XIII. E legédesebb Anya anyai szeretete és kedvessége számomra már annyira nyilvánvaló és egyértelmű, hogy itt már a legkisebb aggodalom, kétség vagy gyanú sincs valamilyen csalás vagy a természet félrevezetése iránt. Anyai vezetése és irányítása alá vesz, ahogy a tanítónő vezeti és irányítja egy lány kezét, amikor azt tanítja írni. Ez a lány nem mozgatja a kezét, amikor ír, hanem a tanítónő irányítja és vezeti a kezét, és a lány csak hagyja, hogy a tanítónő mozgatja és irányítja őt. Ilyen módon én is engedelmességgel, ennek a legédesebb Anyának a vezetésével és irányításával, folyamatosan rá szegezem a szememet, hogy mindenben tudja, és teljesítse, ami a legkedvesebb neki és ami neki a legjobban tetszik, és ő is kedvesen megjelenik előttem, és közli velem akaratát arról, hogy mit kell végrehajtanom vagy elkerülnöm.
Szinte lehetetlen lenne számomra másként cselekedni, mert őt állandóan a szemem előtt vagy a lelkem látomásában tartom, olyan szeretetteljesen, anyai módon vonz engem, rám mosolyog, vezet, irányít és tanít a lelki úton és a különféle erények gyakorlásában, így már folyamatosan élvezem a jelenlétét, úgy mint Isten jelenlétét. Azonban ez a tekintet vagy a szerető Anya szeretetét megjelenítő értelmi elképzelés nem okoz semmiféle durvaságot, sokaságot vagy közvetlenségén kihatást a lélekben, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon nyugodt egyszerűséggel valósul meg.
