XXII. Ahogy nekem tűnik, a szeretetreméltó Anya és Szent József kijelentése és útmutatása már nem úgy nyilvánul meg számomra. Már nem érzékelem őket úgy, hanem inkább szellemiséggel és távolságtartóbb módon. Ők nem vonulnak el a lényegüktől, de amint meggyőződtem, egy nemesebb módon élvezem őket, távolabb érzékeimtől, mert már elvezettek a célhoz, amiért ez a kijelentés történt. Mert az ő tanításaik és kellemes hatásuk arra tettek képessé, hogy közelebb és magasabb szintű szeretetkapcsolatba lépjek isteni Szerelmemmel, és jobban megsebbentették a szívemet szent szeretettel iránta. Emellett sokkal bizalmasabbá tettek Szerelmemmel, és többet közöltek velem az Ő kedves természetéről, jelleméről és szelleméről, mint valaha korábban.
Mert belül, sőt az egész lényemben annyira isteni átalakulást érzek, hogy azt nem tudom kifejezni. Ez elegendő bizonyíték, hogy abban, ami velem történt Szent József ünnepén, nem volt semmi ármány vagy csalás. Azóta a lelkem alapja szinte egészen tele van és áthatva oly kiváló és tökéletes erényekkel, főleg jósággal, nagylelkűséggel, kedves természetével, szeretettel és irgalommal. Emiatt képes vagyok szívből megbocsátani ellenségeimnek vagy azoknak, akik rosszat tettek nekem, együttérzést érzek irántuk, kedvességet és nagylelkűséget mutatok, nem emlékszem a sérelmekre és igazságtalanságokra, amelyek velem történtek, imádkozom Istenhez, hogy nekik is megbocsásson, és egyéb dolgokban is ugyanezt teszem.
