A Fiú születésével az Anya nem a termékenysége végén találja magát. Épp ellenkezőleg, ezzel kapja meg a képességet, hogy megfossa minden keresztényt, aki Krisztus tagja. A testi anyaság korlátlan lelki anyaságot ad neki. Ahol az ember közelít a Fiához, ahol valaki igazán keres – akár hitet, megtérést, hivatást –, ott nőies módján egyengeti az utat. Ezt szinte észrevétlen módon teszi, ami jellemző rá, és ami a legnagyobb hatalommal bír. Kapcsolatot teremt a bűnös és a fia között. Nem áll közéjük, mint valami harmadik, aki bármilyen módon eltakarhatja a Fiúra való nézést. Éppen ellenkezőleg, elhárít mindent az útról, ami ennek a nézésnek útjában állhat.
(Adrienne von Speyr /1902–1967/, Az Úr Szolgálójának)
