Szolgálat a nép közepette
Amikor a karmeliták Európában fokozatosan bevonódtak a kolduló rendek mozgalmába, elkerülhetetlenül egyre inkább bekapcsolódtak Isten népéért végzett szolgálatba. Az egyház, akár a mai egyház, bíztatására a karmeliták komolyan vették küldetésüket, hogy megosszák spirituális gazdagságukat másokkal.
Mi karmeliták a kontemplatív életünk gazdagságával kell, hogy megvalósítsuk küldetésünket az emberek között. Prófétai tevékenységünk sokféle és változatos formát ölthet az apostoli szolgálatban. Mivel azonban nem minden apostoli munkaf forma összeegyeztethető a karizmánkkal vagy a közösség adott lehetőségeivel, mindig meg kell különböztetnünk a különböző lehetőségeket, amelyeket a helyzet kínál. (Alkotmányok 1995, 92. cikk)
Hűek a rendünk szellemi örökségéhez, ezért változatos munkáinkat arra irányítjuk, hogy növekedjen Isten keresése és a imádság élete. (Uo. 95. cikk)
Pásztorai szavain keresztül az egyház gyakran bátorította a Karmelítákat, hogy elsősorban ezen a területen tevékenykedjenek. VI. Pál pápa többször bíztatta a karmelitákat, akik az belső életet helyezik előtérbe, hogy „Isten szakértőivé” váljanak (1). Ráadásul nemrég, amikor a Karmel kétszáz éves szünet után visszatért Franciaországba, a francia püspökök kifejezetten kérték, hogy a karmeliták küldetése a lelki vezetés szolgálatára, lelkigyakorlatok szervezésére, tanácsadásra és a lelki irodalom gondozására összpontosítson... Az egész világon a keresztények normálisnak tartják a karmeliták szolgálatát, és csalódottak, amikor a karmeliták ezt nem tudják biztosítani.
Az is igaz azonban, hogy az Úr útjai változatosak, rendkívül kreatívak és gyakran váratlanok. Az egyház többször is meghívta a Karmelt ismeretlen utakra. Ezen kívül az egyes közösségek és egyes karmeliták is új, kreatív módokat fedezhetnek fel Krisztusnak való tanúságtételre, evangelizációra, a szegényekkel és elnyomottakkal való szolidaritásra. Nem mindig könnyű konkrétan megkülönböztetni, mely tevékenységek megfelelőek a karmeliták számára, és melyek nem. A megoldás valószínűleg abban rejlik, hogy a Karmel alapvető döntését, hogy hagyja Istent cselekedni az ő akarata szerint, hagyja, hogy szerelme elárassza az ember életét, felkészüljön a kontempláció ajándékának elfogadására: minél inkább tölti el Isten szerető jelenléte az embert, annál inkább meg van győződve arról, hogy ez az a legszebb ajándék, amelyet megoszthat másokkal. Érezni fogja, hogy meg kell osztania ezt a felbecsülhetetlen gazdagságot másokkal, és nem tarthatja meg csak magának.
Szent Terézia Lisieux-ből felfedezte a választ erre a dilemmára, amely számos karmelitát foglalkoztatott, hogy az ő hivatása az legyen, hogy a szeretetet a egyház szívében legyen. Csodálatosan világítja meg ezt a nem éppen könnyen megoldható problémát. Minden karmelitának, akár remeteségben él, kolostorban, akár bármilyen apostóli tevékenységben részt vesz, az első hivatása: hagyni, hogy Isten szeretetének élő lángja átjárja teljes lényét.
A szeretet adott nekem kulcsot a hivatásomhoz. Megértettem, hogy ha az egyháznak testét alkotó különböző tagjai vannak, nincs szüksége a legfontosabb, legnemesebb testrészére. Megértettem, hogy az egyház szíve van, és hogy ez a szív TŰZBEN ÉG. Megértettem, hogy csak a szeretet tartja mozgásban az egyház tagjait. Ha a szeretet kialudna, az apostolok abbahagynák az evangélium hirdetését, a mártírok habozni fognak vérezni... Megértettem, hogy a szeretet magában foglalja az összes hivatást, hogy a szeretet mindent jelent, hogy átöleli az összes időt és helyet..., egy szóval, hogy ÖRÖK! ...megtaláltam a helyemet az egyházban, és ezt a helyet tőled kaptam, Istenem!... Az egyház anyai szívében szeretet leszek... (Autobiográfiai írások, 1991, 188. o.)
A karmelita életmód kontemplatív, testvéri és apostoli dimenziói között a harmónia elérésére törekedve az alkotmányok arra hívják fel a karmelitákat, hogy figyeljék a kor jeleit, amelyek ösztönzik őket, hogy a egyházzal együtt gondolkodjanak, és nyitottak legyenek a Lélekre:
Alapvető karizmánk irányultsága és a jelenlegi egyházi és társadalmi kontextus inspirálásával néhány kritériumot állítunk fel az apostoli küldetésünk irányításához és megkülönböztetéséhez:
- testvériség és imádság élete a nép közepette;
- válasz a helyi és egyetemes egyház szükségleteire;
- a szegények és a periférián élők előnyben részesített szolgálata;
- különös figyelem a nők helyzetére;
- igazságosság és béke előmozdítása;
- gondoskodás azokról, akik érdeklődnek a lélek, a spirituális örökség és a Karmel élete iránt.
Így törekszünk meghallani Istent, aki a Szentírásban és népe történetében szól hozzánk. (Alkotmányok 1995, 93. cikk)
(1) Beszéd a rend általános káptalanának résztvevőihez 1968. november 14-én.
Átvéve a könyvből: Karmel a cseh egyházban
Szerző: Redemptus Valábek, OCarm.
Kiadta: KNA
