XIV. Szeretetteljes Anyámra úgy tekintek, mint valami szerető, ártatlan, alázatos és engedelmes lány a szeretett anyjára. Teljesen tőle függök, és ez indít engem arra, hogy a legjobban tetszem ennek a legméltóbb Anyának, és engedelmeskedjek neki a parancsai szerint. Sem a lelkem belső erejével, sem a testem tagjaival nem mozdulok, csak az ő parancsára, az ő vezetésével és irányítása alatt. Ma úgy tűnik, hogy mindenekfelett hívott és kérte tőlem, hogy teljesen neki szenteljem magam, belül és kívül, testem, szívem és lelkem minden erejével. Megtettem ezt, és teljesen lemondtam önmagamról, és egészen neki szenteltem magam. Továbbá nem akarok már önálló maradni, hanem teljesen az övé leszek; bizonyos értelemben engedelmességi fogadalmat teszek neki, hogy mindenben fogom követni az ő akaratát és sugallatait, és hogy követni fogom őt, bárhová is vezet vagy irányít, ha ezt a lelki atyám is jóváhagyja.
Azóta, hogy így szenteltem magam és az említett módon engedelmességi fogadalmat tettem a szerethető Anyának, nagyon érzékelhetően tapasztalom, hogy ő irányít és vezet mindenben, amit tennem kell vagy el kell hagynom, sokkal biztosabban és világosabban, mint ha ő személyesen vezetne egyik cselekedetből a másikba. Ezért amikor egy cselekedetet vagy tettet meg kell változtatnom, ő maga is megjelenik, az édes, gyengéd, szeretetteljes, alázatos, engedelmes, tiszteletteljes és alárendelt figyelemmel ennek a kedves Anyának, és úgy viselkedem, mint egy szerető lánya; gyorsan ránézek, hogy lássam, mi kedvére való vagy mi nem, és ennek következtében a Fiának is, akivel ő egyek.
