte tele van reménnyel az ember számára, aki megtanulta felismerni és abból élni. Az Ő rejtett létének megismerése annyira intimekké válhat, hogy boldoggá tesz minket.
Dachauban Titus rejtett kapcsolata Istennel nehéz próbát élt meg. Az Adoro Te devote dallama ebben a próbában megsegítette. Amikor a táborszemélyesek vágták, az Adoro Te devote-ot imádkoztak a társával, Rafael Tijhuis karmelitával (aki túlélte Dachaut). Szilárdan megmaradt Isten rejtett jelenlétében.
szórólap: {fájlokfájl_6205}
Istenem, Te örömteli szívet adtál a szent Titusznak, amely a nagy gonoszság közepette sem keserült meg; közbenjárására óvj meg minket minden elégedetlenségtől, hogy ma hálás szívvel dicsérhessünk Téged, és minden bűnünket és szenvedésünket, a körülöttünk élőkéit is, bizalommal bízzuk a Te irgalmadra. Kérünk, ezt a Te fiadon keresztül...
Örömteli szív
Sok kérdés közül, amit felteszek magamnak, egy sem foglalkoztat annyira, mint a „rejtély”, hogy az emberiség, amely rendkívül büszke a fejlődésére, olyan nagy számban elfordul Istentől. Nyugtalanító, hogy a nagy fejlődéskor a sok területen az emberi oldalról a fenomén az Isten tisztelete iránti elhanyagolás, sőt tagadás. És ez a jelenség, mint a fertőző betegség, terjed.
Miért van elhomályosítva Isten képe? Miért nem szólítja meg már sok embert? Mi lehet az oka? Nem hív minket ez a tény arra, hogy engedjük, hogy Isten képe újra fényesen ragyogjon a világunkban?
Isten, akiben Titus hisz, rendkívül vonzó Isten - és nemcsak Titus számára, hanem mindenki számára vonzó. Az elfordulási ok (lásd bevezető idézet) az, hogy Isten képe elhomályosult, és nem hirdetik olyan módon, ami a mai embert megszólítaná, és felfedné számára Isten valódi szépségét és igazi arcát.
Isten, akiben Titus gyermekkora óta hisz, akit a Karmel útján követett, akivel imádkozott, akiről nagyon szeretett új szép dolgokat megtudni (a középkori misztikusok tanulmányozásán keresztül), ez az Isten boldoggá tette őt.
Titus boldog volt hitében, boldog karmelita volt. Amikor tizenhét évesen elindította a noviciátust, hazafelé ezt írja:
Egyetlen élvezet sem tudna annyi örömöt és boldogságot adni, mint amit a kolostori élet ad. A cellában és a testvérek között – ahogy elvártam – teljesen boldog vagyok. Hiszem, hogy Isten hívott ide, de kérlek, imádkozzatok értem, hogy felismerjem, követem-e az Ő szent akaratát vagy sem. Ha Isten nem hívott ide – amiben nem hiszek, és remélem, hogy ez nem így van – hiszen ez akkora öröm – akkor kérlek, imádkozzatok, hogy megértsem, mit kell tennem, hogy kedves legyek Neki. De, ahogy már mondtam, most boldog vagyok, és remélem, hogy ez így is marad.
Még a scheveningeni börtönben is otthon érezte magát, berendezte "új celláját", és a boldogságról beszélt. Erre nemcsak a levelezése utal, ahol feltételezhetnénk, hogy a közeli embereit szeretné megnyugtatni, hanem főként a naplóbejegyzése:
Már itt ebben a kicsi cellában teljesen otthon érzem magam. Még nem unatkoztam itt. Egyedül vagyok, ez igaz, de soha nem volt még a jó Isten olyan közel nekem. Még ha nem is mehetek ki az emberekhez, és az emberek sem jöhetnek hozzám, akkor is örömmel kiáltanék, mert Őt újra egész teljességében megtaláltam. Ő most az egyetlen menedékem, és boldog és biztonságos vagyok. Itt szeretném maradni mindörökké, ha Ő úgy akarja. Ritkán voltam ilyen boldog és elégedett.
Titusnak rengeteg oka volt az elégedetlenségre: nagyon törékeny egészség, ami gyakran cserbenhagyta őt a legrosszabb pillanatokban; túlterhelő feladatok, amelyeket nem tudott vagy nem akart átadni senkinek; a harmincas évek nehéz légköre, amely minden igyekezet ellenére megállíthatatlanul háborúba vezetett; viták az occupációs hatóságokkal, bebörtönzés. Ennek ellenére boldog volt. Nem tehetett másként. Boldoggá tette az Úr ismerete, a vele való kapcsolat, maga Isten. Ezért arra vágyott, hogy bemutassa Isten, hogy a kortársait is népszerűsítse és megnyissa a boldogság felé.
Tudom, hogy a boldogságot nem ugyanúgy élik meg az élet különböző szakaszaiban és minden körülmény között, amelyek néha nagyon kemények. A boldogság alkalmazkodik és átalakul, de mindenképpen legalább egy sugárzó fény, amely az a személyes bizonyosságból fakad, hogy végtelenül és mindenekfelett szeretve vagyunk. (Böjte Csaba, apostoli bátorítvány Evangelii gaudium 6)
6. nap: „Szívembe nagyobb örömöt adtál…” (Zsolt 4,8)
Istenem, Te örömteli szívet adtál a szent Titusznak, amely a nagy gonoszság közepette sem keserült meg; közbenjárására óvj meg minket minden elégedetlenségtől, hogy ma hálás szívvel dicsérhessünk Téged, és minden bűnünket és szenvedésünket, a körülöttünk élőkéit is, bizalommal bízzuk a Te irgalmadra. Kérünk, ezt a Te fiadon keresztül...
Örömteli szív
Sok kérdés közül, amit felteszek magamnak, egy sem foglalkoztat annyira, mint a „rejtély”, hogy az emberiség, amely rendkívül büszke a fejlődésére, olyan nagy számban elfordul Istentől. Nyugtalanító, hogy a nagy fejlődéskor a sok területen az emberi oldalról a fenomén az Isten tisztelete iránti elhanyagolás, sőt tagadás. És ez a jelenség, mint a fertőző betegség, terjed.
Miért van elhomályosítva Isten képe? Miért nem szólítja meg már sok embert? Mi lehet az oka? Nem hív minket ez a tény arra, hogy engedjük, hogy Isten képe újra fényesen ragyogjon a világunkban?
Isten, akiben Titus hisz, rendkívül vonzó Isten - és nemcsak Titus számára, hanem mindenki számára vonzó. Az elfordulási ok (lásd bevezető idézet) az, hogy Isten képe elhomályosult, és nem hirdetik olyan módon, ami a mai embert megszólítaná, és felfedné számára Isten valódi szépségét és igazi arcát.
Isten, akiben Titus gyermekkora óta hisz, akit a Karmel útján követett, akivel imádkozott, akiről nagyon szeretett új szép dolgokat megtudni (a középkori misztikusok tanulmányozásán keresztül), ez az Isten boldoggá tette őt.
Titus boldog volt hitében, boldog karmelita volt. Amikor tizenhét évesen elindította a noviciátust, hazafelé ezt írja:
Egyetlen élvezet sem tudna annyi örömöt és boldogságot adni, mint amit a kolostori élet ad. A cellában és a testvérek között – ahogy elvártam – teljesen boldog vagyok. Hiszem, hogy Isten hívott ide, de kérlek, imádkozzatok értem, hogy felismerjem, követem-e az Ő szent akaratát vagy sem. Ha Isten nem hívott ide – amiben nem hiszek, és remélem, hogy ez nem így van – hiszen ez akkora öröm – akkor kérlek, imádkozzatok, hogy megértsem, mit kell tennem, hogy kedves legyek Neki. De, ahogy már mondtam, most boldog vagyok, és remélem, hogy ez így is marad.
Még a scheveningeni börtönben is otthon érezte magát, berendezte "új celláját", és a boldogságról beszélt. Erre nemcsak a levelezése utal, ahol feltételezhetnénk, hogy a közeli embereit szeretné megnyugtatni, hanem főként a naplóbejegyzése:
Már itt ebben a kicsi cellában teljesen otthon érzem magam. Még nem unatkoztam itt. Egyedül vagyok, ez igaz, de soha nem volt még a jó Isten olyan közel nekem. Még ha nem is mehetek ki az emberekhez, és az emberek sem jöhetnek hozzám, akkor is örömmel kiáltanék, mert Őt újra egész teljességében megtaláltam. Ő most az egyetlen menedékem, és boldog és biztonságos vagyok. Itt szeretném maradni mindörökké, ha Ő úgy akarja. Ritkán voltam ilyen boldog és elégedett.
Titusnak rengeteg oka volt az elégedetlenségre: nagyon törékeny egészség, ami gyakran cserbenhagyta őt a legrosszabb pillanatokban; túlterhelő feladatok, amelyeket nem tudott vagy nem akart átadni senkinek; a harmincas évek nehéz légköre, amely minden igyekezet ellenére megállíthatatlanul háborúba vezetett; viták az occupációs hatóságokkal, bebörtönzés. Ennek ellenére boldog volt. Nem tehetett másként. Boldoggá tette az Úr ismerete, a vele való kapcsolat, maga Isten. Ezért arra vágyott, hogy bemutassa Isten, hogy a kortársait is népszerűsítse és megnyissa a boldogság felé.
Tudom, hogy a boldogságot nem ugyanúgy élik meg az élet különböző szakaszaiban és minden körülmény között, amelyek néha nagyon kemények. A boldogság alkalmazkodik és átalakul, de mindenképpen legalább egy sugárzó fény, amely az a személyes bizonyosságból fakad, hogy végtelenül és mindenekfelett szeretve vagyunk. (Böjte Csaba, apostoli bátorítvány Evangelii gaudium 6)
Istenem, Te a Te képmásodra teremtettél minket, és a Te kezedből igen jónak jöttünk ki; szent Titus közbenjárására tedd, hogy ez a jó ma is folyamatosan növekedjen és megmutatkozzon hatékony szeretettel minden árva, özvegy és bevándorló iránt. Kérünk, ezt a Te fiadon keresztül...
Isten áll a természet mögött
Ne veszítsétek el a reményt, mert a természet – rejtett és számunkra ki nem talált erőivel és képességeivel – mindig is bizonyított a történelem folyamán. A megváltás nem jöhet egyéni úton… Minden értelem, minden bölcsesség némiképp elégtelen ebben a vonatkozásban, mégis, a történelem során a természet mindig „gondoskodott”… A természet mögött Isten áll... Isten, aki teremtette, és aki fenntartja; aki benne, vele és általa működik...
Ha a mai idő nehézségeivel szemben bízunk a megoldásban, mert a történelemből megtanultunk bízni az emberi természetben, akkor bízunk abban, aki mögötte áll, tehát Istenben.
Titus meggyőződése, hogy a teremtés jó, hogy az ember „nagyon jó”. És - ahogy a katolikus egyház is tanítja - a bűn után az emberi természet sem teljesen romlott, hanem jó marad, még ha az ember bűn rabszolgája is válhat, és nagy rosszat is cselekedhet.
Titus az emberi természetre rendíthetetlen reménnyel néz, hívén, hogy Isten áll mögötte, hogy Ő jelen van benne, és hogy saját gyógyító törvényeit helyezte belé.
Isten által teremtett ember „nagyon jó” – és ez nemcsak a hívő emberre vonatkozik; Isten minden ember Istene. Már az Ószövetség népei is csodálkoztak, hogy az Úr hogyan tudta a megváltás történetébe belefoglalni pl. a pogány Kír királyt és az Izrael megmentésének eszközévé tenni.
Ma is csodálkozunk, mennyi jót tesznek az emberek „természetből” (még az egyház és a konkrét vallásos kötődés nélkül is).
Mennyi önfeláldozást indított el Isten az emberekben a pandémia idején - még "a mi" tanításunk nélkül is az önzetlen szeretet szükségességéről.
Mennyi aktív együttérzést váltott ki Isten az emberekben a háború áldozatainak támogatásánál Ukrajnában - dicsérjük hát Istent, és adjunk hálát Neki a növekvő csoportért, akiket így egyszer szeretettel mond neki:
Jöjjetek, atyám áldottai, fogadjátok az örökségét, amelyet nektek készített a világ alapítása óta! Mert éhes voltam, és ti adtatok nekem enni, szomjas voltam, és ti adtatok nekem inni, beteg voltam, és ti gondoskodtatok rólam, háború elől menekültem, és ti befogadtatok... (vö. Mt 25,35n)
7. nap: „Isten mindent látott, amit tett, és íme, nagyon jó volt” (Ter 1,31)
```
Istenem, te a te képedre teremtettél minket, és a te kezedből nagyon jók lettünk; Szent Titus közbenjárására tedd, hogy bennünket ez a jóság folyamatosan növekedjen és ma aktív szeretetben nyilvánuljon meg minden árvának, özvegynek és bevándorlónak. Kérjük ezt a te Fiad által...
Isten áll a természet mögött
Ne veszítsük el a reményt, mert a természet – rejtett, számunkra ismeretlen erőivel és képességeivel – a történelemben mindig megmutatta bizonyítékait. A megváltást nem hozhatja egyedül egy személy… Minden értelem, minden bölcsesség ebben a tekintetben elégtelen, de ahogy mindig történelemben, úgy most a természet biztosan „gondoskodni fog”... Isten áll a természet mögött. ... Isten, aki teremtette és fenntartja azt; aki benne, vele és általa cselekszik...
Ha a mai nehézségek közepette bízunk a megoldásukban, mert a történelemből megtanultuk bízni az emberi természetben, ezzel azt bízunk arra, aki mögötte áll, tehát Istenre.
Titus meg van győződve arról, hogy a teremtés jó, hogy az ember „nagyon jó”. És – ahogy a katolikus egyház tanítja – a bűn után sem az emberi természet teljesen megromlott, hanem továbbra is jó, még ha az ember rabszolgává is válhat a bűnnek és nagy rosszat tehet.
Titus az emberi természetre szilárd reménnyel tekint, hitében, hogy Isten áll mögötte, hogy jelen van benne, és hogy belé helyezte gyógyító törvényeit.
Titus hiszi, hogy Isten az embere mögött áll, hogy neveli fiát és lányát (bár néha ez a nevelés szigorúnak tűnik számunkra), hogy várja a tékozlót, és várja a tékozlót. Isten hű marad az emberhez, hiszen nem tagadhatja meg önmagát.
Isten által teremtett ember „nagyon jó” - és ez nem csak a hívő emberre vonatkozik, Isten minden ember Istene. Már az ókori emberek is csodálkoztak, hogy az Úr hogyan tudta a megváltás történetébe beépíteni például Kürus pogány királyt, és megtenni őt Izrael megmentésének eszközévé.
Mi is csodálkozunk ma, hogy mennyi jót képesek „természetesen” tenni az emberek körülöttünk - akár egyház nélkül, akár egy konkrét valláshoz való tartozás nélkül.
Mennyi önfeláldozásra indított embereket Isten a járvány idején - akár „a mi” tanításunk nélkül is, hogy mennyire fontos az önfeláldozó szeretet.
Mennyi aktív szimpátiát ébresztett Isten az emberekben a háború áldozatainak segítése érdekében Ukrajnában - ezért dicsérjük Istent, és köszönjük meg neki a növekvő sokaságot, akiknek egyszer szeretettel fogja mondani:
Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba azt az országot, amely számotokra készült a világ megalapítása óta. Mert éhes voltam, és ti enni adtatok nekem, szomjas voltam, és ti inni adtatok nekem, beteg voltam, és ti ápoltatok, háború elől menekültem, és ti befogadtatok engem... (vö. Mt 25,35n)
Istenem, te a te képedre teremtettél minket, és a te kezedből nagyon jók lettünk; Szent Titus közbenjárására tedd, hogy bennünket ez a jóság folyamatosan növekedjen és ma aktív szeretetben nyilvánuljon meg minden árvának, özvegynek és bevándorlónak. Kérjük ezt a te Fiad által...
Istenem, te a te képedre teremtettél minket, és a te kezedből nagyon jók lettünk; Szent Titus közbenjárására tedd, hogy bennünket ez a jóság folyamatosan növekedjen és ma aktív szeretetben nyilvánuljon meg minden árvának, özvegynek és bevándorlónak. Kérjük ezt a te Fiad által...Isten áll a természet mögött
Ne veszítsük el a reményt, mert a természet – rejtett, számunkra ismeretlen erőivel és képességeivel – a történelemben mindig megmutatta bizonyítékait. A megváltást nem hozhatja egyedül egy személy… Minden értelem, minden bölcsesség ebben a tekintetben elégtelen, de ahogy mindig történelemben, úgy most a természet biztosan „gondoskodni fog”... Isten áll a természet mögött. ... Isten, aki teremtette és fenntartja azt; aki benne, vele és általa cselekszik...
Ha a mai nehézségek közepette bízunk a megoldásukban, mert a történelemből megtanultuk bízni az emberi természetben, ezzel azt bízunk arra, aki mögötte áll, tehát Istenre.
Titus meg van győződve arról, hogy a teremtés jó, hogy az ember „nagyon jó”. És – ahogy a katolikus egyház tanítja – a bűn után sem az emberi természet teljesen megromlott, hanem továbbra is jó, még ha az ember rabszolgává is válhat a bűnnek és nagy rosszat tehet.
Titus az emberi természetre szilárd reménnyel tekint, hitében, hogy Isten áll mögötte, hogy jelen van benne, és hogy belé helyezte gyógyító törvényeit.
Titus hiszi, hogy Isten az embere mögött áll, hogy neveli fiát és lányát (bár néha ez a nevelés szigorúnak tűnik számunkra), hogy várja a tékozlót, és várja a tékozlót. Isten hű marad az emberhez, hiszen nem tagadhatja meg önmagát.
Isten által teremtett ember „nagyon jó” - és ez nem csak a hívő emberre vonatkozik, Isten minden ember Istene. Már az ókori emberek is csodálkoztak, hogy az Úr hogyan tudta a megváltás történetébe beépíteni például Kürüst, a pogány királyt, és megtenni őt Izrael megmentésének eszközévé.
Mi is csodálkozunk ma, hogy mennyi jót képesek „természetesen” tenni az emberek körülöttünk - akár egyház nélkül, akár egy konkrét valláshoz való tartozás nélkül.
Mennyi önfeláldozásra indított embereket Isten a járvány idején - akár „a mi” tanításunk nélkül is, hogy mennyire fontos az önfeláldozó szeretet.
Mennyi aktív szimpátiát ébresztett Isten az emberekben a háború áldozatainak segítése érdekében Ukrajnában - ezért dicsérjük Istent, és köszönjük meg neki a növekvő sokaságot, akiknek egyszer szeretettel fogja mondani:
Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba azt az országot, amely számotokra készült a világ megalapítása óta. Mert éhes voltam, és ti enni adtatok nekem, szomjas voltam, és ti inni adtatok nekem, beteg voltam, és ti ápoltatok, háború elől menekültem, és ti befogadtatok engem... (vö. Mt 25,35n)
Titus meg van győződve arról, hogy a teremtés jó, hogy az ember „nagyon jó”. És – ahogy a katolikus egyház tanítja – a bűn után sem az emberi természet teljesen megromlott, hanem továbbra is jó, még ha az ember rabszolgává is válhat a bűnnek és nagy rosszat tehet.
Titus az emberi természetre szilárd reménnyel tekint, hitében, hogy Isten áll mögötte, hogy jelen van benne, és hogy belé helyezte gyógyító törvényeit.
Titus hiszi, hogy Isten az embere mögött áll, hogy neveli fiát és lányát (bár néha ez a nevelés szigorúnak tűnik számunkra), hogy várja a tékozlót, és várja a tékozlót. Isten hű marad az emberhez, hiszen nem tagadhatja meg önmagát.
Isten által teremtett ember „nagyon jó” - és ez nem csak a hívő emberre vonatkozik, Isten minden ember Istene. Már az ókori emberek is csodálkoztak, hogy az Úr hogyan tudta a megváltás történetébe beépíteni például Kürüst, a pogány királyt, és megtenni őt Izrael megmentésének eszközévé.
Mi is csodálkozunk ma, hogy mennyi jót képesek „természetesen” tenni az emberek körülöttünk - akár egyház nélkül, akár egy konkrét valláshoz való tartozás nélkül.
Mennyi önfeláldozásra indított embereket Isten a járvány idején - akár „a mi” tanításunk nélkül is, hogy mennyire fontos az önfeláldozó szeretet.
Mennyi aktív szimpátiát ébresztett Isten az emberekben a háború áldozatainak segítése érdekében Ukrajnában - ezért dicsérjük Istent, és köszönjük meg neki a növekvő sokaságot, akiknek egyszer szeretettel fogja mondani:
